Dóri és Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog szerzői öt évvel ezelőtt indultak útnak nászútjukra, innentől kezdve pedig teljesen rabul ejtette őket az utazás élménye. Két évvel ezelőtt egy kiemelkedően fontos cél is társult az utazásaikhoz, elhatározták, hogy minél környezetkímélőbben, lehetőleg hulladékmentesen igyekeznek bejárni az áhított úticélokat.

Előadóink megosztották a hallgatósággal, hogy utazásaik során a világban látottak és tapasztaltak hogyan változtatták meg a világnézetüket, és rámutattak, hogy ahhoz, hogy környezetkímélő és egyben teljes életet éljenek, nem szükséges a civilizációból kivonulva remete életmódra ítélniük magukat.

Ahogy elkezdték járni a világot, egyre inkább rájöttek, hogy erre a csodálatos helyre minél inkább szeretnének a lehetőségeikhez mérten legjobban vigyázni. Amikor utazásról és környezetvédelemről beszélünk, elég nehéz közös nevezőre hozni a két tevékenységet. Dóri kiemelte, hogy ha soha többé nem utaznának életünkben, akkor valószínűleg kiváltanák a teljes ökológia lábnyomunkat, és kis túlzással élve azt a zacskó chipset vehetnék meg, amelyiket csak akarják. Ennek ellenére, számukra a tudatosság első lépése az is volt, hogy felfedezték, mi az, ami boldoggá teszi őket, inspiráló és amiből tanulni tudnak.

Emiatt is kezdték el keresni a választ arra, hogyan tudnának úgy hódolni ennek a szenvedélynek, hogy közben a lehető legkevesebb káros hatást gyakorolják környezetükre. Ugyanis ha nem tudatosan élünk az utazás adta lehetőségekkel, könnyen beleeshetünk a tipikus turistacsapdákba.

Dóri és Edvárd utazásainak egyik alapvetése, hogy igyekeznek minél több időt a helyiek között tölteni, tulajdonképpen beköltözni hozzájuk: a couchsurfingnek köszönhetően már több mint 150 család életébe nyertek betekintést az elmúlt években. Számos tapasztalatra és érdekes megfigyelésre a hotelek falai között szinten biztosan nem tudtak volna szert tenni. Például, hogy miért cserélgetik sokat kabátjaik ujjrészét a kínaiak: a befogadó család konyhájában ülve vált világossá, hogy a legtöbb otthonban nincs központi fűtés, így a téli napokon az emberek nagy része kabátban tölti idejét a belső terekben is, főzés, vagy takarítás közben, így gyorsan koszolódik az ujjrész. Így válhat a kínai ruhaárusok egyik alapvető portékájává a cserélhető kabátujj, számunkra sokszor lehetetlennek tűnő mintázatokkal. Edvárd számos kedvenc részletet emelt ki élményeik közül, például dél-amerikai útjuk egyik emlékezetes pillanata volt, amikor megpróbáltak minél nagyobb távokat kerékpárral bejárni, habár ez az Atacama-sivatagban nem bizonyult a legjobb ötletnek.

Edvárd kiemelte, hogy mindig van egy szavazócetli nálunk, akkor is, ha még akár a 18. életévünket sem töltöttük be – akárcsak teremben ülő hallgatóság döntő többsége – ez pedig a pénzünk, legyen az akármennyi is. A lényeg pedig, hogy felelősen szavazzunk. Előadóink utazásaik során a hulladékcsökkentést tűzték ki fő célként, mert ez az a környezeti döntés, amivel nap mint nap szembe kell néznünk, és amivel kapcsolatban minden nap döntési helyzetbe kerülünk. A fogyasztói társadalom részeiként arra vagyunk kondicionálva, hogy szinte percenként hulladékot termeljünk. Így sajnos, az egyik legláthatóbb nyom, amit emberként a világban hagyunk, az a hulladék.

Dóriék számtalan élményt és fotót hoztak magukkal különböző peremországokból is, és ezeket a kivetítőn látván az merülhet fel bennünk – akár egy Indiában, Nepálban készült fotó láttán – hogy az ott élő emberek mennyire elhanyagolják a környezetüket, milyen elképesztő módon szemetelnek. Ez azonban ne tévesszen meg minket, a különbség az, hogy nálunk létezik hulladékgazdálkodás: a konténerek, mint egy varázskalap, látszólag elnyelik a szemetünket, mintha nem is lett volna. Míg a peremországokban a (jóval kevesebb) hulladék legtöbb esetben az utcán landol. Mindeközben az európai társadalom jóval több egy főre jutó szemetet termel.

Előadóink montenegrói útjuk során egy zero waste kihívást állítottak maguk elé, így 10 napos utazásukról 45 gramm hulladékkal tértek haza. A hazai napi hulladéktermelés nagyjából 3kg/fő körül mozog, ez egy nyaralás során még jobban megugrik: egy kis jégrém, kávé elvitelre, szívószál, az ingyenes szórólapokat és térképeket is örömmel vesszük át. Nem kis felkészülést igényel egy hulladékmentességre törekvő út, de a tudatos vásárlási döntéseinknek köszönhető új kapcsolatok, interakciók kialakulása a helyiekkel óriási élményt nyújt.

Edvárd felhívta rá a figyelmet, hogy mindannyian követek vagyunk, akár a legszűkebb környezetünkben is. A tudatos életmód megszokássá válik, és egy idő után a szupermarketek polcain látható termékek nagy részét már meg sem látjuk. Azt gondolhatnánk, hogy ez a fajta tudatosság megnehezíti az életüket, de saját bevallásuk szerint valójában megkönnyíti, sokkal kevesebb döntést kell meghozniuk: mivel a csomagolásmentes vásárlást választják, a termékek 90%-a idővel kikerül eleve a gondolataikból is.

A rendkívül tartalmas előadás végén a hallgatóság számos gyakorlati tippet vihetett magával a következő környezettudatos döntése meghozatalának érdekében.