Izraelben nemzeti vészhelyzeti egységkormány alakult

Izraelben nemzeti vészhelyzeti egységkormány alakult

2020 06 | Csepregi Zsolt | Kül- és biztonságpolitika

A több mint ötszáz napos politikai válságot követően sikeresen beiktatták Netanjáhu újabb, jobb- és baloldali, vallásos, illetve szekuláris erőket is tömörítő kormányát. A koalíciós alku tető alá hozása érdekében a régi-új miniszterelnöknek minden korábbinál nagyobb engedményeket kellett tennie riválisa, Beni Ganc számára, a parlamentnek pedig újszerű közjogi megoldásokat kellett törvényerőre emelnie. Most a politikai vezetés öt legfontosabb, stratégiai feladata közül kettő élvez prioritást: az ország koronavírus-járványból való kivezetése, valamint a Trump-féle izraeli–palesztin béketerv megvalósítása.

Hosszú hónapok kemény választási küzdelmeit és politikai csatározásait követően Izraelben sikerült megalakítani a „nemzeti vészhelyzeti egységkormányt”. A korábbi két sikertelen választást követően a 2020. március 2-án megtartott harmadik szavazás után Beni Ganc korábbi vezérkari főnök kapta meg a kormányalakítás jogát. A politikai játszmák miatt azonban komoly esély mutatkozott arra, hogy nem sikerül megszerezni a beiktatáshoz szükséges többségi szavazatot, és a negyedik választás is elkerülhetetlen lesz. Ganc váratlan húzással kiegyezett Benjámin Netanjáhu jelenlegi miniszterelnökkel, ezzel szétszakítva a mögötte álló Kék és Fehér választási szövetséget. A riválisok megegyezése kizárólag igen bonyolult közjogi átalakítások révén valósulhatott meg, és még az utolsó pillanatokban, a kormány május 17-i beiktatását megelőzően is voltak, akik arra számítottak, hogy Netanjáhu borítja az alkut. A koronavírus-járvány miatti válságos gazdasági helyzet és a közvélemény ereje azonban a szembenálló feleket rábírta arra, hogy vészhelyzeti kormányt alakítva ellentéteiket félretegyék, és rotációs rendszerben vállalják a közös kormányzást. A paktum keretében a következő tizennyolc hónap során Netanjáhu folytatja a miniszterelnöki munkát, Beni Ganc pedig védelmi miniszterként és – egy újonnan kreált pozíciót betöltve – miniszterelnök-helyettesként szolgál mellette. A másfél év lejártát követően, tehát 2021 novemberétől Ganc lesz a miniszterelnök, és Netanjáhu váltja a helyettesi szerepben. A megegyezés számos biztosítékot tartalmaz annak megakadályozása érdekében, hogy a következő három évben bármelyik fél kijátszhassa a másikat, és megnehezíti, hogy a politikai széljárás, azaz a koronavírus okozta válság elmúltával akár Netanjáhu, akár Ganc az előrehozott választásokba meneküljön. Az izraeli polgárok mindenesetre megkapták a többségük által vágyott nemzeti egységkormányt, még ha meglepő formában és összetételben is. A kormánykoalíció a Knesszet 120 helyéből 73-mal rendelkezik: a Netanjáhu vezette jobboldali-vallásos blokk 54, míg a Ganc vezette centrista-baloldali tömörülés 19 képviselőt tud maga mögött. Az Izrael történetében példátlanul magas, harmincnégy miniszteri helyet a Netanjáhu-féle szárny túlsúlya ellenére egyenlő arányban osztották el a két tábor között. Ez a Likud vezető politikusaiból nem kis elégedetlenséget váltott ki, de egyben azt is jelezi, milyen kemény tárgyalófél Ganc. Így az ellenzéket most a Likudtól jobbra álló Jamina, a centrista-jobboldali Izrael a Hazánk, a Kék és Fehér maradék, Netanjáhúval együttműködni nem kívánó fele, a baloldali Merec, valamint az arab izraeliek ügyét képviselő Egyesült Lista jelenti. Nem csupán a kormány, de az ellenzék is joggal mondhatja el tehát magáról, hogy valamiféle nemzeti egységet képvisel. A kormánypártokon kívüli legerősebb parlamenti tömörülést vezető és így a nagy befolyással rendelkező „ellenzék feje” pozíciót viselő Jair Lapid, a Jes Atid-Telem frakció vezetője kijelentette, a sokszínű ellenzéki pártok működését összehangolja, hogy a kormányt a válság alatt is együttes erővel kényszerítsék az általuk vélt helyes, mérsékelt útra. Így a következő hónapokban a kormányon, valamint az ellenzéken belül, illetve a két tábor között is igen bonyolult politikai manőverekre és küzdelmekre lehet számítani. Az sem kizárt, hogy a koronavírus-járvány csillapodásával további belpolitikai fordulatokra, akár egy újabb válságra is számítani lehet, egyelőre azonban az izraeli vészhelyzeti egységkormány pályája ki van jelölve.

