Forrás: Twitter
Mindkét pártblokk, vagyis a Netanjáhu vezette jobboldali-vallásos és a Netanjáhu-ellenes kvázi koalíció is a szűk parlamenti többség megszerzését célozza meg, szemben a korábban favorizált nemzeti egységkormány jelentette megoldással. Netanjáhu igyekszik legalább három „renegátot” megnyerni a Kék és Fehér, a Munkapárt–Geser–Merec, illetve a Liberman vezette Izrael a Hazánk frakcióból. Csekély esély mutatkozik azonban arra, hogy sikerrel jár majd, mivel a jobboldali-vallásos tábornak az előző két választást követően sem sikerült egyetlen dezertőr képviselőt sem szereznie a másik blokkból. A Netanjáhu mellett és a vele szemben felsorakozó pártok által követett politikai elvek az elmúlt egy év folyamatos kampányolása során olyan messzire kerültek egymástól, hogy közöttük lényegében nincs átjárás.
Gancnak is hasonlóan nehéz helyzete lesz, ha megpróbálja a parlament többségét maga mögé állítani, mivel egyelőre csupán negyvenhét képviselő támogatását élvezi (saját pártján kívül ugyanis az Izrael a Hazánk és a Munkapárt–Geser–Merec hét-hét képviselőjére is számíthat). A Liberman jobboldali-szekuláris csoportjától a centrista Kék és Fehéren át a hagyományos baloldali Munkapártig és a liberális Merecig tartó cionista szivárványkoalíció ettől függetlenül is meg tud egyezni egy olyan nemzeti-liberális programcsomagban, amely Izraelt új politikai pályára állíthatja. Ennek megvalósításához azonban a harmadik legnagyobb frakció, az Egyesült Lista támogatására is szükség lenne. A Ganc miniszterelnöki kinevezésével kapcsolatos döntés tehát a korábbi arab–zsidó kommunista, iszlamista és arab nacionalista pártokból összeálló csoportosulás kezében van. Jóllehet az izraeli politikai élet hagyományosan turbulens, egy ilyen vegyes kormánykoalíció létrejötte példa nélkül állna, még akkor is, ha az Egyesült Lista csak külső támogatást biztosítana a Ganc vezette kormánynak.
Ugyanakkor kevés esély mutatkozik arra, hogy a fenti, különböző politikai vízióval rendelkező pártokat ténylegesen sikerülhet egységbe kovácsolni, noha abban mindannyian egyetértenek: Izraelnek új politikai keretre van szüksége ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. A részt vevő politikai erők abban is megegyeztek, hogy ez a keret nem foglalhatja magába Netanjáhut. A számos korrupciós üggyel kapcsolatba hozott és vádeljárás alá vont miniszterelnök minden politikai munícióját bevetve igyekezett egy újabb miniszterelnöki ciklusra megszerezni a választók felhatalmazását, azonban a Netanjáhu-ellenes blokk egy új törvény elfogadásával igyekszik meggátolni ebben. Ez az új törvényjavaslat előírná, hogy minden izraeli polgár mindössze két miniszterelnöki ciklus kitöltésére jogosult, és megtiltaná, hogy vádeljárás alatt álló személy kormánykoalíciót alakíthasson. Ez a törvény csak a következő választásokon lépne érvénybe, és jelenleg úgy tűnik, Gancnak meglesz a parlamenti többsége ahhoz, hogy a tervet elfogadtassa.
A következő hetekben tehát kiderül, hogy az izraeli politikai pártok széles összefogása nyomán sikerül-e új pályára állítani a zsidó államot. Liberman nemzeti-liberális javaslatcsomagja tartalmazza a polgári házasság bevezetését (jelenleg ugyanis kizárólag a négy fő egyház adhatja össze a polgárokat Izraelben), szigorú katonai sorozást vezetne be az ultraortodox zsidók esetében, ezzel gyakorlatilag felszámolva kiváltságaikat, és szélesre nyitná a kaput a zsidó vallásba (és ezzel a zsidó népbe) való betérés előtt. A fő kérdés tehát nem az, hogy melyik politikus vezeti majd Izraelt, hanem a zsidó állam jövője, vagyis hogy az ország a „zsidóság” egy szűk, ortodox vagy egy széles, szekuláris értelmezése szerint épül-e tovább közösen az arab–izraeli társadalmi szegmenssel. Amennyiben a vezetők ezeket a kérdéseket nem lesznek képesek márciusban tisztázni, nagy az esély arra, hogy egy negyedik választásra is sor kerül – ám ezúttal minden valószínűség szerint Netanjáhu nélkül. A szavazások pedig mindaddig tovább folytatódnak, amíg Izrael nem tudja végre véglegesen tisztázni, hogy mit is jelent a zsidó állam.