Az izraeli rendőrség egyik ultraortodoxok elleni művelete
Forrás: YouTube
Az ünnepeket követően kiderül, hogy viselkedésük miatt Jákov Licman miniszternek és pártjának a szövetségeseik részéről szembe kell-e néznie bármilyen büntetéssel. A koronavírus-válságnak egyébként az ultraortodox pártoktól függetlenül is nagy hatása volt a politikai fejleményekre. A Kék és Fehér pártszövetség feje, Beni Ganc társait meglepve megszegte azon választási ígéretét, hogy nem ül a vádeljárás alatt álló Netanjáhúval egy kormányba, megszakította ugyanis a kisebbségi kormány megalakításának folyamatát, hogy helyette a miniszterelnökhöz csatlakozzon. Ez a Likud, a Kék és Fehér, a Munkapárt, az ultraortodox pártok és esetleg a nemzeti-vallásos Jamina bevonásával összeálló nemzeti vészhelyzeti kormány hetvennégyet vagy nyolcvanat tudhatna magáénak a Knesszet százhúsz helyéből. Egy ilyen arány stabil kormányt biztosítana Netanjáhu számára, az alku szerint pedig tizennyolc hónapig ő töltené be a miniszterelnöki pozíciót, majd váltana Ganccal, aki a cseréig vezető miniszteri székbe kerülne, és megkapná a most megteremtendő miniszterelnök-helyettesi pozíciót is. A koalíciós tárgyalások elhúzódásának látható okait Ciszjordánia Jordán-folyó völgyével együttes annektálásának kérdése, a Netanjáhu ügyeire hatással bíró bírósági eljárások menete és az igazságügyi miniszter, illetve a házelnök személyéről szóló viták jelentik.
Izraeli újságírók rámutattak, hogy miután sikerült a Kék és Fehér szövetséget kettébontania, a miniszterelnök az időhúzást arra is felhasználhatja, hogy végül egy negyedik parlamenti választásba manőverezze az országot – azt megnyerve pedig egyedül, Ganc nélkül is kormányt alakíthatna. A két fő párt vezetője ígéretéhez híven az ünnep után azonnal folytatta a koalíciós tárgyalásokat, azt azonban már látni lehet, hogy a koronavírus-krízis minden korábbi várakozás és remény ellenére sem hozott gyors megoldást a belpolitikai válságra. Hétfő éjjel az elnök további negyvennyolc órás haladékot adott Gancnak és Netanjáhunak, hogy kormányalakítási tárgyalásaikat lezárják, mert beszámolóik alapján már „nagyon közel” voltak a végső egyességhez. Úgy látszik azonban, hogy ez a „nagyon közel” még mindig nem volt elég közel, így a határidő anélkül járt le, hogy a felek között megegyezés született volna a nemzeti vészhelyzeti kormány megalakításáról.
A Knesszetnek így most huszonegy napja van arra, hogy egy másik olyan miniszterelnök-jelöltet állítson, aki rendelkezik hatvanegy képviselő támogató aláírásával. Ez szinte kivitelezhetetlen feladat a jelenlegi helyzetben, miután Ganc nagy alkuja elbukott. Úgy tűnik, hogy a nemzeti vészhelyzeti kormány még megvalósulása esetén is csak ideiglenes megoldásként szolgált volna, mivel Gancot korábbi szövetségesei már felszólították, hogy egyezzen ki a centrista-baloldali blokkal, és folytassa a harcot Netanjáhu (vád szerinti) korrupt kormányzatával szemben. Miközben tehát az izraeli állami szervezetek a koronavírus-járványból való kilábalás lehetséges módozatairól vitatkoznak, a politikai frontvonalak változatlanok maradtak, és ezen a téren még csak a körvonali sem látszanak bármiféle, a kibontakozás irányába mutató stratégiának. Elképzelhető, hogy a következő három hét során a Knesszetben újabb szokatlan politikai együttműködés jön majd létre (például úgy, hogy Netanjáhu vallásos-nacionalista tömbje a Munkapárt vagy az Izrael a Hazánk csatlakozásával szűk többségre tesz szert), ám a valóságban erre kevés esély mutatkozik, így valószínűleg küszöbön áll az ország másfél éven belül immár negyedik parlamenti választása.