Történelmi győzelmek és vereségek a türingiai választásokon

2019 11 | Bodolay Dalma | EU-V4 iroda | Kül- és biztonságpolitika

A türingiai választások eredménye sok szempontból rendhagyónak tekinthető. A Die Linke és az AfD sikeresen tudta kommunikálni nézeteit a választók felé, és ezzel a két pártnak sikerült biztosítania az elsőbbséget maga számára. A CDU-nak, illetve a SPD-nek viszont mindenképp el kell gondolkodnia az eredményeken, és vezetőinek le kell vonniuk maguk számára a konzekvenciákat, ha el kívánják kerülni, hogy pártjaik népszerűsége a jövőben még tovább csökkenjen.

 

A türingiai tartományi választások eredménye sok szempontból rendhagyónak minősül: a CDU valamint az SPD történelmi vereséget szenvedett, a szélsőbaloldali Die Linke viszont az első, a szélsőjobboldali AfD pedig a második helyen végzett. Az eredmények érdekessége az is, hogy a keletnémet tartományok közül kizárólag Türingiában sikerült a baloldali Die Linkének több szavazatot szereznie, mint az AfD-nek. A pártokat komoly kihívások elé állította az eredmény: úgy tűnik, nem lesz egyszerű tartományi kormányt alakítaniuk.

Mike Mohring, a CDU türingiai elnöke a kampány során egyértelműen kizárta, hogy a baloldali Die Linkével vagy az AfD-vel szövetségben kormányozza a tartományt. A választási eredmények után azonban Mohring úgy nyilatkozott, a politikai közép kisebbségbe kerülése miatt újra át kell gondolniuk, hogy kivel is kívánnának szövetségre lépni, és hogy a kampányban elhangzottakkal ellentétben esetleg készek-e kompromisszumot kötni a Die Linkével vagy az AfD-vel. „A választási eredmény komoly fejtörést okoz számunkra” – mondta.

A választási eredményeket és az esetleges szövetségek kialakulását firtató közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, a megkérdezettek legnagyobb része szerint a CDU-s politikusoknak az új tartományi kormány megalakítása érdekében újra kellene gondolniuk a korábbi álláspontjukat. Sőt, a megkérdezettek többsége egy esetleges Die Linke – CDU szövetségtől sem zárkózott el teljesen. Ha viszont a CDU nem akar a baloldallal együtt kormányozni, akkor akár úgy is dönthet, hogy koalíciós szerződés nélkül rábólint egy vörös-vörös-zöld kisebbségi kormányzati felállásra. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a párt a tartományi törvényjavaslatok esetén a kormányon lévő kisebbségi koalíciót támogatja, főként olyan esetekben, amikor kizárólag a CDU-s képviselők szavazatán múlik a kormány sikere. Ezért cserébe viszont a kisebbségi tartományi kormány is támogatná a CDU törvényjavaslatait. A tartomány választói közül azonban biztosan sokan lennének, akik úgy értékelnék, a CDU és a Német Szocialista Egységpárt utódjának, a Die Linkének az együttműködése csúfot űz az NDK őszi forradalmának harmincadik, jubileumi évfordulójából.

A türingiai AfD vezetőjét, Björn Höckét szélsőségesen jobboldali, még az AfD mércéjével is extrémnek mondható megnyilvánulásai tették hírhedtté, így amennyiben a türingiai CDU koalícióra lépne velük, az az egész Német Szövetségi Köztársaságban komoly ellenérzést és felháborodást váltana ki. Nem valószínű tehát, hogy a tartományi CDU vezetősége elszánja magát erre a lépésre.

Az eredményeknek köszönhetően a tartományi ülések erőviszonyai is megváltoznak: a CDU-t már az elmúlt években is nagy feladat elé állította az ellenzéki szerep és a sikeres érvényesülés, most azonban a pártnak hozzá kell szoknia, hogy még az eddiginél is kevesebb képviselővel érvényesítse álláspontját. Az SPD ugyanakkor nyolc elnyert helyével legtöbb eddigi jelöltjét megtarthatta. Nagy mozgásterük azonban nekik sem lesz, mint ahogyan a Zöldeknek sem. Az AfD-nek ezzel szemben lehetősége nyílik arra, hogy több fontosabb pozíciót is megszerezzen a maga számára.

A választások előtt nem csak a CDU kampányolt a politikai közép képviseletével: az FDP és – sokak meglepetésére – az AfD is ezt nevezte meg céljaként arra az esetre, ha bejut a türingiai kormány vezetésébe. Az AfD esetében azonban kétséges, hogy tényleg ezt az irányt szeretné-e képviselni, hiszen a párt szélsőségessége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Türingiában meggyengült a polgári közép, és így a szélsőséges nézeteket valló pártok kerültek ki a választások győzteseiként.

Az AfD a kampány alatt a menekültek, a „régi”, történelmi pártok (vagyis a CDU és az SPD), valamint újságírók ellen is uszított. A pártnak ezenkívül a biztonságot, a gyermek- és családbarát politikát, valamint a véleményszabadságnak a közösségi médiumok felületein történő szavatolását célul kitűző programjával sikerült a maga oldalára állítania a választókat. Az AfD-s Stefan Möller a kampány során annak a véleményének is hangot adott, hogy a vörös-vörös-zöld kormány az utóbbi években kétszázmillió eurót költött a menedékjogért folyamodók egészségügyi ellátására, vagyis olyan személyekre fordították a pénzt, akik „semmit sem tettek az országért”, ezzel szemben a német állampolgároknak hosszú hetekig kell várakozniuk, hogy orvosi vizsgálatban részesülhessenek. Az AfD szerint a tartományi vezetőségnek az lenne a dolga, hogy újra a saját népét szolgálja.

