Salvini „zárt kikötők”-politikájának jövője a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom közötti megegyezés tükrében

2019 08 | Restás Bianka | EU-V4 iroda | Kül- és biztonságpolitika

Az augusztus első felében Matteo Salvini által előidézett olasz kormányválság augusztus 28-i fordulatával két meghatározó politikai erő, az Öt Csillag Mozgalom, illetve a Demokrata Párt kifejezte szándékát, hogy együtt kíván működni egy új kormánykoalíció létrehozására érdekében. Az új kormány politikai programja az elkövetkezendő időszakban fog kikristályosodni, arra azonban egyértelműen számítani lehet, hogy a Demokrata Párt részvételével megalakuló koalíció több kérdésben is reformokat hirdet majd az előző vezetés irányvonalaihoz képest. A migráció jelenti az egyik olyan területet, ahol fordulatra lehet számítani és ahol elmozdulás várható Salvini keményvonalas, a „zárt kikötők” logikáján alapuló megközelítésével szemben.

A 2018. március 4-én tartott általános választásokat követően három hónapba telt, mire Olaszországban új kormány alakult a Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalom, valamint a Matteo Salvini vezette Liga részvételével. Ennek a politikai formációnak tizennégy hónapja volt, hogy politikai programját megvalósítsa és reformjait útnak indítsa, az együttműködésnek ugyanis augusztus elején vége szakadt. Ennek a hátterében az áll, hogy augusztus elején Matteo Salvini bejelentette, a két párt közötti hatékony együttműködés hiányában nem tud tovább együtt kormányozni az Öt Csillag Mozgalommal. Ezt követően a politikus bizalmatlansági indítvány nyújtott be Giuseppe Conte miniszterelnök ellen, ő pedig a kialakult helyzet következtében augusztus 20-án lemondott.

Olaszországnak ezt követően két lehetősége volt kiutat találni a politikai válságból. Az egyik forgatókönyv az volt, hogy Sergio Mattarella államfő kezdeményezésére a parlamenti pártok között megegyezés születik egy új kormánykoalíció létrehozása érdekében – erre augusztus 28-ig kaptak haladékot. A másik alternatíva – az előző megoldás hiányában – pedig az lett volna, hogy a parlament feloszlatása után új választásokat írnak ki az országban. Az időpont lejártakor végül a Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) és az Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle, M5S) bejelentette, hogy együtt szándékozik működni egy új kormány létrehozása érdekében, ezáltal pedig a politikai krízis a megoldás felé vezető út irányába mozdult el. Arra azonban egyelőre nincs biztosíték, hogy a most megszülető kormány valóban egy jól működő, erős és hatékony koalícióvá formálódik majd az elkövetkezendő időszakban.

A két politikai erő között lényeges különbségeket láthatunk mind ideológiájukat és politikai nézeteiket, mind pedig jövőbeli elképzeléseiket és céljaikat illetően. Ennek tükrében nem meglepő, hogy már maguk a tárgyalások is meglehetős kihívást jelentettek számukra, hiszen több kérdésben, így a migrációval vagy az EU-val és Brüsszellel való kapcsolatrendszer jövőbeli irányaival kapcsolatban is eltérő álláspontot képviselnek. Míg az Öt Csillag Mozgalom az elmúlt tizennégy hónapban a sárga-zöld koalíció tagjaként a Ligával karöltve egyértelműen EU-kritikus nézeteket képviselt, addig a PD nyíltan EU-párti, a migráció kapcsán pedig szolidaritást és a befogadást hirdető politikát preferálna.

Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a 2014 és 2018 közötti időszakban összesen 648 117 (éves bontásban 2014 során 170 100, 2015 során 153 842, 2016 során 181 436, 2017 során 119 369, 2018 során pedig 23 370) személy érkezett a dél-olasz partokhoz, ennek kezelése pedig jelentős kihívást jelentett Olaszország számára. A 2018-ban felállított Conte-kormány több alkalommal hangsúlyozta: Itáliát a jövőben nem lehet magára hagyni a kérdéssel összefüggő problémák kezelésében. Ez utóbbi logikát követve a kormány tavaly, nem sokkal a sárga-zöld koalíció megszületése után egyértelmű szándékát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a jövőben a migrációt közös, európai megoldással kívánja kezelni.

