Feszültségek a francia társadalomban – okok és következmények

Feszültségek a francia társadalomban – okok és következmények

2020 12 | Korpics Fanni | EU-V4 iroda | Kül- és biztonságpolitika

A 2020-as év második fele nem igazán alakította kedvező irányba a francia társadalmat. Az egyre erősödő társadalmi ellentétek egyik lehetséges tünete, hogy az elmúlt néhány hónap során ismét megszaporodtak a terrortámadások az országban, miközben a francia politikai vezetés szinte vallásos fanatizmussal igyekszik megőrizni a szekularizáció és a laicizmus republikánus eszményeit. Ennek kapcsán azonban számos kérdés is felmerül: Vajon mennyire állják meg a helyüket a 19. században megalkotott eszmények a 21. században? Hogy tud az állam a vallási, nyelvi vagy etnikai kisebbségekről gondoskodni, ha közben a létüket nem ismeri el? És ilyen körülmények mellett hogy tudja a diszkriminációmentességet és a különböző társadalmi csoportok békés együttélését garantálni?

A francia társadalom igen sokat változott az elmúlt évszázad folyamán, hiszen bevándorlási célországgá vált, és ennek köszönhetően a muszlim népesség számottevő méretűre gyarapodott benne. Nem meglepő ugyanakkor, hogy a francia állam nem képes hatékonyan kezelni az egyre látványosabbá váló vallási diverzitás kérdését.

A francia állam létrehozásának folyamata a maihoz hasonló minták mentén ment végbe, hiszen a centralizált állam akkoriban is központilag kialakított, egységes identitást erőltetett rá a nem kizárólag francia anyanyelvű és nem kizárólag republikánus identitású lakosságra. Ez az asszimilációs formula akkoriban hatékonynak bizonyult, tekintve, hogy Párizs vonzó alternatívát kínált a regionális identitások elhagyásáért cserébe. Azok az egyének, akik hajlandóak voltak megválni regionális identitásuktól, és áttértek a francia nyelv használatára, illetve felvették a nemzeti identitást, részesülhettek a francia állam dicsőségéből, előreléphettek a társadalmi ranglétrán, emellett pedig gazdasági és pénzügyi előnyökhöz is jutottak. Később a formálódó francia gyarmatbirodalom is ehhez a logikához folyamodott, hiszen az a kontinentális Franciaország területén korábban már hatékonynak bizonyult. A nyelvi kolonizáció eszközét alkalmazó francia állam a francia gyarmatokat e modell alapján azonban már kevésbé sikeresen olvasztotta a saját közigazgatásába, hiszen a gyarmati lakosság csak mérsékelten vagy egyáltalán nem tudott részesülni azokból az előnyökből, melyeket egy évszázaddal korábban a regionális közösségek tagjai kihasználhattak. Így jutunk el a jelenlegi helyzethez: manapság a korábbiakhoz képest annyi a különbség, hogy most a bevándorló népesség integrációjáról van szó, annak sikertelenségét pedig csak a bevándorlók második és harmadik generációjának egyre erősödő elégedetlensége mutatja.

 

A 19–20. századi asszimiláció sikeresnek bizonyult Franciaországban

Forrás: Kiev.Victor/Shutterstock

 

Tény, hogy a francia állam nem ismeri el a kisebbségek létét a területén, hiszen a „szabadság, egyenlőség, testvériség” elvéből kiindulva a jogrendszer a francia állampolgárok között nem tesz semmilyen különbséget, s így a kisebbségvédelmi intézkedések is jogszerűtlennek számítanak, hiszen azok a pozitív diszkrimináció elvén nyugszanak. Ez az alapvetően a francia forradalom eszmerendszerében gyökerező szabályozás azonban oda vezet, hogy a kisebbségek a jelenlegi francia társadalomban az állam számára láthatatlanok, s ez szükségszerűen feszültségeket szül. A republikánus modell tehát az integráción és a polgári jogok garantálásán nyugszik, de van egy további, a most tárgyalt kérdés szempontjából fontos republikánus eszme is: az állam és az egyház szétválasztása, vagyis a szekularizáció. Az ún. laïcité elve alapján minden francia állampolgárnak joga van gyakorolni a hitét, ahogyan ahhoz is, hogy életéből kizárja a vallást. Az elmúlt évek terrortámadásainak tükrében azonban többen úgy vélik, hogy a fenti elveken nyugvó francia jogrendszert valamilyen módon meg kellene reformálni, tekintve, hogy a támadók egyre gyakrabban francia állampolgárok.

A szekularizációnak mindenesetre óriási jelentősége van Franciaországban, hiszen az állam ezt az elvet követve igyekszik biztosítani az egyének polgári és szabadságjogait. Emmanuel Macron francia köztársasági elnök szerint a francia társadalomban minden állampolgár alapvető joga, hogy az egyes vallásokról véleményt fogalmazzon meg; ez azonban a muszlim vallású lakosság egy részének a szemében elfogadhatatlannak tűnik. Ez a vita állította szembe az elmúlt hetekben a francia vezetést a franciaországi muszlimokkal, hiszen Macron elnök a sajtó- és a szólásszabadság védelmében kiállt a republikánus értékek mellett és az iszlám szeparatizmus ellen. A laicizmus elfogadása azonban a muszlim közösség egyes tagjai számára nehézkes, különösen mivel ez az eszme még azelőtt született meg, mielőtt az iszlám megjelent volna az ország területén. Miután a francia állam a kezdetektől fogva rivalizált a katolikus egyházzal, a szekularizációt valójában az tette szükségessé, hogy ezáltal a Francia Köztársaság megszabadulhatott bármely egyháznak vagy vallási csoportnak a politikai közösség fejlődésére gyakorolt hatásától.

