A cél a Hold

2019 11 | Pálmai Zsolt | Transzatlanti kapcsolatok | Kül- és biztonságpolitika

A Demokrata Párt nagyon sokat vár a Donald Trump elmozdítására irányuló impeachment eljárástól – és politikai szempontból látszólag nem is alaptalanul.

 

A Donald Trump elmozdítására irányuló impeachmenteljárás megindításával a Demokrata Párt – egy elkoptatott internetes bölcsességgel élve – a Holdat veszi célba, azt remélve, hogy legrosszabb esetben is a csillagok közt köt majd ki. Számos jelentős, nagy sajtóvisszhangot kiváltó tanúvallomás, a november 13-án megindult nyilvános kongresszusi meghallgatások és az első, az ügyben magáról a hivatalos eljárást felvázoló határozatról tartott szavazás nyomán most már körvonalazódik, milyen motívumokat érdemes figyelnünk, ha előre szeretnénk jelezni az eljárás kimenetelét – és mivel úgy tűnik, a Holdat korántsem olyan egyszerű eltalálni, a demokraták jelenleg leginkább abban reménykedhetnek, hogy jövő novemberben nekik kedvez majd a csillagok állása.

 

Infographic: Majority of Americans Support Impeachment Inquiry | Statista You will find more infographics at Statista

A Schar Schoolnak a Washington Post számára készített közvélemény-kutatása arról, hogy az amerikaiak szerint a Kongresszusnak tényleg meg kellett-e kezdenie a Trumppal szembeni impeachmenteljárást (az első oszlop az eljárás megkezdését támogatók arányát mutatja, ezen belül a második azok arányát, akik szerint el kellene, a harmadik pedig azok arányát, akik szerint nem kellene eltávolítani Trumpot a hivatalából; végül a negyedik oszlop az eljárás megkezdését elutasítók arányát jelzi)

Forrás: Statista, szerző: Martin Amstrong

 

Hogy reményeik nem alaptalanok, azt mindennél jobban és naprakészebben jelzi a Politico és a Morning Consult által nemrég közösen lebonyolított közvéleménykutatás. Eszerint ugyanis a választók 81%-a már eldöntötte, támogatja-e az impeachmentet. Ha ehhez még a törvényhozásban Trump irányába megmutatkozó példátlan támogatást is hozzávesszük – ennek szemléltetésére elég azt felidézni, hogy a Nixon elleni eljárást majdnem minden képviselő megszavazta, és még Bill Clintonnal is szembefordult harmincegy párttársa, Trump ellen azonban egyetlen republikánus sem szavazott –, akkor nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a demokraták elegendő republikánust tudnak majd maguk mellé állítani a Trump elmozdításához szükséges kétharmados szenátusi többség elérése érdekében.

Infographic: Impeachment: How Support For Trump Compares To Nixon  | Statista You will find more infographics at Statista

A Gallup adataiból készült összeállításon jól látszik, hogy Trump mennyivel kedvezőbb helyzetben van az összes szavazó, a függetlenek, illetve a republikánusok között is, mint annak idején Nixon (a lila szín az elnök hivatalból való eltávolítását kívánókat, a fekete Trump hivatalban maradást támogatókat jelöli, a szürke pedig azokat, akiknek nincs véleménye a kérdéssel kapcsolatban)

Forrás: Statista, szerző: Niall McCarthy

 

Bár a választók körében továbbra is magasabb azok száma, akik támogatják a Trump elleni impeachmentet és az elnök hivatalból való elmozdítását, a republikánus szavazók úgy tűnik, stabilan felsorakoztak a politikus mögött. A saját választóik hangulatára való érzékenység – illetve az a kockázat, amelyet Trump dühe a választási évben esetleg jelentene – pedig elegendő motiváció a képviselők számára ahhoz, hogy ők is kiálljanak pártjuk vezetője mellett. Több fontosabb republikánus politikus, így például Lindsay Graham szenátor már jelezte, adott esetben vállalja a pillanatnyi arcvesztést is, ha szembesítik a külpolitika helyes gyakorlásáról tett korábbi és mostani kijelentéseivel, illetve azzal, hogy mennyire mást mondott a mostani, mint az annak idején Bill Clinton ellen folytatott eljárásról. A politikai pragmatizmus láthatóan felülírja a következetességre (vagy legalábbis annak látszatára) való igényt, és ezért a párt kongresszusi képviselői várhatóan továbbra is kiállnak Trump mellett mind szavazataikkal, mind a médiában tett nyilatkozataikkal – feltéve, hogy nem történik jelentős változás a republikánus szavazók hozzáállásában.

