AJTK KÖNYVAJÁNLÓ
GEORGE F. KENNAN
EMLÉKIRATOK I-II.

Készítette: Kajcsír Lukács, a Tudásközpont nemzetközi kapcsolatok referense

Az emberiség történelme tele van meghatározó táviratokkal, mint a mai napig vitatott „Zimmermann távirat”, a második világháború utolsó napjaiban kelt „Göring-sürgöny” vagy Joseph McCarthy szenátor Truman elnöknek címzett telegramja az amerikai közéletben megbúvó állítólagos kommunista ügynökökről. Az viszont kétségtelen, hogy valamennyi távirat közül a George F. Kennan által készített „hosszú telegram” bizonyult a leghíresebbnek és leginkább „történelemformálónak”. Az 1946. február 22-én keltezett, öt részletben küldött, 5363 szónyi hosszúságú távirat alapjaiban szabta meg a hidegháború menetét. Sőt, bármiféle túlzás nélkül állítható, hogy egyes elemei mind a mai napig hatással vannak mind az amerikai diplomáciára, mind a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia működésére. A „hosszú telegram”, ahogyan a szintén Kennan tollából származó, de Mr. X-ént aláírt „feltartóztatás politikájáról” szóló cikk, még napjainkban is képes heves vitákat gerjeszteni – a laikus és a szakmai közönség körében egyaránt.  

Bár a korábban említett két Kennan-publikáció, valamint azokat övező polémia a magyar historiográfiában sem volt ismeretlen, de az egykori nagykövet személyét, életútját és szerepét az amerikai külpolitika alakításában már sokkal sűrűbb homály fedte. Pedig a 101 évig élő egykori diplomata és Oroszország-szakértő a legnagyobb amerikai stratégiai gondolkodók közé tartozott, már élete derekán „élő legendának” és a realista paradigma egyik úttörőjének számított, akinek néhány Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos megállapítása napjainkban sem veszített a szavatosságból. A magyar olvasó a Kennan életpályáját feldolgozó Emlékiratok I-II-ben olyan, korábban kevésbé ismert dolgokba nyerhet betekintést, mint az amerikai külügyi szolgálat működése, a totalitárius diktatúrában élő külföldi diplomaták cseppet sem irigylésre méltó helyzete vagy egy külpolitikai szakértőnek a saját feletteseivel és a bürokráciájával vívott szinte véget nem érő – és rendszerint kudarccal végződő – harca. Olvashatjuk elképzeléseit, illetve némely esetben egyáltalán nem elhanyagolható szerepét a Marshall-tervben, Japán újjáépítésében és meglepően hűvös magatartását a formálódó „transzatlanti katonai szövetséghez és annak potenciális tagjelöltjeihez” – vagyis a későbbi NATO-hoz. A könyvben a Sztálinról, Rooseveltről, Trumanról, Marshallról, Titoról és más hasonló történelmi szereplőkről szerzett személyes benyomások és velük folytatott párbeszédek éppúgy helyet kaptak, mint a különböző országokról szóló, néha már a szépirodalmi stílus határait súroló útleírások. Mindezeken túlmenően az Emlékiratok I-II. függelékében pedig fellelhető nemcsak a lefordított teljes „hosszú távirat”, hanem más nagyhatású Kennan írás is.

Azonban mielőtt valaki az eddigiekből kiindulva azt gondolná, hogy a könyvben a „szokásos” nyugati narratívákkal, „száraz leírásokkal” és csupán unalmas szakpolitikai kérdésekkel fog találkozni, nos, annak kételyeit mindjárt eloszlatják az Emlékiratok I-II. első oldalai. Már az egyetemi tanulmányai idején is „örök kívülállóként” viselkedő diplomata és szakértő egyáltalán nem rejti véka alá a véleményét, nem finomít a mondanivalóján, bármiféle fenntartás nélkül megosztja a korabeli „mainstreammel” teljesen szembemenő álláspontját. Nemcsak a korabeli amerikai kül- és belpolitikát, értelmiséget és társadalmat tette meg kritikáinak céltáblájává: saját döntéseit, jellemét és nézeteit egyaránt górcső alá veszi, s nem rest még önmagát is pengeélre állítani. Ebből kifolyólag az Emlékiratok I-II. leginkább abban különbözik a többi hasonló, politikusok, diplomaták és külpolitikai tanácsadók által írt önéletrajzi művektől, hogy amíg ezekben néha túlzott „szépítés”, ferdítés, elhallgatás, vagy az önreflexió teljes hiánya figyelhető meg, addig Kennan nem spórol a maró önkritikával sem. Számos korabeli naplójegyzet, hivatalos feljegyzés, megmosolyogtató anekdota, humoros történet gondoskodik arról, hogy az érdeklődés az utolsó fejezetig fennmaradjon vagy az olvasó ismét nagy élvezettel vesse bele magát a könyvbe ott, ahol legutoljára abbahagyta. Külön ki kell emelni, hogy a magyar olvasóközönség számára különösen nagy mankót jelent a fordító által hátrahagyott sok lábjegyzet – ezek leginkább a Magyarországon kevésbé ismert eseményekről, kifejezésekről vagy személyekről szólnak.

Tehát összességében az Emlékiratok I-II. sokféleképpen olvasható, rengeteg új, érdekes, nem egyszer érdekfeszítő információ nyerhető ki belőle mind hidegháborús történészek, mind a téma iránt érdeklődést mutató közönség számára. Különösen izgalmasak a Szovjetunióról és az orosz társadalomról szóló részek, amellyel George F. Kennan ismételten tanúbizonyságát adta annak, hogy nemcsak ismerte és értette, de egyenesen érezte Oroszországot.