Pénzt vagy életet? - Az Európai Unió válasza

Pénzt vagy életet? - Az Európai Unió válasza

2020 05 | Herédi Elina | Brüsszeli iroda | Kül- és biztonságpolitika

Ahogy a COVID–19-járvány miatt az egészségügyre nehezedő teher fokozatosan mérséklődni látszik, a leginkább érintett európai országok kormányai a gazdasági károk enyhítése érdekében gyorsan enyhíteni kezdték a kijárási korlátozásokat. A döntéshozók a 2020-as gazdasági növekedés általános visszaesésével számolnak, de a korlátozó intézkedések az idei éven túlmutató, hosszú távú következményekkel is járnak majd, hiszen a jelenlegi válság egyszerre gazdasági és politikai kérdés. 

Az európai gazdaság kilátásai borús képet mutatnak. A Goldman Sachs előrejelzése szerint az eurozónán belül 9%-os GDP-visszaesés lesz tapasztalható, a legrosszabb eredményekkel a második negyedévben, majd az év második felére a gazdaság visszapattan. A boltok bezárása és a gazdaság leállása miatt megnő az adóbevételek és az állami kiadások közötti rés. A kis- és középvállalkozások életben tartása és a háztartások jövedelemkiesésének csökkentése érdekében a kormányok nagyvonalú ösztönző csomagokat terveznek, az állami hitelfelvétel pedig gyorsan hamarosan soha nem látott magasságokba emelkedik majd. Az eladósodott és öregedő népességű nyugati országok sok bizonytalansággal néznek szembe a jövőben, abban azonban biztosak lehetnek, hogy költségvetési kiadásaik az elkövetkező évtizedekben folyamatosan növekedni fognak.

Az életek megmentése és a gazdaság megmentése közötti dilemmával szembesülő politikusainkra tehát nagy nyomás nehezedik. Az európai országok egymástól eltérő módokon kezelik a vírus által támasztott kihívásokat. Míg a svéd kormányt viszonylag laza intézkedései miatt azzal vádolják, hogy a gazdaság érdekeit az emberek élete elé sorolta, Olaszország március közepe óta tartó teljes leállásával a gazdaságát áldozta fel. Egészségügyi közgazdászok az emberéletet próbálják meg beárazni, számos komor számítást téve közzé arról, hogy milyen költségeket kell a társadalomnak a válság miatt elviselnie. A COVID–19-járvány megelőzésére és kezelésére elköltött pénz költséghatékonyságára vonatkozó számítások (az életminőséggel korrigált életév vagy QALY) eredménye országonként eltérő, ám sokszorosa az átlagos cukorbetegséggel, influenzával vagy rákos megbetegedéssel küzdő páciensek esetében megállapított értéknek, és ebből kifolyólag sokan megkérdőjelezik a döntéshozók sietve meghozott politikai válaszainak hatékonyságát. Az uniós szintű vitát még érdekesebbé teszi az a tény, hogy a jelen helyzetben oly kritikussá vált egészségügyi infrastruktúrákkal kapcsolatos döntések nemzeti hatáskörbe tartoznak, így a tagállamok csak a védekezés egy későbbi szakaszában kezdték meg az orvosi eszközök beszerzésének összehangolását, a válságra adott válaszok Unión belüli harmonizálása pedig lassú és megkésett volt.

 

Divergencia az egységes piacon

Míg a visszaesés hasonló, a gazdaság helyreállásának mértéke illetve felépülésének hossza eltérő lesz az európai tagállamokban. A külső sokkok a szegényebb országokat sújtják leginkább, vagyis a déli és keleti tagállamok gazdasági visszaesése nagyobb amplitúdójú lesz. Az egységes piacon belüli egyenlőtlenség mindig is létező probléma volt, de a jelenlegi, tíz éven belül immár második recesszió még hangsúlyosabbá teszi azt. Hogy milyen gyorsan kap majd erőre egy-egy gazdaság az függ  a járvány súlyosságától és időtartamától, az adott ország gazdaságának eredeti állapotától és a domináns szektoraitól is: a korlátozásokat ugyanis az idegenforgalom, az ingatlanszektor, a közlekedés és a mezőgazdaság szenvedi meg a leginkább. A nagyrészt idegenforgalomra vagy kivitelre épülő gazdaságok (mint például Spanyolország, Olaszország vagy Görögország) GDP-je jelentős mértékben csökkenni fog. A jelenlegi válság azonban rávilágított a nyugat-európai mezőgazdasági ágazat kelet-európai munkavállalók mobilitásától való függőségére és – a munkaerőhiány következtében mezőn maradt terményeket látva – a határok lezárásának lehetséges súlyos következményeire is. A turizmusra és exportra épülő spanyol gazdaság GDP-arányos államadóssága jövőre elérheti a 120%-ot, Olaszország adóssága pedig a szédületes 145%-ot.