A tavaly felálló új vezetés így a korábbi gyakorlatnak egy, az addigi kormányok migrációs politikájához képest sokkal pragmatikusabb és határozottabb fellépéssel kívánt véget vetni (ennek hátterével egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk). Eközben a belügyminiszteri posztot ellátó Matteo Salvini számára az egyik legfontosabb célkitűzés a migráció szigorúbb kezelése volt. A kérdéssel összefüggő leglényegesebb intézkedései közül kiemelhető a többi között a „zárt kikötők” politikájának meghirdetése, valamint a tavaly, illetve idén elfogadott, migrációs-biztonsági törvénycsomagok megszavaztatása. Ez utóbbiak szigorú intézkedéseket vezettek be egyebek mellett a migráció, illetve a tengeri mentést végző nem kormányzati szervezetek – NGO-k – hajóinak tevékenysége és működése tekintetében.

Az új kormánykoalíciót alkotó két párt közötti tárgyalások egyik érzékeny területe egyértelműen a migráció. A Nicola Zingaretti PD-főtitkár által öt pontban megfogalmazott politikai prioritások és tárgyalási feltételek között ugyanis az is lényegi elemként szerepelt, hogy változásokat kell bevezetni a migráció jövőbeli kezelésében. A politikus pedig az új migrációs politika kialakításában központi szerepet szánna az EU-nak. A főtitkár ráadásul Sergio Mattarella államfővel történő egyeztetése után is hangsúlyozta, hogy az esetleges új római kormánynak szakítania kell az M5S–Liga-kormány eddigi politikai programjával. Matteo Salvini viszont a formálódó PD–M5S-együttműködés kapcsán arra hívta fel a figyelmet: amennyiben a Demokrata Párt visszatér a hatalomba, ismét a nyitott kikötőket támogató politikára lehet számítani Olaszországban.

Nicola Zingaretti korábbi kijelentéseit és a PD elmúlt években alkalmazott migrációs politikáját figyelembe véve a fent említett két Salvini-csomag jövőbeli sorsa mindenképpen kérdéses. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy a PD áldását adná annak a gyakorlatnak a további alkalmazására, amelynek bevezetése ellen 2018-ban egyenálarcot öltve demonstrált a parlamentben, majd 2019-ben szigorított változatát egyenesen szégyenteljesnek nevezte, és nyíltan kimondta, véleménye szerint ezzel az intézkedéssel a Liga az embertelenséget kívánja törvénybe iktatni.

Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a sárga-zöld koalíció előtt hatalmon lévő Gentiloni-kormány 2017-ben elfogadott egy magatartási kódexet (ennek intézkedéseivel és hatásaival korábbi cikkünkben foglalkoztunk) azzal a céllal, hogy a Földközi-tengeren humanitárius és mentési tevékenységet végző különböző nem kormányzati szervek munkáját szabályozza és átláthatóvá tegye. Az egykori, a szigorítás irányába mutató elmozdulás, illetve az elmúlt időszak pragmatikus politikája akár egy, a migráció kérdésében a PD és az M5S elképzeléseit összehangoló új, közös irány kialakítását is feltételezhetné, ugyanakkor a PD semmiképpen nem támogatja a Salvini-féle drákói szigor, illetve a politikus által alkalmazott radikális válaszok jövőbeli alkalmazását.

