A védelem újragondolása – a japán Önvédelmi Haderő változó képességei és prioritásai

2019 október | Dobrowiecki Péter | Kül- és biztonságpolitika

A japán Önvédelmi Haderő az elmúlt évek során fokozatos átalakításon ment keresztül. Korábbi képességeinek egy részét leépíti, ám eközben új beszerzései, illetve újonnan felállított egységei révén továbbra is a világ egyik legerősebb hadseregének számít, és kész arra, hogy a jövőben is ütőképes maradjon a gyorsan változó kelet-ázsiai hatalmi erőtérben.

 

A változás szele

Az ország legutóbbi katonapolitikai irányelveivel összhangban a japán Önvédelmi Haderő (自衛隊・Dzsieitai) jelenleg egy sor olyan változáson megy keresztül, amely az új légi, tengeri és szárazföldi haderőfejlesztési programokkal együtt egy, a mainál sokkal mozgékonyabb és jobban bevethető katonai erő létrehozását fogja eredményezni. A mobilitás, illetve a megfelelő eszközök rendelkezésre állása kulcsfontosságú az Önvédelmi Haderő számára, hiszen annak figyelmét jelenleg leginkább Kína gyorsan növekvő modern tengeri és légi arzenálja köti le.

A második világháborút követően a japán erőket több évtizeden keresztül arra képezték ki, illetve úgy szerelték és készítették fel, hogy az Egyesült Államok hadseregével együttműködve el tudjanak hárítani egy esetleges, az ország fő szigetei ellen irányuló szovjet katonai inváziót. Japán 1947-es pacifista alkotmányának alapelveivel és az ország fegyveres erejének 1954-es újraélesztésével összhangban mindez azt jelentette, hogy az Önvédelmi Haderő fokonként egy jól felfegyverzett katonai szervezetté vált. Olyan fegyverrendszerekkel látták el, amelyek célja elsősorban a lehetséges ellenfelek támadástól való visszarettentése volt, illetve az, hogy a legrosszabb forgatókönyv teljesülése esetén elegendőnek bizonyuljanak az ország, leginkább pedig a szigetvilág északi tagjának, Hokkaidónak a betolakodóktól történő megvédéséhez. A Szovjetunió összeomlásának és a hidegháború végének köszönhetően az 1990-es évek közepére az országnak többé nem kellett hagyományos katonai fenyegetésekkel szembenéznie. Ám a hatalmi űrt ezt követően egyre határozottabban kezdték betölteni a célratörő kínaiak, a kiszámíthatatlan észak-koreaiak, illetve a csendes-óceáni térségben katonailag mind erőteljesebben jelen lévő oroszok. A kínaiak dél-kínai-tengeri területi ambícióinak újbóli megjelenése, illetőleg a kelet-ázsiai óriás ütőképes, a következő évtized végére már valószínűleg féltucat anyahajóval rendelkező vízfelszíni flottája azt jelzik, az Önvédelmi Haderőnek mindenképpen az új realitásokhoz kell igazítania a képességeit, amennyiben továbbra is garantálni kívánja Japán területi integritását – ebbe beleértve az Okinava prefektúrához és így Japán fennhatósága alá tartozó, de Kína követelései miatt vitatott hovatartozású Szenkaku- (kínai nevén Tiajojü-) szigeteket is. A változást Japán 2004 óta minden évben publikált nemzetvédelmi programjának irányelvei is kiemelik. Az elmúlt másfél évtized során Japán által beszerzett katonai felszerelések révén az ország megszilárdította az Önvédelmi Haderőnek a világ tíz legerősebb fegyveres ereje között elfoglalt helyét, eközben pedig arra is képessé vált, hogy sokkal rugalmasabban tudjon reagálni egy sor jövőbeli biztonsági fenyegetésre. Ezeknek a haditechnikai vásárlásoknak egyaránt részét képezi az ötödik generációs lopakodó vadászgépek beszerzése, a jelentősebb haditengerészeti eszközök megrendelése, illetve a hadsereg modernizálása és újraszervezése.

 

Új beszerzések

Jelenleg több, a japán Légi Önvédelmi Erő flottáját modernizálni kívánó projekt is folyamatban van a szigetországban. Tokió 2011-ben bejelentette, az Egyesült Államoktól negyvenkét F–35 Lightning II lopakodó vadászbombázót kíván beszerezni úgy, hogy abból harmincnyolcat helyben, a Mitsubishi Heavy Industries gyáraiban raknának össze. Tavaly decemberben a japán Önvédelmi Haderő további százöt légi jármű beszerzése mellett döntött. Hatvanhárom a hagyományos fel- és leszálló F–35A típusból, negyvenkettő pedig a rövid úton felszálló és helyben leszálló F–35B típusból kerülne ki. A gépek leszállítása még folyamatban van: 2019 májusáig tizenkét F–35s-t állítottak hadrendbe, ám egy ezek közül egy májusi baleset során megsemmisült. Emellett Japán és az Egyesült Államok újabb E–2D Hawkeye típusú légtérellenőrző gépek beszerzéséről is megegyezett. Ezzel a már eddig is meglévő, tizenhárom egységből álló flottájukat huszonhat gépre bővítenék ki. Az elkövetkező évek során az Önvédelmi Haderő légi szállító kapacitása is jelentősen megnövekedne azáltal, hogy fokozatosan felépülne a helyben összeszerelt Kawasaki C–2 nehéz szállítógépekből álló flottája. Ezekből a gépekből három jelenleg is hadrendben van, további tizenhetet pedig már megrendeltek.

