Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés regionális dimenziói

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés regionális dimenziói

Ázsia és Afrika kapcsolatok iroda | Kül- és biztonságpolitika

Az Antall József Tudásközpont által 2017-ben útnak indított, „Új geoökonómiai kilátások az Ázsia és Európa közötti kapcsolatokban” elnevezésű konferenciasorozat harmadik eseményeként került megrendezésre Brüsszelben „Az Egy övezet, egy út kezdeményezés regionális dimenziói” című konferencia. Az Antall József Tudásközpont és a Kína-KKE Intézet együttműködésében szervezett magas rangú nemzetközi konferencia elsősorban azt vizsgálta, hogy a kínai kezdeményezés eredményeként miként alakulnak a kelet-ázsiai és európai térségek gazdasági és kereskedelmi folyamatai, és ezáltal az érintett régiók hogyan kapcsolódnak be a tágabb, globális kereskedelmi folyamatokba. A konferencia ennek a kontinenseken átívelő kezdeményezésnek a kelet-ázsiai országokra gyakorolt hatásáról, illetve az Európai Unión belüli megítéléséről folytatandó tudományos tanácskozásnak volt hivatott teret adni nemzetközi szakértők segítségével. A konferencia két panelje lehetőséget biztosított a kelet-ázsiai és európai térségben az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről kialakult percepciók elemzésére.

 

A rendezvény 2019. szeptember 26-án a Brüsszelben került megrendezésre, ahol köszöntőbeszédet tartott Antall-Horváth Veronika, a Tudásközpont igazgató-helyettese, valamint Chen Xin, a Kína-KKE Intézet igazgatója és a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Európa Tanulmányok Intézet igazgató-helyettese.

 

Antall-Horváth Veronika, az Antall József Tudásközpont igazgató-helyettese köszöntőbeszédében kiemelte az “Egy övezet, egy út” kezdeményezés főbb jellemzőit.

 

Chen Xin a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Európa Tanulmányok Intézetének igazgató-helyettese. Továbbá, a konferencia társszervezője, a budapesti székhelyű Kína-KKE Intézet igazgatója is.

 

Az első panelbeszélgetés, amelyet a Tudásközpont nemzetközi kapcsolatok referense, Schwarcz Emese moderált, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről (újabb elnevezéssel "Övezet és út" kezdeményezés) alkotott kelet-ázsiai percepciókat és a régió kezdeményezésben betöltött szerepét vizsgálta. Liu Zuokui, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia tudományos főmunkatársa kiemelte, hogy az ASEAN+3 regionális együttműködési platform fontos tapasztalat volt Kína számára az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés (Belt and Road Initative, BRI) előmozdításában Északkelet-Ázsiában, bár véleménye szerint a szomszédos országok párhuzamos, exkluzív regionalizmusa továbbra is kihívást jelent. Liu hozzátette, hogy az Egyesült Államok és más vezető hatalmak nem nézik jó szemmel egy szorosabb együttműködési platform kialakítását Kelet-Ázsiában, így Kína fokozatos megközelítést alkalmaz e tekintetben. Bruno Hellendorff, az Egmont Royal Institute for International Relations kutatója kiemelte, hogy a konnektivitás ASEAN által kidolgozott, átfogó koncepciója három fő elemből áll: fizikai, intézményi és társadalmi. E definíciót el kell ismernie azoknak az országoknak, amelyek regionalizmusról és nemzetközi együttműködésről kívánnak tárgyalni Dél-Kelet Ázsia államaival. Az ASEAN tagállamok számára kérdéses, hogy más konnektivitásra fókuszáló tervekbe, mint például a BRI, hogyan illeszthető a saját koncepciójuk. Hellendorff ezután Indonézia példáján keresztül mutatta be, hogy a BRI gazdasági lehetőséget és politikai rizikót jelent, ugyanakkor stratégiailag komplex kérdés. Dél-Kelet Ázsia legnagyobb országának szüksége van (elsősorban infrastrukturális) befektetésekre, a kínai forrás azonban történelmi okokból problémás. Éppen ezért volt kiemelkedő jelentőségű, hogy Kína a Jakarta-Bandung  gyorsvasút esetében eltekintett az állami garanciától, így ez egy teljesen üzleti alapú beruházásként – jelezve a pekingi vezetés pragmatikus hozzáállását – valósulhat meg. Politikai és stratégiai szempontból pedig a Kínával való együttműködés, a belpolitika érzékenysége, az Egyesült Államokkal való kétoldalú kapcsolatai és az ASEAN külpolitikában játszott központi szerepe miatt meglehetősen összetett kérdés Indonézia számára. Az előadó hozzátette, a konnektivitás olyan konszenzusos téma, amelyről a térség fejlett és fejlődő államai is készek egyeztetni; és úgy látja ez valójában a geoökonómia „pozitív oldala,” mivel a konnektivitási projekteket érintő területek a vezető hatalmak versengésének terepévé váltak. Erik Famaey, a European Institute for Asian Studies tudományos főmunkatársa elmondta, hogy Délkelet-Ázsiában a 90-es évek óta Japán a legfontosabb befektető, amely elsősorban a minőségi beruházásokra fókuszál. Az EU Kínai Kereskedelmi Kamarájának egyik friss elemzésére hivatkozva Famaey kiemelte, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés túlértékelt és nagyban függ a kínai gazdaság jövőbeni sikerességétől is, ugyanakkor a kínai állami finanszírozás mértékétől függetlenül fog folytatódni. Famaey úgy vélte, hogy a kínai társadalom elöregedése, a hitelből fedezett befektetések túlsúlya valamint a kínai export növekedésének lassulása jelenti a legfőbb strukturális kihívást a kínai gazdaság számára. Dél-Kelet Ázsiában ezidáig nagyobb értékben történtek japán beruházások, mint Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezése keretén belül, azonban erről jelenleg nincsenek pontos adatok, mivel nem egyértelmű mely projektek számítanak BRI projektnek.

