Donald találkozása a valósággal

2020 03 | Pálmai Zsolt | Transzatlanti kapcsolatok | Kül- és biztonságpolitika

Számos dolgot írtak már a koronavírusról és hogy milyen hatása lehet az Egyesült Államok közéletére és politikai helyzetére, de mind közül talán Rod Dreher, a The American Conservative szerzője foglalta össze a járvány egyik már most látható tanulságát egy publicisztikájának címében: „A vírust nem érdekli a narratívád”. Peter Wehner a The Atlantic-en szoros második helyezett: „egy járványból már nem tudod kimagyarázni vagy kitweetelni magad”, írja „A Trump elnökségnek vége” című cikkében. Hasonló gondolatok jelentek meg a Politicón is, „A járvány a Trumpizmus vége” címmel. Az utóbbi két kijelentés természetesen jelentős mértékben vágyálom a szerzők részéről, de a bővebb implikációjuk értékes adalék a Dreher által leírt jelenségre, mely jelenleg is a szemünk előtt zajlik: még a megtestesült jobboldali populizmus is rákényszerülhet arra, hogy nyilvánosan és tettlegesen elfogadja a kényelmetlen valóságot.

Először pár alapvető részlet. Jelen cikk írásakor az Egyesült Államokban 122,653 megbetegedésről tudunk, melyek közül 2,112 volt halálos. Mind az 50 államban, illetve DC-ben, Puerto Ricón, Guamban, és az Amerikai Virgin-szigeteken is felbukkant a vírus—tehát gyakorlatilag az ország egész területén jelen van. New York állam magasan a legsúlyosabban sújtott terület, majdnem 60 ezer megbetegedéssel és 1,126 elhalálozással. Tömeges munkahelymegszűnések zajlanak a munkaerőpiacon: csak az elmúlt héten rekordszámban, 3 millióan regisztráltak munkanélküliként. Mindeközben pedig Trump kedvenc sikerességmércéje, a tőzsde is zuhanórepülésbe kezdett, melynek végén alacsonyabban állt, mint az elnök beiktatásának napján, semmissé téve az azóta történt növekedést.

Az amerikai koronavírus-helyzet március 30-án

Forrás: statista.com

E számok tükrében az elnök kezdeti lépései nem kevés kívánnivalót hagytak maguk után. Az múlt héten az is kiderült, hogy az amerikai hírszerzés már januárban figyelmeztette az ország vezetését a vírushelyzet komolyságára, de ennek ellenére szövetségi szinten alig történt jelentős lépés az olyan kifelé tekintő megoldásokon kívül, mint a Kínából, majd később Európából történő beutazás leállítása—melyek könnyen jönnek az egyébként is erős határvédelmet sürgető Trumpnak. Az is kiderült továbbá, hogy a 2014-es Ebola-járvány után született egy forgatókönyv a hasonló esetek kezelésére, de a kormányzat mégsem tette meg a szükséges előkészületeket a várható teszt- és kórházi védőfelszerelés-hiány megelőzésére. Ennek megfelelően a vírus terjedésének későbbi felgyorsulására adott reakció szintén hagyott kivetnivalót maga után: március elején Dr. Anthony Fauci, az Allergiás és Fertőző Betegség Országos Intézetének (National Institute of Allergy and Infectious Diseases) igazgatója nyilvánosan el is ismerte, hogy „arra, hogy bárkit is könnyedén tesztelni tudjuk, ahogy az más országokban zajlik, arra nem vagyunk felkészülve. Véleményem szerint készen kellene állnunk rá, de jelenleg nem vagyunk.”