Ezen nehézségek, valamint a határlezárások és a protekcionista gondolatok hulláma után sokak megkérdőjelezik az európai szolidaritás meglétét – sőt néhányan az európai projekt jövőjét is – így a jelenlegi válság egyszerre jelent gazdasági és politikai kérdést. Miközben Olaszország közös kibocsátású eurókötvényekért lobbizik, addig az az euróövezet válságára élénken emlékező északi tagállamok (különösen Németország, Ausztria és Hollandia) vonakodnak attól, hogy az rábólintsanak adósság természetű eszközökre, és inkább az alacsony kamatozású kölcsönöket részesítik előnyben. Az egységes belső piac valamennyi tagállamának közös érdeke a gazdaság helyreállítása alatti szolidaritás – ugyanakkor az európai szinten meghozott hosszú távú gazdasági döntések árát az tagállamok kormányai sok esetben otthon fizetik meg. A tagországok fiskális intézkedéseit össze nem hangoló Unión belül a kockázatmegosztás és az államadósság növelése mindig is érzékeny témának számított, így bármilyen jelentős adósság természetű eszköz bevezetése szükségessé tenné a tagállamok politikai ratifikációját.

 

Ursula von der Leyen és Charles Michel sajtókonferenciát tart az EU koronavírusjárvány okozta krízissel kapcsolatos intézkedéseiről

Forrás: Alexandros Michailidis/Shutterstock

 

Az európai intézkedések harmonizációja kidomboríthatja az eredménybeli különbségeket

A rövid távú, a tagállamok számára a jelenleg még futó többéves pénzügyi kereten belül azonnal hozzáférhető fiskális eszközök transzferek formájában valósulnak meg. A tagállamok terheinek csökkentése érdekében az Európai Bizottság hozzájárult a már kiosztott kohéziós pénzek felhasználási feltételeinek lazításához. Ennek értelmében a tagállamok a kohéziós pénzeket a hagyományos infrastrukturális projektekből átcsoportosíthatják az újonnan kialakult válsághelyzetekre való reagálás érdekében, a projektek társfinanszírozása pedig akár a 100%-ot is elérheti. Ugyanakkor az Európai Bizottság kibővítette egy másik eszköz, a kevéssé ismert Európai Unió Szolidaritási Alapjának lehetséges felhasználási körét is. A szolidaritási alapot eredetileg azért hozták létre, hogy a természeti katasztrófák által sújtott tagállamok kiadásait utólagosan meg lehessen téríteni, de az a mostani új, rugalmas és inkluzív feltételek bevezetésével a világjárvány által leginkább érintett tagállamok számára is elérhetővé vált.

Az Európai Tanács április 23-i, a pandémiára adott hosszú távú makrogazdasági válaszok megvitatásának céljából tartott ülését követően Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke részleteket is elárult az Unió gazdaságélénkítő csomagjával kapcsolatban. Az 540 milliárd eurós csomagot 2020. június 1-jéig vezetik be, és három részből épül majd fel: az ESM-en (vagyis a Európai Stabilitási Mechanizmuson) keresztül nyújtott hitelkeretből, az Európai Befektetési Bankon keresztül a vállalkozások számára nyújtott finanszírozási csomagból és a SURE elnevezésű páneurópai programból. A SURE olyan ideiglenes eszköz, amely alacsony kamatú hitelek formájában nyújt pénzügyi támogatást a tagállamok számára, hogy ezzel orvosolja a foglalkoztatás megőrzésére irányuló állami kiadások hirtelen megnövekedését.