Az első panelbeszélgetés az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről alkotott kelet-ázsiai percepciókat és a régió kezdeményezésben betöltött szerepét vizsgálta.

 

A Dél-Korea és Japán közötti kereskedelmi konfliktus régióra gyakorolt hatása kapcsán, Liu elmondta, hogy a kínai-dél-koreai társadalmi és kulturális kapcsolatok sikeresek, Dél-Korea a reform és nyitás politikájának meghirdetése után vált fontos befektetővé Kínában és továbbra is jelentős kereskedelmi partnere az országnak. Famaey kiemelte, hogy a Dél-Korea és Japán közötti konfliktus történelmi gyökerei miatt végeláthatatlannak tűnik, tehát a régióra jellemző egyszerre kooperatív és antagonisztikus kapcsolatok is meghatározóak maradnak. Famaey és Hellendorff egyetértett abban, hogy a kereskedelmi konfliktus sem Japánt, sem Dél-Koreát nem fogja szorosabb kapcsolatra kényszeríteni Kínával, noha nem áll érdekükben a Kínával való gazdasági kapcsolatok romlása sem. Ebben a kontextusban pedig Kínának sem érdeke, hogy ellenségesen viszonyuljon e két szomszédjához.

A kérdésre, hogy melyek az európai és kelet-ázsiai projektek közötti főbb különbségek, Liu válaszában kiemelte, hogy az európai vállalatokkal szemben a japán és dél-koreai cégeknek több évtizedes tapasztalata van a Kínában való befektetések és állami szinten nyújtott hivatalos fejlesztési támogatások terén is. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel kapcsolatos fejlemények közül Hellendorff kiemelte, hogy Kína több szerződést is újra tárgyal, illetve Hszi Csinping beszédeiben elkezdte a minőség fontosságát hangoztatni a projektek kivitelezése kapcsán, amely változtatások remélhetőleg fenntarthatóbb konnektivitási projekteket eredményeznek majd a jövőben. A szakértő még hozzátette, hogy a kínai kezdeményezésnek sokkal több „sikertörténetre” lenne szüksége. Famaey elmondta, hogy pénzügyi szempontból az infrastrukturális befektetések megtérülési ideje igen hosszú, illetve a projekteket amerikai dollárban finanszírozzák, ami a szükséges valutaátváltás miatt nem előnyös a BRI számára. Bár, az előadó hozzátette, eddig is voltak sikeres BRI projektek, csak azokról kevesebb szó esett a nemzetközi médiában. Famaey kiemelte, hogy míg az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés bilaterális, addig az EU által indított EU és Ázsia közötti összeköttetésekre irányuló stratégia alapvetően multilaterális megközelítést alkalmaz, habár az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB) egy multilaterális intézmény, amely nagy hangsúlyt helyez a feltételek teljesítésére és a fenntarthatóságra. Ez utóbbival Liu is egyetértett és elmondta, hogy Kína igyekszik a BRI projektek finanszírozását diverzifikálni és más országokat is bevonni, például az előbb említett bankon keresztül. Hellendorff hozzátette, hogy e tekintetben fontos lenne valóban multilaterálissá és átláthatóbbá tenni ezeket a csatornákat, hogy az európai fél is részt vehessen.

