Boris Johnson és a brexit – az Egyesült Királyság végének kezdete?

2019 augusztus | D'Onofrio Alessandro | Kül- és biztonságpolitika

A toryk vezetéséért folytatott kampány során Boris Johnson többször is követelte, hogy a kilépésről szóló megállapodást írják újra, az annak részét képező, angolul backstop névre hallgató tartalékmegállapodást pedig vegyék ki belőle. A megállapodás nélküli kilépés nem csupán a brit gazdaság egészére lesz pusztító hatással, de az Egyesült Királyságot is jelentős politikai válságba sodorja, ez pedig könnyen darabjaira szakíthatja a több tagországból felépülő monarchiát. Jóllehet az új kormányfő magát az „unió miniszterének” nevezi, az is előfordulhat, hogy vezetése alatt, illetve a megállapodás nélküli brexitet követően az Egyesült Királyság elveszti ma ismert formáját, Skócia, Észak-Írország és bizonyos tekintetben Wales elszakadáspárti törekvései pedig felerősödnek.

Július 22-én hivatalosan is kezdetét vette a Boris Johnson nevével fémjelzett korszak Nagy-Britanniában. A korábban London polgármestereként szolgáló excentrikus politikust a konzervatív választók tették meg a párt új vezetőjévé, ezzel pedig a Theresa May lemondását követő űrt betöltve automatikusan a Downing Street 10. új lakójává is vált. Johnson miniszterelnökké való kinevezésével kapcsolatban ugyanakkor az országban mindenütt felvetődött a legitimáció kérdése: a döntést ugyanis kizárólag a Konzervatív Párt 114 000 regisztrált tagja hozta meg, ők pedig az Egyesült Királyság lakosságának mindössze 0,2%-át teszik ki. Johnson személye Londonban tüntetéshullámokat idézett elő, a résztvevők pedig az új miniszterelnököt egyebek mellett rasszizmussal, szexizmussal, homofóbiával, illetőleg a nemzet nem megfelelő képviseletével is megvádolták. Ami igaz, az igaz, az új miniszterelnök karrierje során számos kellemetlen megjegyzés céltáblájaként tett szert ismertségre. Ennek ellenére azonban a briteket most leginkább az aggasztja, hogy mennyire lesz képes kezelni a brexit kapcsán kialakult mostani káoszt.

Boris Johnson, az Egyesült Királyság új miniszterelnöke

Forrás: Shutterstock

A toryk vezetéséért folytatott kampány során Johnson többször is követelte, hogy a kilépésről szóló megállapodást írják újra, az annak részét képező, “antidemokratikus” tartalékmegállapodást pedig vegyék ki belőle. Az új miniszterelnök Brüsszel részéről eddig hajthatatlan ellenállásba ütközött a megegyezés újratárgyalásával kapcsolatban, mivel az az eurokraták szerint a mostani javaslat az egyedüli és legjobb útja annak, hogy az Egyesült Királyság elhagyja az Uniót. Így aztán ha Johnson retorikai fordulatai többnek bizonyulnak üres szóvirágoknál, és a miniszterelnök elutasítja az EU által javasolt kompromisszumot, akkor az ország számára csakis a megállapodás nélküli távozás maradhat az egyedüli járható út.

Johnson riporterek előtt már számtalan alkalommal kifejtette, számára nem a teljes kilépéssel járó ún. hard Brexit jelenti az elsődleges megoldást az Unióból való távozásra. Ahogy fogalmazott: „Egyáltalán nem célunk a megegyezés nélküli brexit.” Mégis zavarba ejtő az a döntése, hogy a May megegyezésével leginkább rokonszenvező elemeket eltávolítva a leghajthatatlanabb torykból állítja össze a kabinetjét. A megállapodás nélküli kilépés végzetes következményekkel járhat a brit érdekekre nézve, ugyanakkor ha az EU által adott halasztás lejártáig sem születik megegyezés, a hard Brexit jelenti majd az alapértelmezett megoldást, dacára annak, hogy a westminsteri képviselők java része – köztük több tory is – ellene van ennek az opciónak. Ha nagyon egyszerűen akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk: amennyiben a kormány úgy dönt, hogy október 31-én megegyezés nélkül vonul ki az EU-ból, akkor ez ellen semmit nem lehet tenni.

