A NATO-nak és az Európai Uniónak elévülhetetlen szerepe van a balkáni biztonság garantálásában. A stabilitás mellett azonban valós perspektívává vált a térség euroatlanti integrációja is. Az integráció bizonyos nehézségek miatt egy elhúzódó folyamatot eredményez, amelyek megosztóan hatnak az egyes szereplőkre. Tekintettel arra, hogy az európai biztonság a balkáni régió stabilitása nélkül nem megvalósítható, a NATO-nak fel kell készülnie a soron következő kihívások megfelelő kezelésére. Szükséges-e NATO bővítés a Nyugat-Balkánon? Mi Magyarország szerepe ebben a kérdésben? Jelentenek-e külső hatalmak kihívást? A 2019 november 26-án az Antall József Tudásközpont által megrendezett, Kül- és Biztonságpolitikai Konferencia – 2019, A béke szavatolása a Balkánon – Megoldások és nyitott kérdések című konferencia ezekre a kérdésekre kívánt válaszokkal szolgálni. A rendezvény első panelbeszélgetése a nyugat-balkáni stabilitást vizsgálta, míg a második panel az euroatlanti integráció politikai realitásait vitatta meg. A nyilvános szekciót egy zárt workshop követte, amelyen részt vettek az esemény meghívott szakértői.

Nyitó beszédében Sinka László, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Európai Uniós Főosztályának vezetője kiemelte, hogy közel egy évtizedes kiszámítható fejlődést követően a Nyugat-Balkán újra az instabilitás jeleit mutatja. A konferencia témáját inkább európai uniós szemszögből közelítette meg, de kitért a biztonságot érintő kérdésekre is. Felidézte Jacques Santer szavait, miszerint „Jugoszlávia Európa küszöbén van, ezért a destabilizáció senkinek sem az érdeke.” Emlékeztetett, hogy Magyarország érdekében áll az EU nyugat-balkáni bővítése, és ezt támogatja is. Elmondta, hogy ami Észak-Macedóniával és Albániával történt, az egyáltalán nem a helyes irányba fogja terelni a bővítési folyamatot. A biztonsági kérdésekre áttérve úgy értékelt, hogy a hidegháború vége óta most nézünk szembe a legsúlyosabb biztonsági fenyegetettséggel. Ugyan a regionális kapcsolatokban történt fejlődés, a biztonsági fenyegetettség továbbra is jelen van. Ezt követően rövid helyzetértékelést adott a bővítési folyamatban résztvevő hat országról, és elmondta, mind az Európai Uniónak, mind pedig a NATO-nak arra kell törekednie, hogy hiteles szereplő maradjon a térség számára. Mindezek mellett ismertette az ENSZ lesújtó adatait, amely a Nyugat-Balkán folyamatos elnéptelenedését mutatja. Meglátása szerint a bővítési folyamatnak az alábbi irányelveket szükséges követnie: tisztelet, bizalom, akarat, perspektíva, pénzügyi támogatás, kiszámíthatóság; Magyarország szerepével kapcsolatban úgy látta, hogy Budapest továbbra is a bővítés egyik leghangosabb támogatója, és a Nyugat-Balkán európai perspektíváját meg kell valósítani. Ezért a magyar érdek az, hogy az albánokkal és a macedónokkal minél hamarabb nyíljanak meg a csatlakozási fejezetek, míg Szerbiával és Montenegróval fel kell gyorsítani az eddig megkezdett, ám azóta lelassult tárgyalásokat. Mindezek mellett fontos a gazdasági fejlődés és a regionális kapcsolatok fejlődésének elősegítése. Mint utalt rá, a V4 ebből a szempontból példakánt szolgálhat a térség számára. A biztonsági kérdés pedig a jövőben újra a középpontba fog kerülni.