 

A konferencia második panelbeszélgetése, amit Kozma Tamás, a Tudásközpont Ázsiai és Afrikai Kapcsolatok Irodájának vezetője moderált, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről alkotott európai percepciókra fektetette a hangsúlyt. Kong Tianping, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia, Európa Tanulmányok Intézetének professzora és Lin Goethals, a European Institute for Asian Studies Ázsia programjának igazgatója is kiemelték a kínai kezdeményezés „láthatóságának” növekedését Európában, mint kézzelfogható eredményt. Joanna Ciesielska-Klikowska, a Łódźi Egyetem Nemzetközi és Politikai Tanszékének egyetemi adjunktusa hozzátette, hogy több európai vezető „térképére” az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés tette fel Kínát, illetve, hogy már látszik fejlődés az infrastrukturális projektek terén is Európában, és példaként említette a Csengtu és Łódź közötti vasútvonalat. Ciesielska-Klikowska megjegyezte továbbá, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés új szemszögbe helyezte a Kínai Népköztársaságot Európa számára és meghatározta azt is, hogyan viszonyul utóbbi a kelet-ázsiai országhoz. A szakértő szerint továbbá a BRI fő – politikai, gazdasági és társadalmi – dimenziói új teret nyitottak a Kína és Európai Unió közötti kapcsolatoknak. Goethals megjegyezte, hogy a nemzetközi rendben Kína az EU kihívójaként jelent meg, de kérdés, hogy tud-e az EU hosszútávú Kína-startégiát megfogalmazni és egységes választ adni erre a kihívásra. Ez utóbbi különösen az EU új vezetésének fényében érdekes kérdés. Kong szerint azonban, Kína nem szándékozik „európai hatalommá” válni, inkább az EU partnere szeretne lenni és próbál a jelenlegi nemzetközi rendben működni. Az EU részéről a közelmúltban érkeztek pozitívabb jelzések a BRI-al kapcsolatban, azonban Kong véleménye szerint még mindig sok a félreértés az európai vezetők köreiben.

A konferencia második panelbeszélgetése az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről alkotott európai percepciókra fektetette a hangsúlyt.

 

Goethals és Ciesielska-Klikowska egyetértett abban, hogy európai részről erősen korlátozott a Kínával szembeni bizalom, mivel az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés tartalma továbbra sem világos az európai társadalmak számára. Fontos lenne tehát, hogy a politikai döntéshozók és szakértők körén kívül többen jussanak információhoz Kínával és az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel kapcsolatban is. Továbbá, Goethals úgy vélte, hogy Hszi Csinping hatalomra kerülése óta az EU és Kína rendszerszintű riválisokká váltak, amelyek egyszerre működnek együtt és versengenek egymással. A szakértő véleménye szerint a bizalmatlanság elsősorban a BRI elnagyoltságából, homályosságából fakadt, amelyet az EU nem tudott kezelni.

A Kína és EU közötti kereskedelmi reciprocitást érintő kérdésre válaszul, Kong elmondta, hogy Kína folyamatosan liberalizálja a gazdaságát és nyit meg újabb lehetőségeket külföldi befektetők előtt, míg az Egyesült Államok protekcionista intézkedéseket vezet be. Ugyanakkor Goethals szerint a befektetések terén nincs megfelelő reciprocitás, mivel a kínai és európai befektetők továbbra sem ugyanolyan feltételekkel működhetnek egymás piacain. Ciesielska-Klikowska véleménye szerint az EU és Ázsia közötti összeköttetésekre irányuló stratégia az EU részéről pozitív elmozdulást jelent a Kínával való együttműködés irányába, valamint konkrétabb keretet ad a BRI-nak Európában. Az EU stratégia kapcsán Goethals hozzátette, hogy az egy válasz a BRI-ra, amely elsősorban Eurázsia összekapcsolására fókuszál, nem csupán kereskedelem és befektetések, de közlekedés, energia és digitalizáció területén is. Továbbá, mindkét kezdeményezésben fontos szerepet kap a közép-ázsiai régió, amely pár évtizeddel korábban nem volt elmondható.

A 17+1 Együttműködéssel kapcsolatban Ciesielska-Klikowska elmondta, hogy a V4 országok kezdeti elvárásai nem teljesültek, és az együttműködés fókusza jelenleg inkább a Balkán országai felé mozdul el. Goethals is egyetértett azzal, hogy Kelet-Közép Európa csalódott az EU 2008-2009-es gazdasági világválságra adott válaszában, így magas elvárásokkal fogadta a kínai kezdeményezést. Az EU számára most kérdés, hogy hagyja-e Kína „oszd meg és uralkodj” politikájának folytatását a régióban. Kong véleménye szerint a 17+1 Együttműködésnek köszönhetően lett része a közép-kelet-európai régió Kína külpolitikájának, és az így elindított politikai dialógus mindenképp sikernek tekinthető.

 

Hamar Balázs az Antall József Tudásközpont brüsszeli irodájának vezetője záróbeszédében elmondta, hogy az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés egy összetett kérdés, amely kiemelt fontosságú gazdasági és egyéb tényezőkkel is bír, ezért az ehhez hasonló rendezvények jelentősen hozzájárulhatnak ennek a folyamatnak a feltárásához és megértéséhez.

A konferenciát Hamar Balázs, az Antall József Tudásközpont brüsszeli irodája vezetőjének beszéde zárta le.

Ázsia és Afrika kapcsolatok iroda