A megállapodás nélküli kilépés nem csupán a brit gazdaság egészére lesz pusztító hatással, de az Egyesült Királyságot is jelentős politikai válságba sodorja, ez pedig könnyen darabjaira szakíthatja a több tagországból felépülő monarchiát. Jóllehet az új kormányfő magát az „unió miniszterének” nevezi, az is előfordulhat, hogy vezetése alatt, illetve a megállapodás nélküli brexitet követően az Egyesült Királyság elveszti ma ismert formáját, Skócia, Észak-Írország, és bizonyos tekintetben Wales elszakadáspárti törekvései pedig felerősödnek. Sokan már eddig is amellett érveltek, hogy minden bizonnyal Johnson lehet az Egyesült Királyság utolsó miniszterelnöke.

Ezt a gyanút mindenesetre nem oszlatta el a frissen megválasztott miniszterelnök múlt hétfőn Skóciába tett látogatása. A skótoktól nem egészen a várakozásainak megfelelő üdvözletben részesült: a skót kormányfővel, Nicola Sturgeonnal való találkozását megelőzően a Holyrood előtt összegyűlt tömeg hangosan megpfujolta. Abban nincs semmi újdonság, hogy Sturgeon nem rokonszenvezik Johnsonnal, ám az új kormányfőt a skót konzervatív vezető, Ruth Davidson is hidegen fogadta, ő ugyanis a megállapodás nélküli brexittel szemben foglal állást, és nem rejti véka alá az új miniszterelnök EU-ból való távozásról szól stratégiájával, illetve annak Skóciát érintő következményeivel kapcsolatos aggodalmait. Igencsak valószínűnek tűnik, hogy a Skót Nemzeti Párt ki fogja használni a brexit nyomán előálló kaotikus helyzetet, és újranyitja a függetlenségi népszavazásról szóló vitát. Skócia 2014-ben még az Egyesült Királyságtól való elszakadás ellen szavazott – ez azonban a brexit, illetve a monarchiának az EU elhagyásáról szóló döntése előtti időszakban volt.

 

A megállapodás nélküli brexit esetén minden bizonnyal sor kerül majd egy második skót függetlenségről szóló népszavazásra is

Forrás: Shutterstock

Az Egyesült Királyság jövője felett érzett aggodalom hangjai hallhatóak a brexit iránt egykor lelkesedő Walesből is. Az itteni első miniszter, Mark Drakeford „világos határozottsággal” kijelentette, hogy a megállapodás nélküli kilépés „katasztrofális” lenne, és „nemcsak a mezőgazdaságban, de a vidéki élet egészében mély károkat okozna”. Drakefold szorgalmazta, hogy Johnson szakítson a mostani irányvonalával, és kiemelte: „jelenleg az Egyesült Királyság nagyobb veszélyben van, mint politikai pályafutásom során eddig bármikor”. A fentiekkel együtt azonban politikai értelemben az Egyesült Királyság létére a legnagyobb veszély Észak-Írország felől leselkedik.