Vitaindító előadásában Jill Gallard, az Egyesült Királyság Nemzetközösségi és Külügyminisztériumának politikai igazgatóhelyettese kiemelte, hogy a Nyugat-Balkán biztonsága nagyban függ a régió sikeres integrációjától. A brit perspektívát ismertetve elmondta, hogy egyetért Sinka László szavaival, valamint Várhelyi Olivér biztosi kinevezését is jó hírnek tartja. Mindezek mellett elmondta, a Brexitet követően ugyan az Egyesült Királyság elhagyja az EU-t, de Európát nem. Ezért a jövőben is támogatni fogják a Nyugat-Balkán euroatlanti integrációs erőfeszítéseit. Hozzátette, lényegi kérdés az, hogy Németország a jövőben is támogassa ezt a folyamatot, és a az alábbi szempontokat tartja a legfontosabb prioritásnak:

• Szerbia és Koszovó üljenek vissza a tárgyalóasztalhoz és az EU a jövőben is támogassa a megbékéléséi folyamatot, továbbá a regionális kapcsolatokat is erősíteni kell
• Az agyelszívást, a szervezett bűnözést, valamint a háború áldozatainak fellelése továbbra is kapjon kiemelt szerepet
• Észak-Macedónia mihamarabbi NATO csatlakozása

A közelgő londoni NATO csúccsal kapcsolatban elmondta: a NATO-nak nemcsak a 70 éves évfordulójára kell koncentrálnia, hanem arra is, hogy a 21. század kihívásaira is megfelelő módon tudjon reagálni. Mint elmondta, a NATO közel egy milliárd ember biztonságáért felel.

A konferencia első panelének középpontjában a Nyugat-Balkán geopolitikai kihívásai és a régió stabilitását befolyásoló kérdések álltak. Jasna Dragović-Soso, a londoni Goldsmiths Egyetem Politika és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének vezetője történelmi perspektívából vizsgálta a Nyugat-Balkán aktuális helyzetét. A balkáni kihívásokkal kapcsolatban elmondta, hogy regionális kapcsolatok esetében problémát jelent az, hogy a kilencvenes évek eseményei a mai napig tematizálják a politikai diskurzust és ez negatívan hat az államok közötti kapcsolatokra. Így különös hangsúlyt kell fektetni az olyan területekre, mint a gazdasági fejlődés, az államépítés, a posztkonfliktusos helyzetből eredő problémák kezelése, valamint a háborús múlttal és ellenségeskedéssel való szembenézés.

Donika Emini, a CiviKos Platform ügyvezető igazgatója a nagyhatalmak szerepéről és az államépítéssel kapcsolatban elmondta, a Balkánon húsz éve béke van, ami fontos eredmény. Jelenleg azonban az amerikai és európai, valamint a német-francia kapcsolatokban is törés figyelhető meg. Ez egyfelől bizonytalanságot jelent, másfelől pedig az EU elmulasztott egy fontos lehetőséget, amelyet a 2018-as esztendő pozitív történései tettek volna lehetővé. A francia vétó, valamint a bővítési stratégia megváltoztatására irányuló szándék újból kiszámíthatatlanná tette a folyamatot. Hozzátette, a Belgrád-Pristina közötti párbeszéd jelenleg nem halad, és további problémák is nehezítik a regionális kapcsolatokat. A közelmúltban az amerikai külügyminisztérium két különleges küldöttel kívánta jelezni, hogy újra részt akar venni a balkáni kapcsolatok rendezésekben. A másik komoly problémát az jelenti, hogy míg a NATO új tagokkal bővült és fog bővülni a térségben, addig az EU csatlakozás holtpontra jutott 2013 (horvát csatlakozás) óta. Az orosz, kínai és török befolyással kapcsolatban úgy vélte, Koszovóban Oroszországnak nincsenek komolyabb érdekei, és a Belgrád-Pristina dialógusban egyértelműen a szerb felet támogatja. Kína egyre inkább gazdasági szereplő a Balkánon, ezek azonban nem befektetések, hanem hitelek. Törökország pedig mindezek mellett egyre komolyabb gazdasági szereplővé válik, míg korábban inkább a kulturális szférában volt nagyobb mozgástere Ankarának.

Robert Pszczel, a NATO Public Diplomacy Division Oroszországért és Nyugat-Balkánért felelős vezető elemzője szerint referencia pontként le kell szögezni, hogy a Balkán ma már nem Európa hátsóudvarának számít. Az integráció pedig segíthet a problémák megoldásában, a NATO pedig fontos keretrendszert biztosított az EU bővülésének lehetőségéhez. A NATO térségbeli szerepével kapcsolatban kiemelte, hogy a szövetség nem akar semmit sem rákényszeríteni a Balkánra, ezt jól jelzi az a tény is, hogy ebben az esztendőben Szerbiának több katonai gyakorlata volt a NATO-val, mint Oroszországgal. A nyugati integráció szerinte sokkal többet tud kínálni ennek a térségnek, mint a nem nyugati hatalmak. Röviden ismertette, hogy Montenegró csatlakozása mellett Észak-Macedónia is fontos előrelépéseket tett, valamint emlékeztetett, hogy Szkopje sok erőfeszítést tett a szomszédjaival való viszony fejlesztéséért is. Úgy látta, hogy a NATO-nak nemcsak érdekei vannak a térségben: ugyanis sok erőforrást fektetett be a régióba, és a biztonság garantálásában vezető szerepet játszott az elmúlt két évtizedben.