 

A francia politikai rendszer az állam és az egyház szétválasztásán alapszik

Forrás: S. Pech/Shutterstock

 

A szekularizált állam leghatékonyabb eszköze mindig is az oktatás és az iskolarendszer volt. A francia állam létrehozásának folyamatában alapvető jelentőséggel bírt az ingyenes és kötelező alapfokú oktatás bevezetése, hiszen a republikánus értékeket ezen keresztül sikerült a lakosság döntő többségéhez eljuttatni. Macron elnök ma is úgy igyekszik fellépni a radikalizációval szemben, hogy meg kívánja szüntetni a magántanulás lehetőségét. Sokan azonban ellenzik ezt a törekvését, köztük a francia alkotmánybíróság is. Mindez viszont csak egy nagyobb politikai projekt része, hiszen Macron fő célját a köztársasági eszmék megerősítése és szeparatizmus visszaszorítása jelenti.

Az utóbbi időszakban tehát a szekularizmus és a laicitás elveivel szemben az iszlám szeparatizmus jelentette a legnagyobb kihívást, hiszen az a korábban megingathatatlannak tűnő köztársasági elveket megkérdőjelezi azáltal, hogy fenyegetésnek veszi, ha bármilyen kritika éri az iszlám tanításait. A francia társadalomban azonban igen alapvető és mélyen beágyazott jog, hogy bármely vallást kritikával lehessen illetni. Az iszlám szeparatizmus hátterében álló motívumok közül ugyanakkor a vallási tényező mellett a társadalmi különbségeket is ki kell emelnünk, hiszen a muszlim vallású bevándorló családok és leszármazottjaik gyakorta kedvezőtlenebb anyagi helyzetük miatt radikalizálódnak, mivel úgy érzik, a republikánus ideológia lehetetleníti el a társadalmi előrelépésüket. Ezek az egymásba ütköző elvek és értékrendek mindenesetre megosztják a koronavírus által már egyébként is igen súlyos csapásokat elszenvedő francia társadalmat. Emellett viszont az is aggodalomra adhat okot, hogy Franciaország a terrortámadások által leginkább érintett ország egész Európában, ráadásul az elkövetők gyakran nem külföldről érkező dzsihadisták, hanem elégedetlen francia állampolgárok.

Az elmúlt hónapok során pedig ismét megszaporodtak a terrortámadások Franciaország területén. Ennek hátterében az is ott állhat, hogy a francia igazságszolgáltatás megkezdte a tárgyalásokat a 2015-ös merényletek ügyében: egyrészt a Charlie Hebdo magazin szerkesztőségében elkövetett mészárlás, másrészt pedig a november 13-án elkövetett összehangolt párizsi terrortámadássorozat kapcsán. Az akkori elkövetők profilja azonban jelentősen eltér a mostaniakétól, hiszen a radikiális dzsihadisták mögött korábban általában valamilyen terrorszervezet állt, az pedig a támadást követően magára is vállalta az esetet. Manapság viszont a muszlim fiatalok merényleteket elkövető csoportja már magányosan radikalizálódik, önállóan hajtaja végre a támadásokat, anélkül, hogy bármely ismert terrorszervezet tagja lenne. A lefejezett tanár, Samuel Paty meggyilkolása ugyan köthető a Charlie Hebdo ügyéhez, az elkövető ugyanakkor magányosan cselekedett. A korábbi merényletek után Nizzában idén ismét elkövetett támadás során a tettes a Notre-Dame templomban gyilkolt és sebesített meg hívőket. Samuel Paty esetéhez hasonlóan ő is lefejezte az egyik áldozatát, és mögötte sem állt szervezett hálózat. Ezért gondolják többen is azt, hogy a terrorizmus jellegének változásával összhangban az állami válaszoknak is változniuk kell.

 

A nizzai támadás helyszíne

Forrás: Ihor Serdyukov/Shutterstock

 

Fontos aláhúzni azonban, hogy a muszlim vallású francia lakosságnak mindössze egy igen kis része radikalizálódott, és Macron elnök többször is fontosnak tartotta kiemelni, ő nem az iszlám mint vallás, hanem a francia állam alapvető értékeivel szembehelyezkedő iszlám szeparatizmus ellen kíván fellépni

A társadalmi polarizációval kapcsolatban azt is érdemes tekintetbe venni, hogy az utóbbi időben egyre több rendőri túlkapásra derült fény, és ezek Franciaországban is összefüggésbe hozhatók a rendszerszintű rasszizmussal és az annak kapcsán elkövetett rendőri brutalistással. Annak ellenére, hogy a tüntetések és sztrájkok már-már hagyományosnak számítanak az országban, ezek manapság egyre gyakrabban torkollanak káoszba, a tüntetők pedig sok esetben összecsapnak a rendfenntartó erőkkel, illetve autókat, üzleteket rongálnak meg. Macron elnök viszont ennek a kérdésnek a kapcsán is a társadalmi elégedetlenség kereszttüzébe került, mivel a gyülekezési jogot épp annyira igyekszik megvédeni mint a vallás- és szólásszabadságot. Pártja, a La République en Marche sok szavazója ennek ellenére mégis úgy véli, hogy az elnök egyre inkább eltávolodik az általa eredetileg hirdetett politikai irányvonaltól – ez pedig hatással lehet 2022-es újraválasztásának esélyeire is.

A nyitókép forrása: camobor/Shutterstock