A COVID-válság rávilágított Izrael társadalmi és politikai gondjaira

Izrael már eleve nehéz időszaknak nézett elébe a március 2-ai választásokat követő kormányalakítás miatt. A koronavírus-járvány felülírt minden korábbi politikai tervet, és elvezetett a nemzeti vészhelyzeti kormány megalakításáról szóló, előrehaladott tárgyalásokhoz. Az egészségügyi krízis szokatlan szövetségeket teremtett a politikai élet szereplői közt, emellett azonban felszínre hozta a zsidó állam rendszerszintű, társadalmi és kormányzati problémáit is.

A hétvégi pészách ünnepét izraeliek milliói töltötték szigorú kijárási tilalom alatt. Bár ebből az alkalomból a zsidó családok hagyományosan egybegyűlnek, hogy legfiatalabb tagjaiknak továbbadják az egyiptomi kivonulás bibliai történetét, a jeles esemény idén az internetre költözött. Számtalan kormányzati tisztségviselő és rabbi ugyanis a neten mondta el az Izraelben és a világ minden táján élő zsidók számára a beszédét. Izraelben a fertőzöttek száma átlépte a tizenkétezret, az elhunytaké pedig a száznegyvenet, így az ortodox keresztény húsvét és a muszlim ramadán is a pészáchhoz hasonló körülmények közt fog telni. Az izraeli kormány érthető módon el akarja kerülni, hogy a lakosság az országon belül utazgasson, és rokonait látogatva terjessze a vírust, ennek ellenére a szigorú kijárási tilalom kedvezőtlenül befolyásolta a nemzet hangulatát.

Netanjáhu így magyarázza, hogy miért is más az idei pészach, mint a többi

Forrás: Twitter

A járvány azonban nemcsak az emberek érzéseiben és a vallási hagyományokban okozott jelentős zavarokat, hanem az izraeli gazdaságban is. A Netanjáhu 2009-es hatalomra kerülésénél jóval előbb elkezdődő, valójában immár vagy negyven éve tartó konzervatív gazdasági csodának és az ennek köszönhető, évi 4-5% alá csak ritkán beeső reál GDP-növekedésnek ugyanis ezennel vége szakadt. A kormány hatalmas összegeket mozgat meg, hogy a járvány elmúltával újraindítsa a gazdaságot, ugyanakkor a munkanélküliségi ráta már meghaladja a 23%-ot, és egyre növekszik. Izrael gazdaságát nagymértékben az export hajtja, így igencsak függ a nemzetközi környezettől. Technológiaintenzív iparágai remélhetőleg segíteni tudják az ország talpra állását, a turizmus és a szolgáltatóipar azonban olyan hatalmas veszteségeket szenved el, hogy annak hatásai éveken át érezhetőek lesznek.

A kormánynak a gazdasági nehézségek mellett az egészségügyi ellátórendszert és a kormányzati lépéseket illető komoly kritikákkal is meg kellet küzdenie az utóbbi időben. Az izraeli közellátás alapvetően jól vizsgázott a krízis során, ám – főként az ultraortodox zsidó népesség bizonyos csoportjai miatt – jelentősebb gondok is adódtak. Az ő politikai képviseletüket ellátó Egyesült Tóra Judaizmus párt vezetője, Jákov Licman egészségügyi miniszter maga is megszegte minisztériumának utasításait, és így megfertőződött. A miniszterhez is köthető ultraortodox csoportok ugyanis istentiszteleteket tartottak, sőt több száz ember részvételével még temetéseket is, a rendőrség pedig nem merte feloszlatni ezeket, mert félt az ultraortodoxok lázongásától. Az ultraortodoxok gyanakvóak az államapparátussal és az egész szekuláris politikai cionista ideológiával szemben. Bizalmatlanok továbbá a technológiai vívmányokkal szemben is, ráadásul a csoporthoz tartozó férfiak körében magas a munkanélküliség, feleségeik pedig többnyire részmunkaidőben végzett alacsonyabb képesítést igénylő állásokat töltenek be. A koronavírus-válság megmutatta, hogy integrációjuk és a szekuláris társadalommal való azonosulásuk jelenlegi szintje nem elegendő a nemzeti összhang megteremtéséhez és fenntartásához. Az ultraortodoxokkal megkötendő új társadalmi szerződés azért is egyre sürgetőbb feladat, mert a század közepére társadalmon belüli arányuk a jelenlegi 12%-ról közel 29%-ra nő majd. A mostani esetben az izraeli kormány gyorsan reagált, kivezényelte a hadsereget, és lezárta azokat a városokat és negyedeket, ahol az ultraortodoxok élnek, így többek között a kétszázezer embernek otthont adó Bnei Brakot, illetve Jeruzsálem több részét is. Az izraeli társadalmon belüli szakadást jól mutatták azok az izraeli médiában megjelenő kép- és videofelvételek, amelyeken géppisztolyos izraeli rendőrök és katonák helyezik blokád alá zsidó honfitársaikat. A mostani válság ugyan el fog múlni, a következő időszak fő kérdése az izraeli döntéshozók és a külföldi elemzők számára azonban az, hogy ezek a társadalmon belüli konfliktusok és ellentétek (ideértve az izraeli arabság összetett helyzetét is) a katonai és a gazdasági dimenziókban miként limitálják az állam régiós és globális cselekvőképességét.