Vitaindító előadásában Ralph Wilde, a londoni University College Jogtudományi Karának tagja, felvázolta a nemzetközi humanitárius jog, Egyesült Államok és az EU általi eltérő  értelmezésének keretrendszerét, külön kitérve az extraterritorialitás szövetségi rendszerek általi alkalmazására. A NATO-tagsággal kapcsolatban kiemelte, hogy a Nyugat-Balkán országai számára a legnagyobb kihívás nem maga a csatlakozás, hanem az azzal járó mandátumnak a nemzetközi jog különféle értelmezései és álláspontjai mentén, a szövetségi rendszeren belül való végrehajtása jelentheti.

A konferencia második panele az euroatlanti integráció politikai realitásainak kérdéskörét járta körül. Jovana Marović, a montenegrói Politikon Network ügyvezető igazgatója szerint Montenegró az uniós csatlakozási folyamat technikai elemeit szem előtt tartva jól teljesít és ezzel meg is előzi a térség többi országát. Kritikusan azt is elmondta, hogy Montenegró nem állt készen a NATO csatlakozásra, azonban a 2016-os választásokat követően történt orosz beavatkozás nagyban felgyorsította a folyamatot. Az EU csatlakozással kapcsolatban elmondta, Montenegró több problémával is szembenéz. A belső gondok leginkább a demokráciát érintik, mivel Montenegró egy rendkívül polarizált társadalom. A francia vétóról pedig egyértelműen úgy vélekedett, hogy Párizs rossz üzenetet közvetít a térség felé. Emiatt kiemelten fontosnak tartotta azt, hogy a bővítési folyamat a jövőben kiszámíthatóbbá váljon.

A külső hatalmakkal kapcsolatban kiemelte, hogy Montenegróban gondot okoz az, hogy sem kormányzat, sem pedig a hatalmat gyakorló elit nem transzparens. Emiatt a kínai befektetések vonzóak az ország számára, ám ez hosszútávon súlyos gazdasági terhet fog eredményezni. Orosz Anna, a Külgazdasági és Külügyi Intézet kutatója elmondta, a gyakorlati kutatások is azt mutatják, hogy az agresszív politikai retorika és az egymással szembeni tisztelet hiánya napjainkban is rányomják a bélyeget a regionális kapcsolatokra. A politikai kapcsolatok fejlesztése így nem mehet végbe bizalom-építés nélkül. Az uniós perspektívának így egyfajta motivációként kellene, hogy hasson a megbékélési folyamatokra. A kérdés azonban az, hogy vajon az EU és az uniós tagság-e a megfelelő válasz ezekre a kihívásokra.

A térségi kapcsolatokról elmondta, érdemes összefüggésekben vizsgálni ezt a területet. A szerb-koszovói párbeszéd végeredménye ugyanis minden valószínűség szerint ki fog hatni a szerb-boszniai (vagy szerb-bosnyák) viszonyra is. Tobias Rüttershoff, a Konrad-Adenauer-Stiftung albániai irodájának képviseletvezetője Albánia geostratégiai helyzetével kapcsolatban elmondta, az országnak, ahogy a többi nyugat-balkáni államnak se, nincs más választása, mint az euroatlanti integráció. Ennek egyik fontos eleme a regionális együttműködés fejlesztése lenne, amelyet véleménye szerint nagyban elősegített a berlini folyamat létrehozása. A mini-Schengennel kapcsolatban szerinte az újvidéki, az ohridi, illetve a durresi találkozók inkább a média számára voltak hangzatosak, mert egyelőre a szándék kinyilvánítása mellett nem történt komolyabb előrelépés. A kezdeményezés sikere pedig a térség többi országának, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, illetve Koszovó, támogatásától is függ majd.

Mindezek mellett az egyes országok eltérő problémákkal néznek szembe a régióban. Albániában például a vallási kérdés nem jelenik meg annyira élesen, mint Bosznia-Hercegovina esetében.

A konferenciát egy zártkörű szakértői panelbeszélgetés zárta.