A Die Linke a kampány során arra törekedett, hogy minél erőteljesebb és tartalmasabb programmal győzze meg a választópolgárokat, és minél jobban bevonja őket a politikai életbe, illetve megismertesse velük a céljait. Bodo Ramelow, Türingia miniszterelnöke a kampányban többször is hangsúlyozta, a párt célja, hogy a kis- és középvállalkozásokat támogassa, minél több embernek segítsen biztos állást találni, a munkahelyek elvesztéstől való félelmet és frusztrációt pedig csökkentse. Túl ezen a női munkavállalóknak a férfiakéval azonos béreket ígért, és kiállt a női vezetők számának növeléséért, valamint a munka és a magánélet összeegyeztethetőségéért is. A választások eredménye azt mutatja, hogy fenti célkitűzéseivel, illetőleg azok sikeres kommunikációjával el tudta érni a választópolgárokat, így azok többsége a Die Linke mellett tette le a voksát.

 

Bodo Ramelow, a Die Linke türingiai vezetője

Forrás: Wikimedia Commons, szerző: Olaf Kosinsky, licenc: CC BY-SA 3.0-de

 

A kampány során az AfD és a Die Linke által bevetett retorikai eszközökkel és a figyelem felkeltését szolgáló kampánytechnikákkal a többi párt nem tudott versenyre kelni, így azok háttérbe szorultak, javaslataik és elképzeléseik pedig visszhang nélkül maradtak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a választók végül a jobboldali, illetve a baloldali szélsőséges pártok mellett tették le voksukat.

A türingiai alkotmány 50. cikkelye alapján az új tartományi parlamentnek legkésőbb a tartományi választások utáni harmincadik napon meg kell alakulnia. A gyakorlatban ez most azt jelenti, hogy november 25-ig meg kellene szervezni a parlament első ülését. A jelenlegi helyzetben azonban ennek sikere kétségesnek tűnik. Az új tartományi parlament megalakulása független az új miniszterelnök vagy miniszterelnök asszony megválasztásától, a tisztséget jelenleg betöltő Bodo Ramelow tehát utódja kiválasztásáig hivatalában marad.

Friedrich Merz, az CDU/CSU-pártunió korábbi frakcióvezetője úgy értékelte, a választások eredménye a berlini nagykoalíciós vezetés elleni bizalmatlansági indítványnak tekinthető. A CDU a mostani, 21,8%-os eredményével történelmi mélypontra jutott, és Merz szerint ezért elsősorban Angela Merkel kancellárasszonyt terheli a felelősség. Szerinte a kampány ideje alatt hiányzott a politikai iránymutatás és a világos beszéd, a pártot pedig a tétlenség jellemezte. A politikus azt is kifejtette, a jelenlegi gyakorlatot nem lehet tovább folytatni, mivel nézete szerint a német szövetségi kormánynak „szörnyű” a megítélése. „Nem tudom elképzelni, hogy a jelenlegi német kormányzati munkát még két évig, a következő szövetségi választásokig folytatni lehet” – nyilatkozta. Szerinte Németországra túlságosan nagy problémák nehezednek jelenleg, és ezek megoldását az ország elé tornyosuló nemzetközi kihívások sem könnyítik meg.

A CDU-s Christian von Stetten szerint is jelentős változásokra van szükség ahhoz, hogy a CDU újra jó eredményt tudjon felmutatni: „Amennyiben a CDU kész arra, hogy a menekültüggyel, az euróval, valamint az energiapolitikával kapcsolatban elkövetett hibákat kijavítsa, talán újra esélye nyílhat rá, hogy elveszített szavazóinak bizalmát visszaszerezze.”

Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter az európai belügyminiszterek müncheni találkozóján utasította vissza Merz Angela Merkellel kapcsolatos véleményét. Jens Spahn szövetségi egészségügyi miniszter is felszólalt a kritika ellen, mivel szerinte a mostani szövetségi kormány sok területen ért el pozitív változást. Erre példaként az infrastrukturális befektetések növekedését, az adók csökkentését, a bevándorlás korlátozását, valamint a szociális reformokat, így a segélyek növelését hozta fel.

A CDU számára jelenleg az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy eldöntse, milyen irányba kívánja folytatni a politikáját, illetve hogyan tudna javítani a hiányosságain annak érdekében, hogy elveszített szavazói bizalmát újra visszanyerje. A CDU-s politikusok szerint a cél az, hogy a pártot egy olyan karizmatikus személy képviselje, aki az állampolgárok jövőjét közvetlenül érintő témákat, így például a klímaváltozás vagy a bizonytalan foglalkoztatás kérdését helyezi a központba. A pártnak csakis így lenne esélye arra, hogy újra sikeresen szerepeljen a tartományi, valamint a két év múlva esedékes szövetségi választásokon.

 

 

Nyitókép, forrás: DesignRage/Shutterstock