Az izraeli rendőrség egyik ultraortodoxok elleni művelete

Forrás: YouTube

Az ünnepeket követően kiderül, hogy viselkedésük miatt Jákov Licman miniszternek és pártjának a szövetségeseik részéről szembe kell-e néznie bármilyen büntetéssel. A koronavírus-válságnak egyébként az ultraortodox pártoktól függetlenül is nagy hatása volt a politikai fejleményekre. A Kék és Fehér pártszövetség feje, Beni Ganc társait meglepve megszegte azon választási ígéretét, hogy nem ül a vádeljárás alatt álló Netanjáhúval egy kormányba, megszakította ugyanis a kisebbségi kormány megalakításának folyamatát, hogy helyette a miniszterelnökhöz csatlakozzon. Ez a Likud, a Kék és Fehér, a Munkapárt, az ultraortodox pártok és esetleg a nemzeti-vallásos Jamina bevonásával összeálló nemzeti vészhelyzeti kormány hetvennégyet vagy nyolcvanat tudhatna magáénak a Knesszet százhúsz helyéből. Egy ilyen arány stabil kormányt biztosítana Netanjáhu számára, az alku szerint pedig tizennyolc hónapig ő töltené be a miniszterelnöki pozíciót, majd váltana Ganccal, aki a cseréig vezető miniszteri székbe kerülne, és megkapná a most megteremtendő miniszterelnök-helyettesi pozíciót is. A koalíciós tárgyalások elhúzódásának látható okait Ciszjordánia Jordán-folyó völgyével együttes annektálásának kérdése, a Netanjáhu ügyeire hatással bíró bírósági eljárások menete és az igazságügyi miniszter, illetve a házelnök személyéről szóló viták jelentik.

Izraeli újságírók rámutattak, hogy miután sikerült a Kék és Fehér szövetséget kettébontania, a miniszterelnök az időhúzást arra is felhasználhatja, hogy végül egy negyedik parlamenti választásba manőverezze az országot – azt megnyerve pedig egyedül, Ganc nélkül is kormányt alakíthatna. A két fő párt vezetője ígéretéhez híven az ünnep után azonnal folytatta a koalíciós tárgyalásokat, azt azonban már látni lehet, hogy a koronavírus-krízis minden korábbi várakozás és remény ellenére sem hozott gyors megoldást a belpolitikai válságra. Hétfő éjjel az elnök további negyvennyolc órás haladékot adott Gancnak és Netanjáhunak, hogy kormányalakítási tárgyalásaikat lezárják, mert beszámolóik alapján már „nagyon közel” voltak a végső egyességhez. Úgy látszik azonban, hogy ez a „nagyon közel” még mindig nem volt elég közel, így a határidő anélkül járt le, hogy a felek között megegyezés született volna a nemzeti vészhelyzeti kormány megalakításáról.

A Knesszetnek így most huszonegy napja van arra, hogy egy másik olyan miniszterelnök-jelöltet állítson, aki rendelkezik hatvanegy képviselő támogató aláírásával. Ez szinte kivitelezhetetlen feladat a jelenlegi helyzetben, miután Ganc nagy alkuja elbukott. Úgy tűnik, hogy a nemzeti vészhelyzeti kormány még megvalósulása esetén is csak ideiglenes megoldásként szolgált volna, mivel Gancot korábbi szövetségesei már felszólították, hogy egyezzen ki a centrista-baloldali blokkal, és folytassa a harcot Netanjáhu (vád szerinti) korrupt kormányzatával szemben. Miközben tehát az izraeli állami szervezetek a koronavírus-járványból való kilábalás lehetséges módozatairól vitatkoznak, a politikai frontvonalak változatlanok maradtak, és ezen a téren még csak a körvonali sem látszanak bármiféle, a kibontakozás irányába mutató stratégiának. Elképzelhető, hogy a következő három hét során a Knesszetben újabb szokatlan politikai együttműködés jön majd létre (például úgy, hogy Netanjáhu vallásos-nacionalista tömbje a Munkapárt vagy az Izrael a Hazánk csatlakozásával szűk többségre tesz szert), ám a valóságban erre kevés esély mutatkozik, így valószínűleg küszöbön áll az ország másfél éven belül immár negyedik parlamenti választása.