A kérdéssel összefüggésben Matteo Renzi egykori miniszterelnök hangsúlyozta, a létrejövő koalíció első nagy próbáinak egyike az lesz, hogy a migráció ügyében valamiféle egyensúlyt találjon, és elmozduljon a Salvini által alkalmazott, az NGO-k hajói ellen irányuló indulatos kirohanásokban testet öltő gyakorlattól. Ugyanakkor Renzi szerint fontos, hogy a kormány Brüsszelre is nyomást gyakoroljon az Olaszországra nehezedő terhet csökkenteni képes menekültpolitika kidolgozása érdekében. A politikus a kérdéssel összefüggésben kiemelte, hogy „természetesen újra kell gondolnunk az Unió migrációs szabályrendszerét, és szükség van egy új, afrikai Marshall-tervre”. Viszont azt is hangsúlyozta, „őrültség lenne azt gondolni, hogy Olaszország mindenkit be tud fogadni, ám az bizonyos, hogy a tengeren mindenki számára biztosítanunk kell a túlélést”.

 

Nicola Zingaretti, a Demokrata Párt főtitkára Twitter-bejegyzésében egyebek mellett a migrációs-biztonsági törvénycsomag radikális megváltoztatását emelte ki a párt jövőbeli céljai közül

Forrás: Twitter

A migráció jövőbeli kezelését és az új irányvonalak kialakítását illetően lényeges felhívni a figyelmet az olasz állampolgárok kérdéssel kapcsolatos véleményére is. A Sienai Egyetem kutatócsoportja által végzett februári felmérés szerint ugyanis az előző Conte-kormány kikötők lezárására vonatkozó – gyakorlatilag a tengeri mentést végző nem kormányzati szervek (NGO-k) tevékenységét szigorúan szabályozni kívánó – politikájával a megkérdezettek 59%-a értett egyet. Kevesebb, 41% volt azoknak az aránya, akik úgy látták, hogy az intézkedés elfogadhatatlan. Érdemes azt is kiemelni, hogy a Liga és az Öt Csillag Mozgalom szavazói között jóval magasabb – 92%, illetve 67% – volt azok aránya, akik a kikötőkkel kapcsolatos szigorítással egyetértettek, míg a balközép ellenzék szavazóinak körében 85% úgy látta, ez utóbbi intézkedés elfogadhatatlan. Jól látható tehát, nemcsak a PD politikusai, de a párt szavazóbázisának jelentős része is támogatná a kikötők megnyitását. Ezen a ponton ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy az elmúlt hónapokban a Liga támogatottsága megközelítőleg 36-37%-on állt (jelenleg 33-34%), míg a PD népszerűsége 22-24% körül mozgott (jelenleg pedig 21-22%). Ez egyértelműen arra enged következtetni, hogy az olaszok nagyobb része egyetértett az elmúlt hónapokban a migráció területén alkalmazott határozottabb fellépéssel.

A fenti számokat az új kormánykoalíció tagjainak mindenképpen érdemes lesz mérlegelniük a jövőbeli migrációs politika kidolgozásakor. A szeptember elején bemutatott, huszonkilenc pontból álló kormányprogram-tervezetből a migrációval kapcsolatban elgondolt új irányokról eddig legfőképpen az a már a korábbi bekezdésekben is említett elgondolás rajzolódik ki, hogy a jövőben a kormány a hatékony, a problémát átfogó módon kezelni képes európai megközelítés kidolgozását preferálná. A mostaninál hatékonyabb rendszer kialakítása érdekében pedig prioritást képezne a dublini rendszer reformja, az embercsempészet és az illegális migráció elleni fellépés, valamint a bevándorlók integrációjának támogatása.

Egyelőre nehéz megjósolni, hogy a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom politikai alkudozásának milyen kimenetele lesz, de a sokak által csak kényszerkoalícióként vagy túlélési kormányként definiált jelenleg formálódó és több szempontból is természetellenes együttműködés jövőjével kapcsolatban egyelőre kevesen bizakodóak. Annak ellenére, hogy az olasz parlament bizalmat szavazott az új Conte-kormánynak, annak hosszú távú működőképességére, stabilitására és hatékonyságára egyelőre nincsenek garanciák. A két párt érdekeiben és céljaiban jelenleg ugyanis csupán egyetlen szilárd, biztosnak tekinthető közös pont található: elkerülni az előrehozott választásokat, mivel ha az olaszoknak most kellene a szavazóurnákhoz járulnia, az nagy valószínűséggel Salvini győzelmével végződne.