AJTK KÖNYVAJÁNLÓ
BARTHOLOMEW SPARROW:
A STRATÉGA - BRENT SCOWCROFT ÉS A NEMZETBIZTONSÁG HIVATÁSA
Készítette: Pálmai Zsolt, a Tudásközpont nemzetközi kapcsolatok referense
Az alábbi könyvajánlóval szeretnénk visszatekintést nyújtani Brent Scowcroft volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó munkásságára, aki több mint 40 éven át játszott meghatározó szerepet az Egyesült Államok külpolitikájának alakításában.
Brent Scowcroft hálátlan választásnak tűnhet, ha az ember az amerikai külpolitika művelői között keres témát egy könyvhöz. Egyrészt azért, mert a köztudat és a nemzetközi kapcsolatok történetének sovány metszetében családneve közel sem annyira erős brand, mint pl. a Kissinger, Brzezinski, Powell, vagy Rice. Másrészt azért, mert a név e birtokosa alapvető személyisége és annak fejlődése/fejlesztése révén mindig is nyomatékosan, tudatosan szürke volt az eminenciások között. Bartholomew Sparrow ennek ellenére hosszasan és meggyőzően érvel amellett, hogy érdemes beszélni Scowcroftról, méghozzá az amerikai külpolitikai gondolkodók legnagyobbjai között.
Valójában éppen az említett tudatos szürkeség és Scowcroft befolyásossága közötti látszólagos kontraszt adja e karrier- és élettörténet egyik legfőbb értékét. Gerald Ford és George H. W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadója ugyanis rendre épp azzal tűnt ki az adott közegéből, hogy kerülte a feltűnést. Igaz volt ez korai akadémiai beosztásaira ugyanúgy, mint később a Fehér Házra, Sparrow pedig egy olyan figyelemreméltó szakmai előmenetelt követi végig, amely a politikában megszokott törtetés mellőzésével valósult meg. A szerző érdeme, hogy bár főszereplőjétől távol állnak a bulváros részletek és úgy általában a dráma, képes olvasmányosan, a körülmények sokszínűségét kiemelve bemutatni életpályáját, árnyalni jellemét és leírni a releváns történelmi és intézményi közeget. Ennek köszönhetően a könyv értékes perspektívát nyújt a Scowcroft karrierjében meghatározó nagyformátumú politikacsinálók megismeréséhez is: láthatjuk például a kételyek által gyötört Nixon elnököt, kettős személyiségének egyik legkevésbé közismert sarkában.
A könyv messziről indítva építi fel azt a családi, történelmi és kulturális közeget, mely a fiatal Scowcroftot a cselekvő hazafiság útjára terelte, és olyan hatással volt személyes és szakmai karakterére és értékrendjére, hogy azok kivételesen természetessé tegyék számára a címben említett „nemzetbiztonság hivatását” – őt pedig kivételesen hatékonnyá e területen. Sparrow könyve kellő figyelmet fordít ennek a folyamatnak a különböző elemeire. Feltárja, hogy a kétségkívül privilegizált konzervatív háttérrel rendelkező fiatal nemzetbiztonsági szakértő külpolitikai realizmusa mellett hogyan fért meg a humanizmus és egy egészséges adag idealizmus, és szabálykövető természete ellenére hogyan volt képes egy újítóbb szellemű oktatói és elemzői mentalitás elsajátítására, egy átfogóbb, szélesebb kulturális és tudományos ismeretek ötvöző megközelítés alkalmazására. Sparrow a témában csak érintőlegesen jártas olvasót sem hagyja magára, mindvégig bőven nyújt kapaszkodót annak megértéséhez, hogy Scowcroft hogyan viszonyult a különböző kül- és védelempolitikai fősodrokhoz, és megközelítése miért volt eredményes – vagy épp sikertelen.
Ugyanis A stratéga nem csak Scowcroft méltatása és védőbeszéd döntései mellett. Több esetben kritikát is megfogalmaz és megmutatja vizsgálódása tárgyának korlátait. A fent említett innovációra való képesség például többször háttérbe szorult az alapvetően konzervatív, óvatosabb irányváltásokat preferáló hozzáállás javára, melynek következtében Scowcroft viszonylag későn ismerte fel Gorbacsov reformtörekvéseinek valódi természetét, illetve az idősebb Bush-sal és külpolitikai csapatával együtt elszalasztották a lehetőséget, hogy a Hidegháború lezárásával beköszöntő „új világrend” kifejezés köré valódi tartalmat, stratégiát építsenek.
Ahogy ez utóbbi részlet is mutatja, a magyar olvasók szempontjából Scowcroft kivételesen jókor volt közszolgálati pályája csúcsán. Az első Bush-kabinet tagjaként jelentős mértében ő felügyelte azt a folyamatot, melynek során országunkban és régiónk nagy részében békés demokratikus átalakulás ment végbe. Tette mindezt a rá jellemző csendes hatékonysággal, egyaránt elkerülve a káoszt és a hosszabbtávú víziók kötöttségét. A stratéga egyik fő üzenete, hogy ez az eredmény, valamint a mögötte megbúvó gondolatiság és munka, nagyobb figyelmet érdemel: mint Scowcroft személye és több évtizedes pályafutása, nem követeli, de meghálálja a figyelmet.