50%
TENG HSZIAO-PING ÉS KÍNA MEGREFORMÁLÁSA

EZRA F. VOGEL

TENG HSZIAO-PING ÉS KÍNA MEGREFORMÁLÁSA

Szakkönyvek | 2018

3450 Ft 6900 Ft

AJTK KÖNYVAJÁNLÓ
EZRA F. VOGEL: TENG HSZIAO-PING ÉS KÍNA MEGREFORMÁLÁSA

Készítette: Papp Viktória, a Tudásközpont nemzetközi kapcsolatok referense

Ezra F. Vogel könyvének témája a Mao Ce-tung 1976-ban bekövetkezett halála után a kínai vezetés élére emelkedő Teng Hsziao-ping, a Teng-korszak és a nevével szintén egybeforrt „reform és nyitás” háttere, amely példátlan fejlődési pályára állította a Kínai Népköztársaságot.

A könyv azonban nem egy tipikus életrajz. A szerző nem időzik túl hosszan Teng életútjával, több figyelmet szentel inkább Teng szokatlan szakmai pályafutásának, egyedi vezetési stílusának és a kulturális forradalom után hozott stratégiai döntéseinek. Teng az 1920-as évek elején csatlakozott a Kínai Kommunista Párthoz és szinte egész karrierje során – rövidebb megszakításokkal – meglehetősen közel volt a legfelső hatalmi szintekhez. Teng tizenkét éven át katonai vezetőként tevékenykedett és részt vett a „hosszú menetelésben is.” A kommunisták 1949-es hatalomátvétele után több fontos állami és párton belüli pozíciót is megszerzett és tagja volt a legszűkebb körű vezetésnek. Aktívan részt vett annak a rendszerek a kiépítésében, amely egyesítette az országot, azonban a „nagy ugrás” borzalmait is rászabadította az országra, amelyet később első számú vezetőként igyekezett átformálni.  A kulturális forradalom alatt, majd az 1976-os Tienanmen téri incidens után is vidékre száműzték, Tengnek azonban tehetsége és kapcsolatai révén sikerült újra és újra visszatérnie. 1978-ra Tengnek már fél évszázadnyi kormányzási tapasztalat állt rendelkezésére mind helyi, regionális és országos szinten. Vogel úgy véli, Teng Hsziao-ping vezetése alatt nem csak a piacorientált gazdasági reformok indultak el, hanem sikerült az, amit az ország vezetői közel kétszáz éve igyekeztek elérni: modern nemzetté formálni Kínát. A könyv a reformok politikai körülményeiről is részletesen számol be: betekintést kapunk abba, hogy milyen szerepet játszott a Mao Ce-tung maga által kijelölt közvetlen utódja, Hua Kuo-feng vagy később, Hu Jao-pang és Csao Ce-jang (akiket Teng mind eltávolított), előbbi a reformok elindításában, utóbbiak pedig azok folytatásában.

Teng Hsziao-ping kormányzása alatt Kína visszafordíthatatlanul átalakult mind társadalmát, gazdaságát és nemzetközi kapcsolatait tekintve. Vogel értékelése szerint egy vezető sem tett többet azért, hogy az emberek életszínvonalát javítsa vagy volt ilyen nagy hatással a világtörténelemre a XX. században. A hatalmas forrásanyagból, valamint Teng közeli munkatársaival és kortársaival készített interjúk sorából dolgozó harvardi professzor munkája fontos olvasmány mindazok számára, akik szeretnék megérteni a reformokat, amelyek lehetővé tették a távol-keleti nagyhatalom mai megkerülhetetlen státuszát. Vogel őszinte csodálattal tekint kutatásának alanyára, mindazonáltal rendkívüli részletgazdagsággal és tényszerűen számol be Kína megreformálójáról.