Az európai klímapolitika funkciójának változásai

Az európai klímapolitika funkciójának változásai

2020 12 | Herédi Elina | Brüsszeli iroda | Kül- és biztonságpolitika

Az összehangolt európai klímapolitika funkciói annak ötvenéves fennállása óta jelentősen kibővültek. Az európai zöld megállapodás napjainkra mind az európai kohéziós politikának, mind pedig a COVID–19-válságot követő gazdasági helyreállításnak integrált részévé vált. A gazdaság zöld helyreállítása kiváló lehetőséget nyújt majd az Európai Unió számára ahhoz, hogy vezető globális normatív hatalomként betöltött szerepét vállalni tudja. Ám a bizottság azon törekvése, hogy a zöld megállapodás az európai stratégiai autonómia eszközévé váljon, nem mehet az unió gazdasági és társadalmi kohéziójának rovására.

 A fenntartható fejlődéstől a gazdaság zöld helyreállításáig

Az európai együttműködés célkitűzéseinek egyik fő eleme mindig is a gazdasági növekedés elősegítése volt. Az 1970-es évekre az európai döntéshozók számára már egyértelműen láthatóvá vált az iparosodás és a gyors ütemű növekedés következtében megjelenő negatív környezeti externáliák országhatárokon átívelő jellege. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai tehát felismerték a gazdaságpolitikával kéz a kézben járó, összehangolt környezeti intézkedések szükségességét. Az európai környezeti stratégia kezdetben alapvetően az ipari termelés káros hatásainak elkerülésére korlátozódott, az irányelvek középpontjában pedig a normák, valamint a hulladékkezelést, a légszennyezést és a víz minőségét szabályozó korlátozások, illetve kvóták meghatározása állt. Az idő előrehaladtával a környezetvédelmi politika fokozatosan az éghajlattal kapcsolatos kérdések felé tolódott, és ellenőrzési eszközből a megelőzés valódi eszközévé vált.

A téma idővel egyre jobban előtérbe került a közös európai politika színterén. Ennek egyértelmű jele, hogy 1992-ben a fenntartható fejlődés kifejezést a maastrichti szerződésbe is beemelték. Maga a kifejezés jól mutatta azt a törekvést, hogy a gazdasági növekedést függetleníteni kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásától. Az európai klímapolitika motorja mindig is az Európai Bizottság volt, hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy a kérdéssel kapcsolatban kizárólag a felülről lefelé irányuló megközelítés érvényesült volna. Az európaiak sikeres érzékenyítésének eredményeként ugyanis ma már az uniós közvélemény is jelentős szerepet játszik a klímapolitika alakításában. A zöld pártok fokozatosan teret nyertek a tagállamokban, ezzel párhuzamosan pedig egyre több helyet szereztek az Európai Parlamentben is. Miközben a közelmúltban a klímaváltozás által okozott gondok egyre inkább megkérdőjelezhetetlenné váltak, a kérdés mind inkább depolitizálódott, és a téma mind több konzervatív párt politikai napirendjére kerül fel. Az európai zöld megállapodást jelenlegi formájában a jobbközepet képviselő von der Leyen-bizottság hirdette meg 2019 decemberében. A téma kiemelt fontossága és erősen depolitizált jellege tette lehetővé, hogy ez a bizottság 2030-ra rendkívül ambiciózus célt tűzhessen ki maga elé. Az EU vezetői által egyhangúan elfogadott megállapodás ugyanis azt szeretné elérni, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es értékhez képest 55%-kal csökkentsék. Az éghajlatváltozás elkerülésének célja közös küzdelemben egyesíti az unió lakosait – a kérdést azonban nem minden tagállam érzi egyformán sürgetőnek.

A mostani megállapodás az Európai Tanács 2020. decemberi csúcstalálkozóján csakis annak a garantálásával születhetett meg, hogy az új célokat a tagállamok közösen teljesítik. Ez a nagylelkű biztosíték akár erkölcsi kockázatot is jelenthet a jövőben, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy Lengyelország és a széntől hozzá hasonlóan jelentős mértékben függő országok számára különösen fájdalmas lesz a zöld gazdaságra való áttérés. Az európai zöld megállapodás számos egyéb funkciója mellett a szabályozások, beruházások és kompenzációs mechanizmusok szakpolitikákon átívelő kombinációjaként nagy szerepet játszik az európai tagállamok kohéziójának megerősítésében. A következő többéves pénzügyi keret kohéziós alapjának nagy részét a gazdaságok zöldítését és a digitális átállást megcélzó projektekre allokálják. Az Európai Bizottság által létrehozott ún. méltányos átállási mechanizmus célja a régiók megsegítése a klímasemleges gazdaságra való áttérés jelentette kihívás leküzdésében, és így szigorúan a gazdaságot zöldítő beruházásokat fog finanszírozni. Más finanszírozási eszközök – például az Európai Regionális Fejlesztési Alap – valamivel lazábban kezelik a zöldítés feltételét, de az ezek keretében meghirdetett programok nagy része is előnyben részesíti a fenntartható fejlődés célkitűzését. Nemcsak a többéves pénzügyi keret kohézióra szánt költségvetésében nagyobb azonban minden eddiginél az éghajlat-politikára és környezetvédelemre fordított kiadások aránya, hanem a koronavírus-járvány utáni helyreállítást célzó ideiglenes eszköz, a 750 milliárd eurós NextGenerationEU nagy részét is fenntartható projektre kell majd fordítani. Mivel a NextGenerationEU nagyobbik része közösen vállalt hitelfelvétel által válik elérhetővé, az európai zöld megállapodás nemcsak az európai helyreállítási erőfeszítések integrált részének, hanem az európai tagállamok jövőbeli integrációját szolgáló eszköznek is tekinthető.

