HÁBORÚ!

IAN MORRIS

HÁBORÚ!

Könyvműhely | 2020

AJTK KÖNYVAJÁNLÓ
IAN MORRIS:
HÁBORÚ! – A CIVILIZÁCIÓ FOLYAMATA ÉS ELLENTMONDÁSAI A FŐEMLŐSÖKTŐL A ROBOTOKIG 

Készítette: Csepregi Zsolt, a Tudásközpont nemzetközi igazgatóhelyettese

Mire jó a háború? Ezt a provokatívnak ható kérdést teszi fel az Antall József Tudásközpont által 2020-ban magyarul megjelentetett Háború című könyv. Miközben a világon számos fegyveres konfliktus zajlik, és folyamatosan a horizonton van a nagyhatalmak közötti újabb háború eshetősége (a nukleáris armageddonról nem is beszélve), azt gondolhatnánk, hogy kifejezetten morbid ezt a kérdést vizsgálni, hiszen a béke megőrzése a legfontosabb érték. A kérdésfeltevést azonban abszolút megalapozott és jó szándékú tudományos érdeklődés vezéreli, a vizsgálódás és eszmefuttatás minőségére pedig garancia a szerző személye.

Ian Morris, az elismert archeológus és történész, a Stanford Egyetem professzora az őskorig visszanyúlva vizsgálja az emberi konfliktusok természetét. Vajon mi vezéreli fajunkat, hogy harcot, illetve háborút viseljünk embertársaink ellen? Az okok tárgyalásán túl, túllépve a konkrét háborúkon és azok politikai következményein, a szerző felteszi a kérdést, hogyan foglalható össze a világtörténelem valamennyi háborújának hatása az emberi közösségekre. Meglepő következtetése, hogy a háborúk eredménye végső soron a konfliktusok csökkenése. A szerző nem rejti véka alá, hogy a közösségek közötti harc és háború szörnyű következményekkel jár a harcoló felekre és a civilekre nézve is. A könyv se nem misztifikálja, se nem dicsőíti a háborút, éppen hogy nyers tudományos objektivitással részekre bontja minden elemét és következményét, hogy új világtörténelmi narratívát építhessen fel belőle.

Történészként Morris megalapozottan mutatja be a fejezetekben, hogy a fajunk történelme egyenlő a folyamatos egymással szembeni kegyetlenkedések történetével. Az őskorban és az ókorban az emberek kétszámjegyű százaléka veszítette életét egy fajtársa keze (vagy bunkósbotja, később kardja) által. A családok, törzsek, klánok, majd a városállamok és birodalmak közötti küzdelem hatalmas károkat okozott az elmúlt évezredekben. Ez azonban a népesség arányaihoz mérten még mindig eltörpül a politikai struktúra alacsonyabb fokán álló közösségeket jellemző erőszak mellett. A háború így vagy úgy, de mindenképpen békével végződik, legyen az igazságos, vagy igazságtalan, de a győztes uralkodik a vesztes felett, és a kiterjedő politikai közösségekben, amelyek idővel államokká, majd modern nemzetállamokká növekedtek, az erőszak szintje eltörpül az embert úgynevezett „természetes” állapotában sújtó gyakorlattól.

Morris alapos történészi kutatásokra támaszkodva, adatokkal bizonyítva építi fel következtetését és az emberi történelem alternatív értelmezését, miszerint a háborúk minden borzalmuk ellenére elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy eljuthassunk a jelenlegi, viszonylagosan békés hidegháború utáni világrendhez. A háború hatásainak és az erőszak mértékének aprólékos számbavétele és elemzése csupán eszköz Morris számára, hogy a könyv végére levonja következtetéseit a jelenkor számára legfontosabb kérdésben: hogyan őrizhető meg a béke a jövőben és miben lesz más a huszonegyedik század, mint az összes megelőző korszak az emberiség történelmében. Az amerikai hegemónia megingásának, Kína felemelkedésének, valamint az atomfegyverek fémjelzete hadviselésnek a korában vajon érvényesek-e még mindazon megállapítások, amelyeket korábban levont a szerző arról, hogy „mire jó a háború”. Képesek leszünk-e kinőni az emberi fajban rejlő ösztönök gyermekbetegségeit, és új logikára helyezni politikai közösségeink közötti és azokon belüli interakciókat annak érdekében, hogy az erőszak szintje tovább csökkenhessen?

A könyvben négyszáz oldalon keresztül következetesen végigvitt történelmi narratívát nem lehet röviden bemutatni, annyira különbözik a megszokott történelemszemléletünktől. A mű éppen ezért kiváló olvasmány a történelem- és a politikatudomány iránt érdeklődő minden magyar olvasó számára, akik nyitottak az új, nem hagyományos szempontokra, de különösen érdekes lehet az egyetemista hallgatóknak látásmódjuk szélesítésére a bevett világtörténelem tankönyvek mellé, valamint természetesen mindazoknak, akiket foglalkoztat a háború és béke örök kérdéseinek múltja, jelene és jövője.

IAN MORRIS:
HÁBORÚ! – A CIVILIZÁCIÓ FOLYAMATA ÉS ELLENTMONDÁSAI A FŐEMLŐSÖKTŐL A ROBOTOKIG 

 

Hasznos a háború?
Háború nélkül nincs emberi kultúra?
A háború hozza el a békét és a gyarapodást?

Az emberi társadalmak sosem a meggyőzést használták céljaik elérésére, a békés együttélést, a gazdasági növekedést mindig véres erődemonstráció előzte meg – világít rá Ian Morris brit történész, aki maga is paradoxnak tartja a háború „jóságát”. Ugyanakkor egyre több kutatási anyag, régészeti statisztika szól amellett, hogy a háborúk által mind nagyobb és erősebb társadalmak békét és jólétet teremtettek, törvényekkel és karhatalommal, netán szociális-kulturális átrendeződés révén visszaszorították az erőszakos halálozások számát. Morris elképesztő mennyiségű kutatási anyagot mozgósít az antropológiától a hadászatig, hogy bemutassa a termékeny (békét, biztonságot, gazdagságot, jólétet hozó) és a visszájára fordult (célját el nem ért, regressziót, anarchiát, káoszt okozó) háborúk ciklikus váltakozását az emberi történelemben. A szerző interdiszciplináris vizsgálódása középpontjába helyezi az emberelőd küzdelmeitől a 21. századig megismert háborúkat, hogy végül előre vetítse, mi vár ránk a kibertársadalom korában. „A világtörténelem négy legveszélyesebb évtizede” következik – állítja a történész –, az azonban rajtunk múlik, hogy tudunk-e tanulni a többezeréves tapasztalatokból.