30%
EMLÉKIRATOK I-II.

GEORGE F. KENNAN

EMLÉKIRATOK I-II.

Szakkönyvek | 2020

4550 Ft 6500 Ft

AJTK KÖNYVAJÁNLÓ
GEORGE F. KENNAN
EMLÉKIRATOK I-II.

Készítette: Kajcsír Lukács, a Tudásközpont nemzetközi kapcsolatok referense

Az emberiség történelme tele van meghatározó táviratokkal, mint a mai napig vitatott „Zimmermann távirat”, a második világháború utolsó napjaiban kelt „Göring-sürgöny” vagy Joseph McCarthy szenátor Truman elnöknek címzett telegramja az amerikai közéletben megbúvó állítólagos kommunista ügynökökről. Az viszont kétségtelen, hogy valamennyi távirat közül a George F. Kennan által készített „hosszú telegram” bizonyult a leghíresebbnek és leginkább „történelemformálónak”. Az 1946. február 22-én keltezett, öt részletben küldött, 5363 szónyi hosszúságú távirat alapjaiban szabta meg a hidegháború menetét. Sőt, bármiféle túlzás nélkül állítható, hogy egyes elemei mind a mai napig hatással vannak mind az amerikai diplomáciára, mind a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia működésére. A „hosszú telegram”, ahogyan a szintén Kennan tollából származó, de Mr. X-ént aláírt „feltartóztatás politikájáról” szóló cikk, még napjainkban is képes heves vitákat gerjeszteni – a laikus és a szakmai közönség körében egyaránt.  

Bár a korábban említett két Kennan-publikáció, valamint azokat övező polémia a magyar historiográfiában sem volt ismeretlen, de az egykori nagykövet személyét, életútját és szerepét az amerikai külpolitika alakításában már sokkal sűrűbb homály fedte. Pedig a 101 évig élő egykori diplomata és Oroszország-szakértő a legnagyobb amerikai stratégiai gondolkodók közé tartozott, már élete derekán „élő legendának” és a realista paradigma egyik úttörőjének számított, akinek néhány Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos megállapítása napjainkban sem veszített a szavatosságból. A magyar olvasó a Kennan életpályáját feldolgozó Emlékiratok I-II-ben olyan, korábban kevésbé ismert dolgokba nyerhet betekintést, mint az amerikai külügyi szolgálat működése, a totalitárius diktatúrában élő külföldi diplomaták cseppet sem irigylésre méltó helyzete vagy egy külpolitikai szakértőnek a saját feletteseivel és a bürokráciájával vívott szinte véget nem érő – és rendszerint kudarccal végződő – harca. Olvashatjuk elképzeléseit, illetve némely esetben egyáltalán nem elhanyagolható szerepét a Marshall-tervben, Japán újjáépítésében és meglepően hűvös magatartását a formálódó „transzatlanti katonai szövetséghez és annak potenciális tagjelöltjeihez” – vagyis a későbbi NATO-hoz. A könyvben a Sztálinról, Rooseveltről, Trumanról, Marshallról, Titoról és más hasonló történelmi szereplőkről szerzett személyes benyomások és velük folytatott párbeszédek éppúgy helyet kaptak, mint a különböző országokról szóló, néha már a szépirodalmi stílus határait súroló útleírások. Mindezeken túlmenően az Emlékiratok I-II. függelékében pedig fellelhető nemcsak a lefordított teljes „hosszú távirat”, hanem más nagyhatású Kennan írás is.