A COVID–19-járvány kiterjedt gazdasági hatása egyenetlenül oszlik meg az európai régiók között, és mivel a szegényebb háztartások gazdasági kitettsége általában nagyobb, a válság őket érinti leginkább. A jelenlegi sokkhatás aszimmetrikus jellege miatt pedig a fellendülés időszakában még az Európai Unió gyors válaszlépései ellenére is gyengülhet a tagállamok közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió. A tagállamok között már a válság előtt is jelen lévő gazdasági különbségek okán felmerülhet a kérdés, hogy vajon előnyös-e egy világméretű járvány közepette növelni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó vállalásokat. Jóllehet az éghajlatváltozás elleni küzdelem célja közös, a zöld gazdaságra való áttérés és a gazdasági helyreállítás egymással történő összeegyeztetése különböző kihívásokat támaszt az egyes tagállamokkal szemben. Egyrészt a COVID–19-járvány hatására még a tagállamok kormányai által bevezetett nagyméretű foglalkoztatásvédelmi programok ellenére is Európa-szerte növekedett a gazdagok és a szegények közötti vagyoni egyenlőtlenség. Ez a növekvő vagyoni különbség még hangsúlyosabbá teszi az inkluzív fejlődést elősegítő politikák sürgősségét, különösen régiós szinten. Másrészt a klímasemleges gazdaságra való átállás igen költséges, egyes tagállamokra pedig súlyosabb terheket róhat, mint másokra.

Annak ellenére, hogy a járvány egyes technológiai vállalatokra és start-upokra pozitív hatással volt, a recesszió éppen azokat a gazdasági szereplőket sújtja közvetlenül, amelyek már a zöldítési követelmények teljesítése kapcsán is jelentős hátrányban vannak: a kis- és középvállalkozásokat. Az elkövetkező években kibontakozó válság alatt várható munkanélküliség, illetve ezzel párhuzamosan a gyártási eljárások és berendezések korszerűsítéséből fakadó nehézségek számos kohéziós ország iparát vethetik vissza. Ez a kettős sokk hosszú távú megrázkódtatást jelenthet a közép- és kelet-európai tagállamok munkaerőpiaca számára, mivel a munkahelyek elvesztése a munkaerő Európán belüli nagyarányú migrációját eredményezheti. A gazdasági fellendülés időszakára tervezett gyorsított ütemű zöld és digitális átállás szempontjából fontos az Európai Unió támogatása mind a pénzügyi források megteremtése, mind pedig a jól megtervezett szakpolitikai javaslatok, illetve a közvetlenül a tagállamok kormányainak nyújtott útmutatás formájában. A szennyező iparágak átalakítását és a munkaerőpiac strukturális transzformációját a tagállamok egyéni különbségeit is szem előtt tartó gondos tervezésnek kell megelőznie. A személyre szabott megközelítés kiemelkedő fontossággal bír mind az egyes tagállamok gazdasága, mind az európai ipar globális versenyképességének védelme szempontjából.

 

Az európai zöld megállapodás mint geopolitikai eszköz

A globális erőegyensúly évtizedek óta átrendeződőben van. A nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszerben az Egyesült Államok dominanciájának csökkenése, valamint Kína globális gazdasági és technológiai nagyhatalomként történő megjelenése figyelhető meg. A Kína és a Trump-adminisztráció között dúló kereskedelmi háború a transzatlanti kapcsolatokra is rányomta a bélyegét. Ez a konfliktus, illetve a brexit egyre inkább elősejlő realitása az Európai Uniót geopolitikai vezető szerepének felvállalására késztette. Ursula von der Leyen elődje, Jean-Claude Juncker „politikai bizottságával” szemben arra tett ígéretet, hogy az övé „geopolitikai bizottság” lesz majd, tervei között pedig ott szerepel az EU releváns nemzetközi szereplőként történő megerősítése. A világgazdasági és a globális erőviszonyok immár évtizedek óta tartó átrendeződése a COVID–19-járvány alatt új lendületet kapott. A pandémia jelentette közvetlen fenyegetés elmúltával viszont a verseny fokozódására lehet majd számítani, és annak kimenetelére döntő hatással lehet, hogy miként sikerül levezényelni a válságot követő helyreállítást.

