Törökország “Peace Spring” hadművelete és annak utóhatásai

2019 október | Turan Bekir | Kül- és biztonságpolitika

Bár az utóbbi két hétben a török hadsereg még folytatta „Peace Spring” hadműveletét Északkelet-Szíriában, az USA által kieszközölt tűzszüneti alku és a török-orosz megegyezés tulajdonképpen elejét vette a törökök további expanziójának a kijelölt műveleti területen. Ez az elemzés szemügyre veszi a török hadműveletre nyugaton és keleten adott politikai reakciókat és kitér arra, hogy a jelenlegi helyzet mit jelenthet a szíriai konfliktus végkimenetelére nézve.

 

Törökország „Peace Spring” katonai hadművelete heves politikai vitákat váltott ki a döntéshozók között mind nyugaton mind keleten. A hadművelet eredeti céljai, így egy 1200 négyzetkilométer nagyságú biztonsági zóna létrehozása Szíriában a török-szír határ mentén, több száz új város és falu felépítése, illetve 3 és fél millió jelenleg Törökországban menedéket kapó szír menekült repatriálása, negatív visszhangot kaptak azok részéről, akik régóta a kurd autonómia támogatói és azok részéről is, akik a biztonsági zónák hatékonyságát szakmai szempontból kérdőjelezik meg. Másrészt, megkérdőjelezhető Törökország tisztességes közvetítő szerepe Szíriában, mivel személyes konfliktusa van a helyi kurd katonai mozgalmakkal, amelyeket a Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) kötődő szervezetként tart számon. A PKK egy törökországi kurd szeparatista mozgalom, amely nemzetközileg terrorszervezetként van nyilvántartva. A tény, hogy a török hadsereg olyan területen hajt végre hadműveletet, ahol a kurdok már öt éve kormányzó erők, felvetette az etnikai tisztogatás rémképét. Amellett, hogy egyesek a terv hatékonysága és a törökök embertelen magatartása miatt aggódtak, Izrael és a kurdokat támogató arab államok amiatt is aggódtak, hogy jelentős területek kerülnek Oroszország, Irán és Törökország fennhatósága alá. A hatalmi átrendeződés eredménye ugyanis az lenne, hogy Oroszország, Törökország és Irán vennék át a regionális rend vezető szerepét, miközben az USA által meghatározott regionális rend egyértelműen letűnne.

2019 októberében, miután megérkezett egy régóta várt felhatalmazás Trump amerikai elnöktől, a NATO tagállam Törökország elindította katonai hadműveletét, aminek céja Kobani, Tal Abyad, Ras al-Ayn és Qamishli városok, illetve az ezektől délre eső, az Eufráteszig húzódó területek elfoglalása volt. A lakosság ezeken a területeken többségében kurd és türkmén. A „Peace Spring” hadműveletnek olyan céljai vannak, amiket Recep Tayyip Erdoğan török elnök már régóta tervezett megvalósítani. 2016-ban Törökország végrehajtotta a „Euphrates Shield” hadműveletet, amit Oroszország előzetesen jóvá hagyott. Törökország behatolhatott Északnyugat-Szíriába, ahol megtisztította a területet az Iszlám Állam terrorszervezet és a kurdok harcosaitól is. 2018-ban Törökország végrehajtotta az „Olive Branch” hadműveletet, amivel kiterjesztette fennhatóságát keleti irányban. Azoban az amerikai katonai jelenlét a térségben megakadályozta azt, hogy a török hadsereg a fennhatósága alá vonja a teljes Eufrátesztől északra eső területet. Ezért aztán Trump elnök döntése októbere 9-én, aminek értelmében az amerikai katonai erők a török határ közeléből visszavonultak délnyugat felé, a régóta várt pillanat elérkezését jelentette Erdoğan török elnök számára, hogy tovább terjeszkedjen a kurdok által felügyelt területeken.

Törökországnak kettős célja van a „Peace Spring” hadművelettel. Egyrészt fel akarja számolni az ún. „terrorfolyosót” a déli határa mentén. Egy Dél-Törökországra és Észak-Szíriára kiterjedő kurd autonómia minimális török ellenőrzéssel a terrorforgatókönyv Törökország számára, mivel az elmúlt negyven évben a kurdok jelentették a legnagyobb biztonsági fenyegetést az ország számára. Ezért a török hadsereg elsődleges célpontjai Szíriában a kurd Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) és a Demokratikus Egyesülés Pártja (YPG), mivel mindkettőt a PKK alszervezeteként tartja számon a török vezetés. Másrészt, Törökország megoldást akar találni a jelenleg menekültként befogadott 3 és fél millió szír állampolgár repatriálására Szíriában. Ezért, amennyiben a katonai műveletei sikerrel járnak, Törökország tervet készített egy 480 kilométer hosszú és 30 kilométer széles biztonsági zóna kialakítására a szír határ és az Eufrátesz folyó között. Törökország szerint ez a terület alkalmas lehet legalább 3 millió szír menekült elszállásolására.

A Törökország által kijelölt biztonsági zóna területe

 

A külső fenyegetések mellett a belpolitikai fejlemények is ösztönözték a török vezetést a „Peace Spring” hadművelet elkezdésére. Az általános elégedetlenség az ország gazdasági helyzetével és a népi ellenérzések a szír menekültekkel szemben meggyengítették a bizalmi kapcsolatot Erdoğan és az AKP kormánypárt szavazóbázisa között. A 2019-es önkormányzati választásokon Erdoğan elnök elbukta számos hagyományos bázisát, többek között Isztambult is. Láthatóan meggyengült az elnök köteléke a saját bázisával. Ráadásul Ahmet Davutoğlu volt miniszterelnök és Ali Babacan volt miniszterelnök-helyettes bejelentették, hogy megszüntetik tagságukat a kormányzó AKP pártban. Ez ahhoz vezetett, hogy az AKP szavazóbázisa megosztottá vált azok között, akik Erdoğant, Davutoğlut vagy Babacant támogatták. Ezért a katonai hadművelet úgy is értelmezhető, mint Erdoğan elnöki hatalmának konszolidációs eszköze. Ha a hadművelet eléri a kitűzött célokat, az lehetőséget teremt arra, hogy Erdoğan újraépítse támogatói bázisát.