Azonban mielőtt valaki az eddigiekből kiindulva azt gondolná, hogy a könyvben a „szokásos” nyugati narratívákkal, „száraz leírásokkal” és csupán unalmas szakpolitikai kérdésekkel fog találkozni, nos, annak kételyeit mindjárt eloszlatják az Emlékiratok I-II. első oldalai. Már az egyetemi tanulmányai idején is „örök kívülállóként” viselkedő diplomata és szakértő egyáltalán nem rejti véka alá a véleményét, nem finomít a mondanivalóján, bármiféle fenntartás nélkül megosztja a korabeli „mainstreammel” teljesen szembemenő álláspontját. Nemcsak a korabeli amerikai kül- és belpolitikát, értelmiséget és társadalmat tette meg kritikáinak céltáblájává: saját döntéseit, jellemét és nézeteit egyaránt górcső alá veszi, s nem rest még önmagát is pengeélre állítani. Ebből kifolyólag az Emlékiratok I-II. leginkább abban különbözik a többi hasonló, politikusok, diplomaták és külpolitikai tanácsadók által írt önéletrajzi művektől, hogy amíg ezekben néha túlzott „szépítés”, ferdítés, elhallgatás, vagy az önreflexió teljes hiánya figyelhető meg, addig Kennan nem spórol a maró önkritikával sem. Számos korabeli naplójegyzet, hivatalos feljegyzés, megmosolyogtató anekdota, humoros történet gondoskodik arról, hogy az érdeklődés az utolsó fejezetig fennmaradjon vagy az olvasó ismét nagy élvezettel vesse bele magát a könyvbe ott, ahol legutoljára abbahagyta. Külön ki kell emelni, hogy a magyar olvasóközönség számára különösen nagy mankót jelent a fordító által hátrahagyott sok lábjegyzet – ezek leginkább a Magyarországon kevésbé ismert eseményekről, kifejezésekről vagy személyekről szólnak.

Tehát összességében az Emlékiratok I-II. sokféleképpen olvasható, rengeteg új, érdekes, nem egyszer érdekfeszítő információ nyerhető ki belőle mind hidegháborús történészek, mind a téma iránt érdeklődést mutató közönség számára. Különösen izgalmasak a Szovjetunióról és az orosz társadalomról szóló részek, amellyel George F. Kennan ismételten tanúbizonyságát adta annak, hogy nemcsak ismerte és értette, de egyenesen érezte Oroszországot.

GEORGE F. KENNAN:
EMLÉKIRATOK I-II.

George F. Kennan a huszadik századi diplomáciatörténet egyik legmeghatározóbb alakja. Nevét leginkább az 1946 februárjában írt „hosszú távirat” szerzőjeként, valamint a hidegháborúban az amerikai gondolkodást meghatározó „feltartóztatás” politikájának szellemi atyjaként ismerik. Utóbbi miatt sokhelyütt „amerikai héjaként” vagy földhözragadt realistaként tartják számon, holott az orosz nyelvben és kultúrában otthonosan mozgó amerikai diplomata mindvégig a hidegháborús szerkezet lebontása, a nukleáris fegyverkezés megállítása és Európa megosztottságának felszámolása mellett emelte fel a szavát, miközben a szovjeteket elsősorban politikai síkon, és nem katonai elrettentő erővel kívánta feltartóztatni.

Az Emlékiratokból az is kitűnik, hogy Kennan nem pusztán számító stratéga és higgadt külpolitikai tervező: élénk és érzékeny leírásai sokszor szépirodalmi magasságokba emelik a visszaemlékezést. Átélhetjük, milyen magányos küldetés volt Sztálin városában amerikai nagykövetnek lenni, mennyire fájó tud lenni az elszigeteltség és elkeserítő a szélmalomharc; megtudhatjuk, hogyan viselte a terrort az orosz nép, és mennyire hitte el a kommunista propagandát; megérthetjük, hogy miért nem tettek többet az amerikaiak Kelet-Európa szovjetizálása ellen; de arra is fény derül, hogy egy ország külpolitikájában miért az egyik legfontosabb és sokszor meg nem értett szempont az adott ország kultúrája.

George F. Kennan (1904–2005) amerikai diplomata, stratégiai gondolkodó. 1946-ban a moszkvai nagykövet helyetteseként írta a híres "hosszú táviratot", ami az Egyesült Államok hidegháborús politikájának alapvetésévé vált. 1947–1948-ban a Politikai Tervezőcsoportot vezette, és részt vett az Európai Újjáépítési Program (Marshall-terv) kidolgozásában, illetve a japán megszállási rendszer átalakításában. 1952-ben Truman elnök kinevezte nagykövetnek a Szovjetunióba, hogy azután fél évvel később a sztálini diktatúra ki is utasítsa az országból. 1957-ben megtartotta a híres és a korban sok vitát kiváltó Reith-előadásokat a BBC-n. A Kennedy-kormányzat alatt, 1961 és 1963 között az USA jugoszláviai nagykövete volt. 2005-ben bekövetkezett haláláig tizenhét történeti és politikai monográfiát és számtalan cikket írt, amelyekkel máig jelentős befolyást gyakorol a külpolitikával kapcsolatos amerikai közgondolkodásra.