A geopolitikai aspektus fontosságát felismerve az Európai Bizottság nemrégiben közzétette a 2020. évi stratégiai előrejelzési jelentés című dokumentumát, melyben megvizsgálja a globális szereplőként fellépő Európai Unió sebezhető pontjait és teljesítőképességét. A jelentés integrált megközelítést alkalmazva feltérképezi az EU ellenállóképességének a zöld és a geopolitikai szakpolitikákon keresztülívelő dimenzióit. E megközelítés értelmében az Európai Uniónak stratégiai autonómiája megerősítése érdekében a globális színtéren napirend-meghatározóként kell pozícionálnia magát. A világjárvány nyomán mindenki számára világossá vált, hogy a világ mennyire sérülékeny módon fonódik össze. Ez a felismerés jótékony hatással van az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvés sürgősségének tudatosítására is, hiszen a klímaváltozás kérdése mindenkit egyaránt érint. Az Európai Unió a világ egyik legnagyobb gazdasága és a rangsorban előtte állóktól csak kevéssel lemaradva a harmadik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátóinak listáján, így természetes, ha a nemzetközi közösség zöld átalakulásában zászlóvivőként kíván megjelenni.

Az európai zöld megállapodás emellett az Európai Unió olyan kiemelt fontosságú és előremutató kezdeményezése, amely számos geopolitikai témát összekapcsol, és így a stratégiai autonómia elérésének egyik fő eszközeként lehet rá tekinteni. Míg a 2008-as válság valamelyest mérsékelte a zöld gazdaságra való áttérést célzó ambíciókat, a COVID–19 által okozott válság előrelendíti ezeket – a zöld helyreállítás mellett kitartva pedig az Európai Unió a saját globális normatív szerepét is megerősíti.

Hogy segíthet-e a jelenlegi válság az Európai Unió szuverenitásának megerősítésében? Az energiapolitika és az éghajlat-politika területe régóta elválaszthatatlanul összeforrt egymással, az európai energiaipar zöld átalakulása pedig jelentősen csökkenti majd az európai tagállamok orosz gázexporttól való függőségét. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a termelés és a hazai kereslet által hajtott kínai gazdaság sokkal kisebb mértékben érezte meg a globális járvány erejét, mint a szolgáltatásokon alapuló nyugati gazdaságok. A fenntartható átmenet sikeres végrehajtásához az európai technológiai iparba való beruházásokra lesz szükség. A szén-dioxid-mentesítés szükségességéből fakadó innováció tehát jó lehetőség Európa számára, hogy Kínával szemben megerősítse a technológia, illetve a mesterséges intelligencia területén meglévő kapacitásait. Ma már szintén jól ismert az éghajlatváltozás által kiváltott migráció jelensége; az európai zöld megállapodást pedig migrációpolitikai aspektusa a regionális stabilitást hosszú távon javító eszközzé is minősíti. Ha tehát a zöld átmenet élére áll, az több szinten is megerősíti az Európai Unió stratégiai autonómiáját.

Míg az egyes tagállamok más globális szereplőkkel szembeni érdekei és hozzáállása sokszor eltér egymástól, az európai zöld megállapodás olyan projekt, amely egyetemes összekötő erővel bír. A zöld gazdasági helyreállítás lehetőséget kínál az Európai Unió számára, hogy a világban betöltött nagyhatalmi helyzetét megőrizhesse, de ehhez egyszerre kell határain belüli és globális vezető szerepet ellátnia. Az európai zöld megállapodásnak nem csupán geopolitikai funkciót kell betöltenie, hanem társadalmi és gazdasági kohéziós eszköznek is meg kell maradnia. A gazdaság helyreállítása példa nélküli kihívást jelent majd a tagállamok kormányai számára, és a globális ambíciók megvalósítása közepette senkit sem szabad az út szélén hagyni. Az EU és tagállamai közötti folyamatos párbeszéd és együttműködés, valamint a személyre szabott iparpolitikai iránymutatás mind egyaránt fontos ahhoz, hogy az európai gazdaság helyreállítása hosszabb időtávon is ellenálló maradhasson, az átmenet során pedig mindenki megőrizhesse versenyképességét. A gazdaság klímasemleges helyreállítása jó alkalom lesz az Európai Unió számára, hogy a határain belül és kívül is megmutassa a multilateralizmus valódi jelentését – és a várakozások nagyok.

A nyitókép forrása: nito/Shutterstock