Trump elnök döntése az amerikai katonai alakulatok kivonásáról a térségből és Törökország azonnali bevonulása megosztotta a nemzetközi közösséget. Egyes országok, így Szíria, Németország, Szaúd-Arábia és Svédország azonnal elítélték a hadműveletet. Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Belgium az ENSZ BT keretében rendkívüli ülést hívott össze, azonban az ENSZ nem adott ki a török offenzívát elítélő nyilatkozatot. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Törökország katonai műveleteinek a beszüntetését követelte. Az EU nemcsak a kurdokat érintő humanitárius katasztrófa lehetőségétől fél, hanem azoknak az Iszlám Államhoz csatlakozó önkénteseknek a sorsa is aggasztja, akik jelenleg a kurdok által őrzött átmeneti börtönökben raboskodnak. Azok a harcosok, akik EU-s állampolgársággal rendelkeznek, általában Németországból, Belgiumból, Hollandiából, Franciaországból és az Egyesült Királyságból utaztak Szíriába. Az EU-s országok azonban remélik, hogy a szír és iraki állam vezetői maguk gondoskodnak a jogi tárgyalásokról attól függetlenül, hogy milyen állampolgársággal rendelkeznek a foglyok. Bár néhányuk ügyét már megtárgyalták és ítélet is született, többségük még mindig a kurdok által őrzött börtönökben várja, hogy mi lesz a sorsa. Ha hatalmi vákuum jön létre ebben a térségben, akkor ezek a foglyok megszökhetnek és visszatérhetnek hazájukba és akkor az EU-s államok számára fejtörést okozhat, hogy megfelelő jogi keretek között elítéljék őket szíriai cselekményeik miatt. Nem minden európai állam támogatta az EU álláspontját. Magyarország feltételesen támogatta a török hadműveletet. Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy Magyarország nemzeti érdeke azt kívánja, hogy Törökország megoldja a menekültkérdést otthon, mivel egy potenciális migrációs hullám közvetlen fenyegetést jelent Magyarország számára. Ha Törökország egy olyan hadműveletet végez, ami megoldja a menekültkérdést, akkor Magyarország nemzeti érdeke azt diktálja, hogy támogassa Törökország szíriai küldetését.

Míg Európában az Iszlám Állam terrorszervezet és a menekültkérdés volt a két fő témája a Törökország katonai hadművelete körüli vitának, addig az Egyesült Államokban a politikai és katonai közösség egyet nem értése okozta a törést az USA katonai szerepéről Szíriában. Trump elnök török hadműveleteket elítélő nyilatkozata és az október 14-én kiadott elnöki rendelet, amely szankciókat léptetett életbe a török kormányra és olyan személyekre, akik az emberi jogokra és Szíria békés jövőjére fenyegetést jelentenek, úgy értelmezhetőek, mint Trump elnök kihátrálása a korábbi döntése alól. Ugyanakkor, mivel az amerikai katonai erők kivonása a török műveleti területekről már tulajdonképpen lezárult, ezért Törökország fizikai korlátozása már nem lehetséges az USA számára. Orosz és szír rezsimerők azonnal elfoglalták a korábban az USA által felügyelt területeket. Bár Trump elnök úgy pózol, mint az elmúlt hetek tárgyalásainak erősembere, valójában az Oroszország (szír felhatalmazással) és Törökország közötti egyezmény vezetett a szíriai katonai viszonyok rendezéséhez, míg a mostanra nagyon gyenge pozícióval rendelkező amerikai hadsereg áthelyezte műveleti területét Szíria Irakkal határos keleti végébe.

Az “Asztanai békefolyamat” tárgyalásai 2017-ben

Forrás: Wikipedia

A legutóbbi amerikai, török és orosz műveletek eredményeként a katonai egyensúly elbillent az Aszad-rezsim irányába, mivel utóbbi egy hatalmas terület felett visszakapta szuverenitását, ahol az elmúlt öt évben a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és az amerikai hadsereg gyakorolta a fennhatóságot. A török-orosz egyezmény alapján az Eufrátesztől északra eső területek Törökország, Oroszország és az Aszad-rezsim közös felügyelete alá fognak tartozni. A jelenlegi helyzetben Oroszország az elsőszámú erős emberré vált több párhuzamos közel-keleti ügyben is. Ezek az ügyek együttesen az „asztanai békefolyamat” keretében tárgyalhatóak. A folyamat kiterjesztése lehetővé tenné Oroszország számára, hogy tartós tűzszünetet eszközöljön ki Szíriában és a szomszédos arab államokat, illetve az európai államokat is tárgyalóasztalhoz ültesse. A folyamat sikere attól függ, hogy a résztvevők saját kétoldali ügyeik elé tudják-e sorolni Szíria jövőjét és ennek érdekében elismerik-e Bassár al-Aszadot Szíria legitim vezetőjének. Ahogy ezt már láthatjuk, előbbire és utóbbira is vannak pozitív jelek és ezért bizakodóak lehetünk az Asztanai békefolyamat sikerét illetően.