Japán Tengerészeti Önvédelmi Ereje 2009-ben rendelte meg két Hjúga osztályú helkiopterhordozó rombolójának az első darabját. A második világháború óta ez a japán haditengerészet számára épített legnagyobb hajó. A megrendelést azonban hamarosan még annál is nagyobbak követték: az Izumo osztályú Izumót és Kagát 2015-ben, illetve 2017-ben rendelte meg a tengerészet. Ugyan hivatalosan ezekre partmenti kísérő rombolókként szokás hivatkozni, jellegzetességeik, képességeik és méretük okán valójában inkább a tengeralattjáró-vadász eszközök szállítására alkalmas hajókhoz hasonlítanak. Noha japán tisztségviselők kitartóan hangoztatják, a négy hajó elsődleges feladata Japán területi vizeinek a védelme és a humanitárius, illetve katasztrófa-elhárító akciók segítése lesz, a vízi járművek – és különösen az Izumo osztályú rombolók – képességei ennél jóval szélesebb körű bevethetőséget is lehetővé tesznek. Tavaly decemberben a japán kormány jóváhagyta az Izumo osztályú hajók átalakítását, így azok a jövőben az F–35B-k kiszolgálására is képessé válva többcélú rombolókként is működhetnek majd. A tengeralattjáró-vadász erő kialakítása nem az egyedüli jele Japán egyre növekvő haditengerészeti erejének, ugyanis a Tengerészeti Önvédelmi Erő magasan fejlett tengeralattjáró-flottája is folyamatosan gyarapszik. Legutóbbi egysége, a 2018 októberében tengerre bocsátott JS Órjú volt Japán első lítiumakkumulátorral meghajtott tengeralattjárója. Ehhez hasonlóan az ország Gyorsreagálású Kétéltű Dandárjának – vagyis a második világháborút követő időszak első tengerészeti erejének – a felállítása is azt jelzi, Tokió célja egy olyan vegyes erő létrehozása, amely képes a rapid kétéltű partra szálló akciók kivitelezésére, és ezáltal – amennyiben a szükség úgy hozná – az ellenség által megszállt területek visszafoglalására.

A 16-os típusú manőverező harcjármű, az új, mozgékonyabb szárazföldi egységek egyik legkiválóbb példája

Forrás: Shutterstock

A kétéltű dandár létrehozásával egyidejűleg a japán Önvédelmi Erő azt is elrendelte, hogy a Szárazföldi Önvédelmi Erőn belül állítsanak fel új, úgynevezett gyorsreagálású ezredeket. Ezek célja, hogy kiaknázzák a legújabb, már a friss japán védelmi stratégiával összhangban kialakított járművek nyújtotta plusz mobilitást. Ezeknek az eszközöknek kiváló példáját jelenti a Japánban fejlesztett nyolckerék-meghajtású 16-os típusú manőverező harcjármű, és a 10-es típusú Hitomaru harckocsi. Mindkét harci eszköz annak a folyamatnak a megtestesülését jelenti, melynek keretében a Szárazföldi Önvédelmi Erő a masszív, de nehézkes harckocsik és tüzérségi eszközök irányából a kisebb, ám mozgékonyabb erők építése felé mozdult el. Szintén ennek a folyamatnak a keretében a nehéz harckocsik számát hétszázról háromszázra, a páncélos tarackok számát pedig hatszázról ugyancsak háromszázra csökkentették le. A 10-es típus elődjét, a 90-es típusú harckocsit súlya miatt csak Hokkaidón lehetett bevetni, mivel az az ország útjainak és hidainak zömét egyszerűen nem tudta használni. Ezzel szemben a nagymértékben automatizált 10-es típust csupán háromfős személyzet irányítja, negyvennégy tonnás, a legtöbb mai harcjárműnél alacsonyabb súlya pedig alkalmassá teszi arra, hogy Japán hidainak 84%-án keresztül tudjon menni, és így nagyjából az egész ország területén be lehessen vetni.

Az elmúlt évtized során a japán Önvédelmi Haderőnek a hidegháború csúcspontján újrafegyvezerkező ország igényeit figyelembe vevő eredeti prioritásai fokozatos átalakuláson mentek keresztül. Kelet-Ázsia gyorsan változó biztonsági környezete maga után vonta a japán katonai beszerzések újragondolását és a kiemelt fontosságú területek modernizálását. Azt még nem látni, a jövőben pontosan milyenek is lesznek Japán védelmi képességei, az viszont már most is világos, megerősített haditengerészetével, integrált gyorsreagálású és tengeri expedíciós erőivel, és visszaépített nehézpáncélos egységeivel az Önvédelmi Haderő sokkal rugalmasabbá válik, mint fennállásának hatvanöt éve során bármikor.

 

Hamarosan elérhető negyedéves magazinunk legújabb, angol nyelvű száma az IN FOCUS: Japan—The Legacy of the Heisei Era.

A fenti cikket megtalálhatod az IN FOCUS magazin legújabb, október végén megjelenő számában is. A kiadvány átfogó képet kíván nyújtani napjaink japán politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életéről, és kiemelten tárgyalja az áprilisban leköszönő Akihito császár, valamint a májusban a helyére lépő Naruhito császár közötti szimbolikus különbségeket. Szerzőink megvizsgálják a most mögöttünk hagyott Heiszei-kor örökségét, és bemutatják a jelenlegi japán vezetés előtt tornyosuló biztonságpolitikai feladatokat, illetve az ország külkapcsolatainak főbb jellegzetességeit is.