OK [tetszőleges generáció]

2019 11 | Pálmai Zsolt | Transzatlanti kapcsolatok | Kül- és biztonságpolitika

Lehet, hogy mémként működik, de az amerikai fiatalok körében egyre népszerűbb „OK Boomer” generációs politikai hívószóként több sebből vérzik. Legújabb fejtegetésünkből sértettek és sértegetők is megtudhatják, miért.

 

Ha anélkül is tudod, kicsoda Billie Eilish, hogy az előbbi linkre kattintottál volna, akkor jó eséllyel találkoztál már az „OK Boomer” mémekkel. Ha pedig aktív vagy az amerikai közélettel és kultúrával foglalkozó kommentszekciókban, akkor talán már használtad is a kifejezést viccből – vagy nem csak viccből. Hasonló érdeklődésű idősebb olvasóinknak pedig akár már címezhették is ezt a két szót – még ha nem is annyival idősebbek. Kései Y generációsként nemrég már én is a céltáblája lettem egy hasonló kommentnek – bár nem élőben, hanem egy amerikai fórumon – amiért úgy érveltem, ahogy ennek a rövid magyarázó cikknek a vége felé is teszem.

Az Egyesült Államok mai közbeszédében az „OK Boomer” népszerű lekicsinylő válaszként szolgál olyan megnyilvánulásokra és véleményekre, amelyek a Baby Boomer – vagyis az 1946 és 1964 között született amerikaiak alkotta – generáció tagjaihoz köthetőek. Természetéből, eredetéből és generációs fókuszából adódóan leginkább (és legindokoltabban) az Y és Z generációk tagjai alkalmazzák, akik, miután évekig bombázták őket az állítólagos lustaságukat és kiváltságérzetüket taglaló cikkekkel és tévéműsorokkal, végül ebben a frázisban leltek fegyverre és hívószóra abban a kultúrharcban, melyben minden fél azt keresi, ki is tehető felelőssé az ország vélt betegségeiért. A szöveg online beszélgetős és kreatív fórumokon, illetve mindenféle ruhaneműn és ajándéktárgyon elért népszerűségének köszönhetően sikerült a legfiatalabb helyett legalább részben a második legöregebb amerikai választói blokkot a figyelem középpontjába állítani.

„Hogyan azonosítsd a Boomereket” (balról jobbra: Z generáció, Y generáció, X generáció, Baby Boomerek)

Forrás: Twitter (@BearStobby)

 

Mindez a gúny mögött fellelhető jelentős igazságmagnak köszönhető. A fiatalok élete ugyanis közel sem annyira könnyű, mint ahogy azt sokan szeretik hangoztatni. Bár a korábbi nemzedékek munkájának számos előnyét, így például a minden eddiginél jobb továbbtanulási lehetőségeket és a rugalmasabb körülmények között végzett munkára nyíló érdemi esélyt valóban ők élvezhetik ki, az Y és a Z generációnak – részben a hosszú ideje húzódó diákhitel-válság miatt is – jóval költségesebb például saját otthonhoz jutnia, így nem csoda, ha tagjaik később házasodnak, vállalnak gyereket, és egyre halogatják, hogy mikor költöznek ki a szüleiktől, illetve tovább és több lakótárssal laknak albérletben, mielőtt saját lakást vagy házat vesznek.

Ugyanakkor való igaz, amellett sem különösebben nehéz érvelni, hogy a Baby Boomer generáció bizonyos tagjait és rétegeit jelentős felelősség terheli a jelenlegi nehézségekért. A fiatalabb nemzedék számos tagja által osztott frusztráció egyik legfőbb alkotóeleme, hogy a kritikákat megfogalmazó ifjak jóval hangsúlyosabban liberálisak, progresszívek és baloldali érzelműek, mint elődeik. Fő érvük pedig az, hogy a Baby Boomer politikusok és az őket támogató, nagyjából azonos korú szavazók voltak azok, akik – miután az 1990-es évek közepére ők váltak a legnagyobb szavazói blokká és a fő törvényhozó erővé, olyan rövidlátó politikát folytattak, amely elsősorban a saját generációjuk tagjainak kedvezett, és végül károsnak bizonyult az ország gazdasági erejére és társadalmára nézve. Ennek gyakran emlegetett példája az ingatlanbuborék és az abból következő 2007–2008-as gazdasági válság, illetve a ma már a társadalmi védőháló kulcsfontosságú elemeinek fenntarthatóságát fenyegető fiskális politika. De joggal kifogásolható például a klímaváltozás kezelésének elodázása is.

