Franciaország a koronavírus kereszttüzében

Franciaország a koronavírus kereszttüzében

2020 09 | Korpics Fanni | EU-V4 iroda | Kül- és biztonságpolitika

A rendhagyó körülményekre tekintettel, ám korábbi ígéretével szemben Emmanuel Macron francia elnök július 14-én, a Bastille ostromának emléknapján televíziós interjúban szólt országa lakóihoz. Majdnem teljes bizonyossággal kijelenthető: a COVID–19 okozta válsághelyzet a lehető legrosszabbkor érte a jelentős társadalmi, gazdasági és politikai átalakuláson keresztülmenő országot. Kérdés, hogy a most kinevezett új miniszterelnök hatékonyabban tudja-e kezelni a válságot elődjénél.

Bizonyosan kijelenthető, hogy Franciaországot a COVID–19 és az annak nyomán kibontakozó világjárvány nem a legjobb helyzetben találta. Emmanuel Macron francia köztársasági elnöknek már a pandémia megjelenése előtt is folyamatos válsághelyzeteket kellett megoldania, lépéseit azonban a társdalom egy része nem tekinti eredményesnek. Ennek egyik legjobb példája a sárgamellényesek mozgalma néven ismertté vált alulról jövő civil szerveződés. A mozgalmat eredetileg az üzemanyagárak jövedéki adójának megemelése elleni tiltakozás hívta életre, tagjai azonban később már más ügyekkel kapcsolatban is felszólaltak az elnök által bevezetni kívánt reformok ellen. A francia társadalomban egyáltalán nem meglepő, hogy bizonyos kérdések mentén tömegek vonulnak az utcára, illetve országos sztrájkhullámok kezdődnek. Az etatizmus tipikusan francia modellje alapján a nemzet elvárja az államtól, hogy a krízishelyzetek során hatékonyan lépjen fel, ha azonban ez nem valósul meg, akkor nem fél hangot adni nemtetszésének. Az új típusú koronavírus terjedése által okozott járvány a francia társadalmat kifejezetten súlyosan érintette, hiszen ez az ország produkálta Európában az egyik legmagasabb esetszámot, jelenleg pedig úgy tűnik, hogy a betegség második hullámának hatásait is mindenkinél korábban meg fogja tapasztalni. Érzékelve a jelenlegi helyzet súlyosságát, az elnök úgy döntött, hogy a július 14-ei nemzeti ünnepen televíziós interjúban biztosítja a nemzetet arról, hogy a kormányzat ura az eseményeknek – tette ezt annak ellenére, hogy megválasztásakor leszögezte, ezt az általa igen ódivatúnak tartott tradíciót nem áll szándékában folytatni. A jelentős mértékű társadalmi bizalmatlanság azonban mégis arra késztette, hogy a televíziós riporterek kérdéseire adott válaszai révén próbálja megnyugtatni a franciákat – ez azonban nem sikerült maradéktalanul.

 

Emmanuel Macron igyekszik nyugalomra inteni a bizalmukban megrendült franciákat
Forrás: Frederic Legrand - COMEO/Shutterstock

A jelenlegi bizonytalan belpolitikai helyzetben könnyen elképzelhető, hogy a COVID–19 által okozott egészségügyi krízishelyzet nyomán politikai válság is ki fog robbanni az országban. Nem volt éppenséggel biztató fejlemény, hogy a válságkezelés kellős közepén Macron leváltotta miniszterelnökét, Édouard Philippe-t, majd helyére Jean Castexet ültette, noha a két politikus által képviselt irányvonal meglepően egybecseng egymással. A Castex előtt álló legfőbb kihívást a társadalmi szerződés megújítása jelenti majd, ebben ugyanis jócskán megrendült a franciák bizalma az elmúlt időszak során. Macron ezzel szemben az interjúban is kiemelte, ő csak azt tette, amire kampányában ígéretet tett, vagyis modernizálta az országot, hogy azt a globális kihívásokkal szemben erőssé tegye. Szerinte azonban a társadalom egy része ezt fenyegetésként éli meg, őt pedig a globalizáció élharcosának látja, holott ő saját állítása szerint mindössze azon igyekszik, hogy országát az elkerülhetetlen változásokkal szemben felvértezze.