Beni Ganc (balra) átveszi a kormányalakítási megbízást Reuven Rivlin államelnöktől (jobbra)

Forrás: Gil Cohen Magen/Shutterstock

Márpedig a kormánynak belpolitikai csatározások nélkül is bőséges kihívással kell majd szembenéznie. A kormányzó felek a kormányalakítás során öt stratégiai prioritást jelöltek ki maguk számára. Az első a koronavírus-járvány legyőzése, a második a gazdaság talpra állítása, a harmadik az iráni biztonsági fenyegetés elleni küzdelem, a negyedik a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárása elleni diplomáciai harc azzal kapcsolatban, hogy „Palesztina” egy állam-e, és így vihet-e ügyet a bíróság elé, az ötödik pedig a Trump-féle béketerv izraeli oldalról történő végrehajtása. A legnagyobb nemzetközi visszhangot természetesen a legutolsó cél kijelölése váltotta ki. A zsidó állam a koronavírussal kapcsolatos szigorú korlátozásokat május végén tervezte feloldani, majd a több mint 27%-os munkanélküliségi rátától szenvedő országot egy gazdasági mentőcsomaggal igyekszik minél hamarabb talpa állítani. Az izraeli gazdaság idén mintegy 5,5%-al fog zsugorodni, jövőre azonban már többen kimagasló növekedést jósolnak neki. A kedvező és 2021-től újra stabil növekedési kilátásokat nagyban támogatja az ország alacsony külső adósságrátája, mivel ez segít elnyelni a koronavírus-válság okozta gazdasági sokkot.

Külpolitikai fronton a térség stabilitása szempontjából a legfontosabb ügyeket a folyamatosan zajló iráni–izraeli proxyháború és az izraeli–palesztin béke kérdése jelenti. A leköszönő izraeli védelmi miniszter kijelentette, hogy Irán csapatkivonást hajt végre Szíriából, tehát az Izrael által eddig követett „háborúk között indított hadjárat” (war between wars) elnevezésű stratégiai megközelítés sikeres volt. Az izraeli légierő ennek keretében Szíria területén rendszeresen és egyre gyakrabban hajt végre légicsapásokat az iráni Hezbollah-egységekkel és más, Iránnal szövetséges erőkkel szemben. A kitartóan végrehajtott felőrlő hadműveletek megakadályozzák, hogy az ellenfél oldalán nagyarányú hadierő- és eszközösszevonás történjen, de Izraelt nem vonják be teljes mértékben harcoló félként a szíriai konfliktusba – ellentétben azzal, ami Törökország, Irán vagy Oroszország esetében történt. A zsidó állam célja, hogy a Teheránhoz hű erőket kiszorítsa Szíriából, de legalábbis minél távolabb kényszerítse őket az Izrael által felügyelt Golán-fennsíktól, és megakadályozza, hogy ballisztikus rakétákat vessenek be vele szemben. Az izraeli–iráni küzdelem a kibertérben is egyre látványosabbá válik. A The Washington Post értesülései szerint május 9-én izraeli katonai hekkerek bénították meg Irán egyik legforgalmasabb kikötőjét. A kiemelten fontos szállítmányozási útvonalat jelentő Hormuzi-szorosban elhelyezkedő Sahíd Radzsái kikötő elleni kibertámadás válaszlépés volt egy korábbi, az izraeli vízellátórendszer ellen indított iráni hekkerakcióra. A nagyrészt sivatagos területen fekvő Izrael az összes többi közel-keleti országhoz hasonlóan kiemelten fontos kérdésként kezeli a lakosság édesvízzel való ellátását. Az iráni kikötő elleni támadás tényének kiszivárogtatása alapján valószínűsíthető, hogy az izraeliek nyilvánosan akarták jelezni, a kibertérben sem érdemes velük ujjat húzni, mivel képességeik ezen a területen is jelentősen meghaladják a perzsa államéit. Ettől függetlenül azonban az összecsapások várhatóan tovább folytatódnak majd Izrael és Irán között, az új jeruzsálemi kormány pedig bizonyosan továbbra is nagy katonai nyomást helyez ellenfeleire.