Ebben a korai szakaszban a kellően gyors és alapos lépéseket az is nehezítette, ahogy az elnök a nyilvánosság előtt beszélt a helyzetről. Trump eleinte következetesen elbagatellizálta a fenyegetést, olyan kijelentéseket téve, hogy a COVID-19 nem rosszabb a sima influenzánál, hogy az Egészségügyi Világszervezet által közölt halálozási arány hamis (mindezt egy „megérzésre” alapozva), hogy a vírus terjedését „megfékezték” és „urai a helyzetnek”, illetve hogy az egész probléma egy nap majd „varázslat szerűen” eltűnik. Később félretájékoztatta a közvéleményt a tesztek és a majdani oltás elérhetőségét illetően, és az Ovális Irodában elmondott beszéde annyi pontatlanságot tartalmazott a beutazási tilalmakkal kapcsolatban, hogy a kormányzat azonnal pontosításokat közölt. A leghíresebb talán mégis az az eset, amikor a leghűségesebb médiaszemélyiségeit követve arra utalt, hogy a vírussal kapcsolatos aggodalmak csupán egy „átverés”, melyet a politikai ellenfelei eszeltek ki, hogy rontsák a 2020-as választási esélyeit.

Donald Trump átverésnek nevezi a koronavírussal kapcsolatos aggályokat

Forrás: youtube.com

 

Később azonban a valóság túl sürgetővé vált, mire a kormányzat úgy reagált, hogy részben átvette azok javaslatait, akiket az elnök korábban az állítólagos átveréssel vádolt—olyannyira, hogy bizonyos progresszívek már azon aggódtak, hogy Trump balról előzi őket egy választási évben. A nemrég elfogadott 2000 milliárd dolláros gazdaságélénkítő-csomag tartalmaz többek között egy közvetlen, egyszeri pénzösszeget az amerikaiak számára, mely lépést demokraták és republikánusok egyaránt támogatták—1200 dollár az évente legfeljebb 75 ezret keresőknek, illetve 500 dollár bizonyos esetekben a gyerekellátásra: alapesetben a republikánus reflex egyértelműen a hasonló lépések „szocialistának” való bélyegzése szokott lenni. A csomag tartalmaz továbbá kis- és nagyvállalatok számára nyújtható kölcsönöket, így tompítandó a járvány gazdasági következményeit, amely egy közvetlenebb, „nagy államibb” lépés, mint a republikánusok hagyományosan preferált adócsökkentései. A maga részéről azóta Trump is inkább arra kéri az embereket, hogy gyakorolják a társadalmi távolságtartást, és sokkal jobban elismeri a helyzet súlyosságát (jóllehet ehhez is az kellett, hogy az egyik kedvenc Fox News-os műsorvezetője kérje erre.)

Nagyon rövidtávon még politikailag kifizetődőnek is tűnik a váltás. Mint mindig, a közvélemény elég élesen pártvonalak mentén oszlik meg abban, hogy hogyan tekint az elnök teljesítményére, de összességében a helyzet látszólag egy enyhébb változatát eredményezte a „rally ’round the flag”-jelenségnek, miszerint az emberek válsághelyzetben jobban összezárnak vezetőjük körül. A Monmouth közvéleménykutatása szerint a felnőttek 50 százaléka gondolja úgy, hogy az elnök jó munkát végez a vírus kapcsán (45 százalék állította az ellenkezőjét), míg a CBS/YouGov 53-47-es arányt mért. Mindeközben a Gallup szerint Trump általános megítélése is javult: a legutóbbi 44 helyett 49 százalék gondolkodik pozitívan a teljesítményéről, mely tendenciát egy Hill-HarrisX felmérés is megerősít, miszerint az elnöknek 2018 augusztusa nem volt ilyen magas a népszerűsége (50 százalékkal). November persze még messze van, és mint azt láttuk, a vészhozta népszerűség múlandó. A tanulság inkább az, hogy a kommunikáció csak ideiglenesen kárpótolhatja a tettek hiányát, és a fent leírt történetet nem nehéz elképzelni jelentősen elnyújtott formában, egy még nagyobb, de hasonlóan elbagatellizált fenyegetés—például a klímaváltozás—kapcsán.