Ugyanakkor az említett általánosabb, szakpolitikán túli tényezők arra is rávilágítanak, hogy az életkorközpontú érvelés mennyire téves és félrevezető lehet. Ha az az értékrendünk alapja, hogy a „Boomerpolitikusok” állították rossz pályára az országot, a generáció pozíciók nélkül maradt tagjai pedig gyakorlatilag tettestársaikká váltak az őket hatalomra segítő és ott megtartó politikai (in)aktivitásukal, akkor ebben a tekintetben a fiatalabb generációknak sem nagyon van mivel büszkélkednie. Egyszerűen fogalmazva, ha szavazásról volt szó, a Boomerek rendre sokkal többet tettek, mint az Y és Z generáció tagjai, így akár azt is állíthatjuk, hogy ez utóbbiak relatív politikai inaktivitása ugyancsak hozzájárult az általuk sokat szidott status quo kialakulásához.

Ez tisztán látható a legutóbbi két jelentős amerikai – a 2016-os elnöki és a 2018-as félidős kongresszusi –szavazás során mért részvételi arányok generációk szerinti bontásában is. Az Y generáció tagjai 2016-ban minden korábbinál nagyobb, 51%-os arányban járultak az urnák elé, de még így is ők voltak a legkevésbé aktív korosztály – a Boomerek viszont a maguk 69%-ával a választásokon részt vevő második legaktívabb korcsoportnak számítottak. A fiatal szavazók nagyjából egyharmada ráadásul pont az „OK Boomer”-kifejezés céltáblájául szolgáló politikát és mentalitást leginkább megtestesítő Donald Trumpra szavazott. 2018-ban ezzel szemben már nem az Y generáció volt a sereghajtó a maga 42%-ával, köszönhetően a Z generációnak, mivel ez utóbbinak csupán a 30%-a ment el szavazni. Nos, ezt figyelembe véve az interneten kicsit otthonosabban mozgó hetvenesek a fenti kritikákra joggal tromfolhatnának vissza azzal, hogy „OK fiatal legközelebb talán menj el szavazni!”

A 2018-as félidős választáson részt vevő szavazásra jogosult választók életkor szerinti megoszlása

Forrás: “Gen Z, Millennials and Gen X outvoted older generations in 2018 midterms.” Pew Research Center, Washington D.C. (29 May 2019) https://www.pewresearch.org/fact-tank/2019/05/29/gen-z-millennials-and-gen-x-outvoted-older-generations-in-2018-midterms/. Licenc: link.

 

Tehát bármennyire is megalapozottak a fiatalok kifogásai, mindenképp árnyaltabb megközelítésre van szükség, ha meg akarjuk érteni, hogy bizonyos dolgok miért mentek félre. Valójában számos Boomer is elszenvedője a kortársai által bevezetett és támogatott politikának. A 65. életévüket hamarosan betöltő amerikaiak nagyjából felének kevesebb, mint 25 000 dollárnyi megtakarítása van, negyedük esetében pedig ez még az ezer dollárt sem éri el. Később mennek nyugdíjba, mint az őket megelőző generációk tagjai, és közülük sokakat éppúgy fenyegetnek a szociális ellátórendszer lassan, de biztosan közelgő problémái, mint a fiatalokat. Ahogy a The Guardian újságírója nemrég megírta, ezek az emberek olyan kizsákmányoló módszerek áldozatai, amelyek egyáltalán nem csak a saját generációjuk körében érhetőek tetten. Hogy a cikk zárógondolatát idézzem: „Nem a Boomerekkel van a baj, hanem azzal a befektetési bankárral, akivel együtt jártál gimibe.” Végül pedig nem érdemes afelett a tény felett sem elsiklani, hogy ha egy embercsoportot egy, a tagjai befolyásán kívül eső tényezővel azonosítanunk, az mélységesen ellentmond azoknak a progresszív értékeknek és annak a hangsúlyosabb szociális érzékenységnek, amelyet az Y és Z generáció „OK Boomer”-mémet magukénak érző tagjai oly figyelemreméltó indulattal vetnek be az identitásról szóló diskurzusokban.

Az Y generáció – egyre kevésbé – fiatal tagjaként érteni vélem a bevezetőben már említett, nekem címezett megjegyzést: ugyan elsősorban viccnek szánták, de nem kevés és nem teljesen alaptalan frusztráció is rejlik benne egy idősebb generáció hagyatékával szemben, illetve e nemzedék több tagjának azon hozzáállása miatt, melynek következtében képtelenek – vagy legalábbis nem hajlandóak – megérteni és érdemben kezelni a hagyatékuk következtében az utódaik életében előállt, az övéktől igencsak eltérő körülményeket. Ugyanakkor, ahogy az minden túlzó általánosításra igaz, a fenti eszmefuttatás sem tekinthető érvnek – vagy ha valaki annak tekinti, akkor az nagyon könnyen az ő fejére szállhat vissza.