A közel-keleti erőegyensúlyt befolyásoló másik folyamat a Trump-béketerv megvalósításának kérdése. Netanjáhu kormányalakítása során bejelentette, hogy tervei és a koalíciós paktum szerint július elsejét követően a parlament elé terjeszti azt a törvénytervezetet, amellyel Izrael Ciszjordánia mintegy egyharmadát annektálná. A Trump-féle Peace to Prosperity elnevezésű béketerv alapján az amerikai és az izraeli katonai térképészek jelenleg is dolgoznak azon, hogy kijelöljék az Izrael által jogilag is bekebelezhető területeket. A jelenleg izraeli katonai igazgatás alatt álló zóna főként a zsidók által sűrűn lakott településeket és a Jordán-folyó völgyét tartalmazná. Utóbbi kiemelt jelentőségű a zsidó állam számára, mivel egy kelet felől védhető határszakaszt jelentene, Ciszjordánia (izraeli terminológiában Júdea és Szamária) zsidó telepei pedig nem csupán lakosságuk miatt fontosak, hanem stratégiai szempontból is, mivel a hadsereg számára magaslati helyzetet, egy esetleges háború esetén pedig a védelmi mozgósítás számára összeköttetést biztosítanak. A független palesztin állam a Trump-terv alapján a fennmaradó területeken és Gázában alakulhatna meg, a palesztinok pedig területi és anyagi kárpótlást is kapnának a békéért cserébe. Annak ellenére, hogy a palesztin fél elutasítja a kezdeményezésben vázolt feltételeket, a Ganchoz hasonlóan ugyancsak a hadsereg egykori vezérkari főnökeként is szolgáló Gabi Askenázi külügyminiszter nyilatkozataiból úgy tűnik, az új izraeli kormány a béketerv rá eső részét igyekszik végrehajtani. Askenázi kifejtette, a terv végrehajtása csakis „felelősségteljesen”, a „nemzetközi közösséggel együttműködésben” valósítható meg. Mindemellett implicit módon maga a végrehajtásra irányuló szándék is arra enged következtetni, hogy Jeruzsálem a ciszjordániai területeket még a novemberben esedékes amerikai elnökválasztásokat megelőzően annektálni akarja, kihasználva az addig hátralévő időszak során nyíló lehetőséget.

 

Maálé Adumim, a Jeruzsálemtől keletre elterülő júdeai város – a település az annektálás után hivatalosan is Izrael része lenne

Forrás: ImageBank4u/Shutterstock

Az Egyesült Államok kivételével az egész nemzetközi közösség ellenségesen reagált az egyoldalú izraeli szándéknyilatkozatra. Főként az Arab Liga államai és az Európai Unió vezetői helyeztek kilátásba retorziókat a zsidó állammal szemben, amennyiben az jogilag is bekebelezné a Jordániától 1967-ben elfoglalt, többnyire a katonai igazgatása alatt álló területek harmadát. Az arab országok számára a legérzékenyebb kérdés az, hogy a palesztinoknak szánt földek annektálása miatt Egyiptom és Jordánia felmondaná-e az Izraellel kötött békeszerződését. Egyelőre mindkét szomszédos ország vonakodik attól, hogy ilyen radikális fenyegetést helyezzen kilátásba, izraeli szakértői körökben azonban nagy vita zajlik ennek lehetőségéről.

Az európai vezetőktől az arab országokban megfogalmazottaknál is erősebb kijelentéseket hallhattunk, mivel ők az annektálás végrehajtását a nemzetközi jog megsértésének nevezték, és annak megtörténte esetén komoly retorziókat helyeztek kilátásba. Egyes európai elemzők azonban kételkednek abban, hogy valóban sikerülne-e közösségi szankciókat életbe léptetni Izraellel szemben, mivel több, különösen a kelet-közép-európai régióban található állam, beleértve Magyarországot is, arra törekszik, hogy a közel-keleti országgal jó kapcsolatokat ápoljon, és ezért egy határozott ellenlépést akár meg is vétózhatna. Budapest és Bécs például az új izraeli kormánnyal való párbeszédet, a diplomáciai munkát támogatja, nem pedig azt, hogy a pár napja hivatalba lépett kormánnyal szemben már most elítélő nyilatkozatokat tegyenek más államok. Tekintve, hogy milyen stratégiai prioritást jelent Izrael számára a Trump-béketervben megjelölt területek bekebelezése, az új izraeli kormány mindent igyekszik majd megtenni annak érdekében, hogy az annexió elől elháruljanak az akadályok. Célja, hogy lehetőleg csak mérsékelt retorziókat elszenvedve a maga részéről véglegesítse azokat a határait, amelyek mentén egyébként katonai, társadalmi és katonai értelemben már de facto berendezkedett. A következő hetekben és hónapokban figyelemmel kell kísérnünk az izraeli gazdaság talpra állásával párhuzamosan zajló kül- és biztonságpolitikai lépéseket, mivel azok egy új közel-keleti hatalmi rend nyitányát jelenthetik. Július elsejét követően már kirajzolódik, hogy Izrael vállalkozik-e a ciszjordániai területek bekebelezésére, és ezzel elmozdul-e az izraeli–palesztin békefolyamatban évek óta fennálló patthelyzettől.