A demokraták előtt tehát most alapvetően két lehetőség kínálkozik arra, hogy 2020-ban az impeachmentet kihasználva le tudják aratni a babérokat a választásokon. Mindkettő esetében kulcsfontosságú azonban, hogy pártjuknak sikerül-e továbbvinnie, tovább finomítania és még intenzívebbé tennie a közvélemény megváltoztatására tett eddigi kísérleteit. A demokratáknak ugyanis csakis akkor nyílik esélye arra, hogy a kétharmadhoz szükséges húsz republikánus szenátort Trump ellen fordítsák, ha el tudják érni, hogy ezt a fordulatot maguk a republikánus honatyákat a Szenátusba juttató emberek kényszerítsék ki. Csakhogy a közvélemény-kutatásból is kiolvasható adatok azt jelzik, az emberek aligha fogják megváltoztatni a véleményüket (bár volt már hasonló pálfordulásra is példa a Watergate-botrány kései szakaszában), és arra sem mutatkozik túl sok esély, hogy hirtelen egy perdöntő koronatanú tűnne fel a színen. Így a kongresszusi eljárás szép lassan halad afelé, hogy a szenátusi szavazáson végül elvérezzen.

Pont ez a „szép lassan” lehet viszont az, amire most a demokraták játszanak a Fehér Ház visszavételéért folytatott küzdelmükben. Még ha nem is sikerül időben elég republikánust rávenniük arra, hogy az impeachmentet megszavazza, az egész eljárást könnyen el tudják annyira húzni, az ügy körüli narratívát pedig sikerrel uralhatják ahhoz, hogy azzal éppen a 2020-as verseny felpörgésére nagyon kényelmetlen helyzetbe kényszerítsék a republikánus politikusokat. Ahogy a demokrata párt vezetői stábjának egyik tagja nyilatkozta, a republikánusokat leginkább azzal a kérdéssel kell majd dilemma elé állítaniuk, hogy a demokrácia vagy az elnök védelme előbbre való-e számukra. Ezt a kérdést persze elsősorban nem a politikusoknak, hanem választóknak kell majd nekiszegezniük. Ma még korai lenne jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy a demokratáknak az impeachmenteljárás örvén sikerül-e legalább azt elérniük, hogy a republikánus szavazók ne menjenek el szavazni a választás napján – mivel azonban a republikánus választási hajlandóság figyelemreméltóan magas, sokan azt feltételezik, hogy a demokraták igyekezete végül a saját fejükre száll majd vissza. A meghallgatások nyilvános szakasza viszont még csak nemrég indult el, és minden bizonnyal nagymértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy az ügy alapjául szolgáló botrányról minél többet halljanak és gondolkozzanak az emberek. Mivel Trump népszerűsége a választók körében stabilan alacsony, nem elképzelhetetlen, hogy az ellene szóló bizonyítékok számának növekedésével azok száma is gyarapodni fog, akik szívesebben látnának mást az Ovális Irodában.

Infographic: What an Impeachment Would Look Like | Statista You will find more infographics at Statista

Ahogy látható, az impeachment igencsak összetett folyamat, így a demokraták joggal számíthatnak arra, hogy sokáig el fog húzódni

Forrás: Statista, szerző: Fabian Moebus

 

Egyébként már most is vannak arra utaló jelek, hogy a demokraták a korábbinál jobban odafigyelnek a kommunikációra. Így újabban a Képviselőház demokrata elnöke, Nancy Pelosi sem a quid pro quo kifejezéssel illeti a Trump által az ukrán elnöknek tett politikai ajánlatot, hanem a sokkal közérthetőbb és erőteljesebb üzenetet hordozó „megvesztegetéssel”. A már említett határozattal kapcsolatban egyes újságírók pedig már korábban is megjegyezték, hogy annak elsődleges célja a demokraták számára kedves narratívának a közbeszédeben tartása volt.

Az időzítés ráadásul még a Szenátus visszavétele során is jól jöhet majd a pártnak. Jövőre ugyanis huszonhárom, jelenleg republikánus szenátorok – és ezzel szemben csak tizenkettő demokrata szenátorok – által elfoglalt szenátusi hely megújításáról tartanak majd szavazást. Ezek közül legalább négy erősen kétesélyes, ráadásul mindben egy-egy republikánus politikus pozíciója forog kockán. Ha a demokratáknak mindegyikben sikerülne nyerniük – és ez reményeik szerint sokkal egyszerűbb lesz, ha ellenfeleik egy olyan elnök mellett sorakoznak fel, akinek hivatali kötelességszegését mind több bizonyíték támasztja alá –, akkor még az is belefér nekik, ha jelenlegi szenátusi helyeik közül egyet elveszítenek.

Miután jelenleg Donald Trump hivatalból való elmozdítása tűnik az összes lehetséges végkimenetel közül a legvalószínűtlenebbnek, a demokraták láthatóan abban bíznak: az ügyből akkora cirkuszt kerekíthetnek, és a választásokig hátralevő időben annyi tűzijátékot el tudnak lőni, hogy azzal, ha mást nem is, de legalább annyit mindenképp el tudnak érni, hogy se az elnök, se pedig a mellette felsorakozók ne kerülhessenek ki sértetlenül az eljárásból. Bár a politikaiszekértábor-mentalitás és a pragmatizmus látszólag sok szavazót immunissá tesz az állítólagos alapvető értékeken alapuló érvekre, a választók viselkedéséből olyan jeleket is ki lehet olvasni, hogy azok alapján – függetlenül az elnök viselkedéséről alkotott különböző véleményektől – a demokratáknak az impeachmenttel járó politikai kockázatot is megéri vállalni.