Az újabb teljes karantént elkerülendő, Párizsban az utcákon is kötelező a maszk viselése
Forrás: Viacheslav Lopatin/Shutterstock

Persze emellett olyanok is akadnak, akik szerint az egészségügyi válsághelyzet súlyossága a Franciaországban működő egészségügyi ellátórendszer működésének egyszerű következménye. Itt érdemes megjegyezni, hogy Franciaország a világ egyik legcentralizáltabb állama, ez alól pedig az egészségügyi ellátás sem jelent kivételt, így nem biztos, hogy az a leghatékonyabb választ tudja adni egy olyan járványra, amely kifejezetten helyi gócpontokban alakul ki, megfékezése pedig azonnali, lehetőleg helyi szintű választ igényel. Az interjúban maga Macron elnök is elismerte, hogy az első hullám kezelése során hibákat vétett az ország vezetése, de egyúttal arról is biztosította a nézőket, hogy a kormány tanult ezekből, így a második hullám esetén azokat nem követi el ismét. Ilyen mulasztásnak tekinthető, hogy a járvány megjelenése idején az országban nem állt rendelkezésre elegendő arcmaszk, ahogyan a súlyos betegek ellátását lehetővé tevő lélegeztetőgép sem. Sokan azt hányják a vezetés szemére, hogy a figyelmeztetések és intő jelek ellenére késlekedett az intézkedések bevezetésével, és ez a halogatás okozta az elhunytak halálát is. A köztársasági elnök saját állítása szerint jelenleg arra törekszik, hogy Franciaország függetleníteni tudja magát ezeknek a főleg Kínából érkező termékeknek az importjától. Szintén kijelenthető azonban: az ország vezetése igyekszik elkerülni, hogy újból teljes karantént kelljen bevezetnie, hiszen lassan már láthatóvá válnak az első jelei annak, milyen állapotban is hagyta az előző karantén a francia gazdaságot. A mostani irányt mi sem mutatja jobban, minthogy a már említett miniszterelnök-cserével az a Jean Castex ült a kormányfői székbe, akinek a neve Franciaországban jelenleg egyet jelent a karantén enyhítésére irányuló törekvésekkel. Az újabb teljes karantén elkerülése érdekében Párizsban és környékén a nyílt tereken bevezették a kötelező maszkviselést, országos szinten pedig a tizenegy évesnél idősebb korosztályok számára az iskolákban is.

Monsieur Déconfinement”, azaz „Vessünk véget a karanténnak!” úr, ahogy a franciák Jean Castexet hívják
Forrás: Frederic Legrand - COMEO/Shutterstock

Bár minden ország válságkezelési stratégiája más és más, így azokat nem könnyű összehasonlítani, a francia halálozási arányok mégis magukért beszélnek. Az országban mind ez idáig több mint 280 000 esetet regisztráltak, közülük pedig több mint 30 000 vesztették életüket. Más országokhoz hasonlóan itt is az idősotthonok (vagyis francia nevükön Ehpadok) jelentették a legnagyobb problémát, mivel a vírus terjedése ezekben az átlagosnál intenzívebb volt. Nem csoda, hogy a legtöbben éppen az itt elkövetett mulasztások miatt fordultak az igazságszolgáltatáshoz egy lakossági petíció formájában.

Az már bizonyos, hogy a járvány következtében a francia gazdaság recesszióval néz majd szembe, a legrosszabb helyzetbe pedig az ország munkaerőpiaca kerül. A tizennyolc és huszonöt év közötti fiatalok körében eddig is jelentős volt a munkanélküliség mértéke, ez azonban most még a korábbinál is látványosabbá vált. Sokan a kormányzat azon javaslatát kifogásolják, miszerint az elbocsátások elkerülése és ezáltal a munkanélküliség csökkentése érdekében a vállalatoknak 20%-kal kellene mérsékelniük alkalmazottaik fizetését. A gazdaság szempontjából az elnök egyedüli pozitívumként csupán azt említette meg, hogy a nagy gyógyszergyártó cégek, mindenekelőtt a Sanofi aktív szerepet kívánnak vállalni a vakcina elkészítésében és terjesztésében. A vírus gazdasági pusztításának enyhítésére a francia állam európai viszonylatban is igen bőkezű támogatási csomagot állított össze. Korábban Macron határozottan fellépett a nyugdíjreform bevezetése mellett, most azonban elismerte, hogy ennek jelenleg nincs itt az ideje. Ahhoz ugyanakkor továbbra is ragaszkodik, hogy egy későbbi időpontban a kérdés ismét napirendre kerüljön.

A koronavírus ugyan minden országra kedvezőtlen hatással volt, mégsem áll messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy Franciaországot a lehető legrosszabbkor érte a járvány. Ahogyan maga az elnök is kiemelte az interjúban, az ország kételkedik önmagában, és tart az idősebb és a fiatalabb generáció közé éket verő globalizációtól. A korosztályok közötti szakadék most még nagyobbra nőtt, hiszen a vírustól való félelem szembeállította őket, és tovább élezte a közöttük eddig is meglevő feszültséget. Ha eljön a második hullám, akkor érdekes lesz majd figyelemmel kísérni, hogy Franciaország jelenleg megosztott társadalma hogyan lesz képes leküzdeni a további akadályokat, és az ambiciózus fiatal elnök kezdeti céljai a válság hatására mennyiben módosulnak.

 

nyitókép forrása: Markashanskiy Denis/Shutterstock