Márpedig Netanjáhu esetében a kudarc borítékolható, mivel a tárgyalások során az elmozdíthatatlan hegy és a megállíthatatlan puskagolyó esete áll fenn. Netanjáhu az jobboldali-vallásos pártok ötvenöt fős frakciójának „felkent vezetőjeként” tárgyal, és nem óhajt lemondani a miniszterelnöki címről. Ganc és a királycsináló Liberman viszont nem hajlandó Netanjáhu alatt szolgálni, illetőleg nem akar összeállni a szélsőséges és vallásos pártokkal sem. Ezekről ugyanis Gancék úgy gondolják, hogy letértek a cionizmus helyes ideológiai ösvényéről. A kihívók terve az, hogy a három párt alkotta egységkormány nemzeti-szekuláris politikai forradalmat hajt végre, ehhez pedig a rendelkezésükre álló hetvenhárom, a baloldali-cionista Munkapárttal akár hetvenkilenc mandátumos, azaz egy híján kétharmados többség bőven elegendő lenne.
A kezdeti tárgyalások az ellentétek miatt hamar összeomlottak, és most a két nagy párt egymást hibáztatja a kudarcért. Újév napján még az is felmerült, hogy Netanjáhu egyszerűen visszaadja az államelnöknek a kormányalakítási megbízást, megkímélve magát egy elhúzódó politikai állóháborútól. A heves izraeli politikai életre jellemző, hogy vasárnap délután azt is bejelentették, az ünnepet követően, szerdán újabb találkozóra kerül sor Netanjáhu és Ganc között. A veterán izraeli politikus tehát a mandátuma visszaadásáról szóló híresztelésekkel csak emelni kívánta a téteket. A politikai dráma közepette Liberman találóan mutatott rá, hogy a Likud és a Kék és Fehér között lényegében nincs is ideológiai különbség, ugyanis mindkettőjük nemzeti, szekuláris, demokratikus elveket vall, és ezért képesnek kell lenniük a történelmi egységkormány felállítására.
Paradox módon a saját szempontjából mindegyik szereplőnek igaza van a patthelyzet jelenlegi szakaszában, és ezért nem látni, hogyan lehetne abból kilábalni Netanjáhu ötvenöt képviselővel a háta mögött jogosan pályázik a miniszterelnöki székre (ez nem mellesleg mentességet is adna neki egy, a választásokkal párhuzamosan futó másik gondja, a korrupciós ügyei miatt esetlegesen ellene megindított bírósági eljárás esetében), és látványos gesztusként a saját pártjáéval megegyező számú miniszteri széket adhatna az amúgy csak harminchárom mandátummal rendelkező Kék és Fehérnek. Ganc viszont korábban azt ígérte, nem fog egy bírósági eljárás elé néző vagy az alatt álló miniszterelnök (értsd: Netanjáhu) minisztereként szolgálni, így ha kampányához hű akar maradni, akkor még ezt a kedvező ajánlatot sem fogadhatja el. Valakinek azonban engednie kellene a választási ígéreteiből, ha az ország el akarja kerülni, hogy egy éven belül a harmadik parlamenti választást is meg kelljen tartania.