Johnson már a kinevezése előtt is megígérte, hogy a backstop semmiféle megállapodásnak nem lesz része. Enélkül viszont visszaállna a fizikai határellenőrzés Észak-Írország és az Ír Köztársaság között. Egy ilyen változás mind gazdasági, mind politikai, mind pedig társadalmi értelemben felettébb romboló következményekkel járna. Mindenesetre Leo Varadkar taoiseachcsel, vagyis az ír kormány fejével való telefonos beszélgetése során Johnson kitartott amellett, hogy a backstopot teljesen ki kell venni a megegyezésből abban az esetben, ha az ország gördülékenyen kíván kiválni az EU-ból. Varadkar viszont nyilvánvalóvá tette, a kilépési egyezmény újranyitására már nincsen lehetőség, a jövőben a backstopot pedig csakis „kielégítő” alternatív megegyezésekkel lehet kiváltani. Az ír kormányfő azonban mindenekelőtt arra kérte Johnsont, hogy elődeihez hasonlóan maradjon elkötelezett a nagypénteki egyezmény, az északír béke megóvása, valamint a nemzetgyűlés munkájának helyreállítása iránt.

Az északír taoiseach, Leo Varadkar

Source: Shutterstock

A belfasti végrehajtó hatalom 2017 januárjában történő összeomlása óta a hatalommegosztás helyreállításáról való folyamatos tárgyalások ellenére még mindig nem világos, miként sikerül majd a brexit határidejének lejárta előtt határozatra jutni. Ezáltal viszont Észak-Írország túlságosan kiszolgáltatott maradhat a megegyezés nélküli brexit hatásainak. Ráadásul úgy tűnik, Johnson kész arra, hogy a megállapodás nélküli brexit esetén közvetlen londoni hatalomgyakorlást vezessen be Észak-Írországban. Ezek a kilátások viszont természetszerűleg csak növelik a nacionalista pártoknak a miniszterelnök helyi viszonyok megértésre való képessége felett érzett aggodalmát. A közvetlen irányítás tényleges bevezetése tulajdonképpen a hatalom devolúciójának, vagyis átruházásának elgondolásán alapuló nagypénteki egyezmény felfüggesztését jelentené, és ennek következtében az északír lakosság szemében egyet jelentene a mindig pártatlan félnek vélelmezett brit kormányzat árulásával. Az események ilyetén alakulása feszültté tenné az angolok és az írek közötti kapcsolatot. Sőt, mivel Westminsterben a Demokratikus Unionista Párt tartja fel a hatalmi egyensúlyt, ugyanis a kormány túlélése az ő tíz képviselőjük kezében van, kizárólag Arlene Foster pártja számíthat arra, hogy hallatni tudja a hangját, tudniillik a Sinn Féin elzárkózik londoni parlamenti helyeinek betöltésétől.

Ráadásul a hard Brexitet és az Ír Köztársaság, illetve Észak-Írország közötti ellenőrzött határszakasz bevezetését előrevetítő várakozások a határ kérdéséről tartandó szavazást a középpontjukba helyező vitákat is újra lángra lobbantották. A Sinn Féint vezető Mary Lou McDonald épp a múlt héten tette egyértelművé, hogy a megállapodás nélkül brexitet egy, az ír újraegyesítésről szóló újabb szavazásnak kellene követnie. Múlt szerdán a Belfastban tett látogatása során Johnson kijelentette, minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy a pártoknak sikerüljön megegyezésre jutniuk, és helyre lehessen állítani a hatalom átruházásán alapuló rendszert. Ugyanakkor a miniszterelnöknek el kellene kezdenie az ír határ időleges rendezéséről, illetve a közvetlen hatalomgyakorlást lehetővé tévő törvénykezésről szóló tárgyalásokat. A határkérdés kezelése igencsak kemény dió lesz a kormányzat számára: maga Jonhson is elismerte, hogy a megállapodás nélküli távozás nagyban visszahat majd a békefolyamatra.

Az északír és skót politikai ellenreakciók kockázata elképesztő nyomás alá helyezi az egész egységállamot. Ha a kormánynak nem sikerül valamiféle, a backstop helyett alkalmazható működőképes alternatívát kimódolnia, akkor lehet, hogy Boris Johnsonnak rá kell majd döbbenie: hamarosan ő lehet az első olyan brit miniszterelnök, akinek nem csupán egy, hanem egyszerre két unióból is ki kell vezetnie az országát.