Az Antall József Tudásközpont 2021. november 23-án rendezte meg a Kül-és Biztonságpolitika: Közép-Európa feltörekvő szerepe a transzatlanti biztonsági együttműködésben című konferenciát. Az online formában megvalósuló esemény elsődleges célja volt, hogy elemezze a NATO jövőbeli szerepét az Agenda 2030 stratégiai dokumentum tükrében. Az esemény különösen Közép-Európa szerepét vizsgálta, hogy e térség milyen formában képes hozzájárulni egy átfogóbb, biztonságosabb és hatékonyabb transzatlanti együttműködéshez. A rendezvény a Konrad-Adenauer-Stiftung és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel együttműködésben, továbbá Magyarország Miniszterelnöki Hivatala, a Bethlen Gábor Alapítvány Zrt. és a NATO Public Diplomacy Division támogatásával valósult meg.
Dr. Petr Lunak a NATO-központ Nyilvános Diplomácia részlegének Igazgató-helyettese felvázolta a 2030-as stratégiai dokumentum eredeti célját, melyet 2019-ben Emmanuel Macron francia elnök kezdeményezett, mely szerint a szervezetnek a politikai kohézióját és stratégiai szárnyát szükséges a jövőben erősíteni. Az 1950-es és 1960-as években is történtek átalakítási tervezetek, azonban ezek titkosítás alatt álltak és a nem a civil, vagy a tudományos szféra bevonásával készültek. A NATO 2030-as szerepéről szóló anyagot számos nemzetközileg elismert kutató, szakértő vezető, valamint a szervezet legjobb tudományos és szakmai központjainak bevonásával készítették.
Dr. Tomasz Smura a Casimir Pulaski Alapítvány Kutatási Igazgatója kifejtette, hogy a nagyhatalmi versengés visszatérése a nemzetközi politikába, illetve a NATO keleti szárnyán egyre agresszívabban fellépő Orosz Föderáció, és a terrorizmus jelentette fenyegetés számos kihívást jelent. Véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok figyelme egyre inkább a csendes-óceáni térségre irányul és amennyiben a NATO-t is erre akarja motiválni, azzal veszélyesen megosztaná kapacitásait. Varsó szerint továbbra is a kollektív védelemre összpontosítva, európai fókusszal kellene a szervezetnek működnie. Dr. Smura szerint Lengyelország az egyik legnagyobb hozzájárulást nyújtó tagország a keleti szárny védelmére, többek között azzal, hogy a szervezet védelmi gerincét jelentő rakétavédelemi rendszer Lengyelország területén működik. Továbbá számos külföldi NATO misszióban vettek részt Afganisztántól a mediterrán térségen át.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója, Dr. Csiki Varga Tamás szerint a jelenlegi és a jövőbeli kihívások között a magas kockázatú nem állami szereplők jelentette veszélyt, illetve a nem katonai jellegű fenyegetettséget jelölte meg. A szakértő szerint az átfogó magyar haderőfejlesztés katonai-ipari fejlesztéssel együtt valósul meg. Hazánk a 360 fokos védelmi megközelítést alkalmazza, egyensúlyt képezve a déli és keleti fenyegetések között. Magyarország védelmi ráfordítása jelentősen emelkedett nominális viszonylatban 2014 és 2020 közötti időszakban. A magyar biztonság-és védelempolitikai fejlesztések összhangban vannak a NATO szélesebb aspektusú változásával. A magyar V4 elnökség programjának része tovább tökéletesíteni azokat a mechanizmusokat melyek a visegrádi országok védelmi együttműködését biztosítják. A kihívások mellett sikerekről is beszámolhat a NATO, ugyanis a 2021-es évben várhatóan 10 vagy akár 13 tagország is elérheti a 2%-os védelmi ráfordítási kötelezettséget. Szerinte kiemelten fontos a NATO technológiai fölényét megőrizni és tovább erősíteni azt annak érdekében, hogy a 2030-as évek technológiai kihívásainak eleget tudjon tenni a szervezet. Ehhez az Európai Unió és a NATO közötti technológiai együttműködés kialakítása lenne célszerű.