A likviditás biztosítása érdekében az Európai Központi Bank (EKB) rögtön igazított a saját monetáris politikáján, ezzel is enyhítve azt a nyomást, amely az Európai Tanácsra nehezedik amiatt, hogy sebtében hozzon hosszú távú döntéseket. A korlátozó intézkedések bejelentésének a hatására megcsappant az európai háztartások által támasztott kereslet és így a likviditás iránti igény. Hacsak az EKB nem találja túl nehézkesnek az árstabilitás biztosítását, nem tűnik nélkülözhetetlennek, hogy „helikopterpénzt” osszanak a fogyasztók vásárlóerejének növelése érdekében. A helyreállítás későbbi szakaszában azonban az EKB szerepe meghatározóvá válhat, ha az eladósodott országok már nem tudnak többé a fiskális ösztönzés eszközéhez nyúlni. Az eurozónán kívüli kelet-közép-európai tagállamoknak elsősorban saját központi bankjaikra kell majd támaszkodniuk. Az ESM-hitelkeret módosított szabályai az eurozónán kívüli európai tagállamok számára nem jelent segítséget, ez pedig a gazdaság helyreállítása során tovább növeli az Európa régiói között meglévő különbségeket. A mellőzöttség érzésétől sújtott kelet-közép-európai képviselők csoportja az Európai Parlament gazdasági és monetáris ügyekkel foglalkozó ECON-bizottságának legutóbbi ülésén a pénzpiacokhoz való igazságosabb hozzáférés érdekében a fizetésimérleg-támogatás (Balance of Payments Assistance) könnyebb alkalmazhatóságáért folyamodott.

Az Európai Tanács továbbá megállapodott egy várhatóan a trillióeurós nagyságrendet is elérő, kifejezetten a válság következményeinek kezelésére szolgáló új gazdasági Helyreállítási Alap létrehozásáról. Habár úgy tűnhet, hogy az uniós intézmények által kezelt helyreállítási alap eltolná a hangsúlyt az eurócsoport kormányközi döntéseiről, az Európai Unió bevételeinek nagy része továbbra is a tagállamoktól származik, nem pedig a saját forrásokból. A Tanács ülésének sikeres lezárása utáni egyértelmű üzenet, hogy a következő többéves pénzügyi kerethez való hozzájárulás növelésével a tagállamok politikai elkötelezettséget is vállalnak.

Úton a következő többéves pénzügyi keret

Az Európai Bizottság azt ígéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretet az új kihívásokhoz igazítja. A tagállamok közötti konvergencia érdekében az egységes piac gazdasági helyreállítása során elengedhetetlen a külkereskedelmi politika, az iparpolitika és a kohéziós alap egymással való harmonizációja.

A tagállamok között a Kínából származó orvosi felszerelések beszerzéséért kezdetben kialakult verseny a globális gazdaság törékenységén túl a szolidaritás hiányát is kihangsúlyozta. A hatékonyabb gazdálkodást lehetővé tevő, de a gazdaságot a külső behatásoktól függőbbé és sebezhetőbbé tévő globális értékláncok megkérdőjeleződtek, és több európai ország a protekcionizmus új hullámával fedezi fel újra a hazai termelést. Az előttünk álló időszakban torzulhat az európai ipari struktúra, és ez jó lehetőséget teremthet az európai ipari szervezés újgondolására. A kulcsfontosságú termékek gyártásának Európába történő visszahozatala hozzájárulhat ahhoz, hogy az európai országok kevésbé függjenek harmadik országoktól. Az átállás költségei is relatíve alacsonyabbak lehetnek, mint máskor, tehát az európai ipar a Bizottság európai zöld megállapodásának (European Green Deal) prioritásaival összehangolt újraindítása részét képezheti egy egyben a klímacélokat is elérő helyreállításnak. Az európai értékláncok előtérbe helyezése egy hosszú távú strukturális átalakulás keretein belül jó lehetőséget kínálhat az áttelepített ipari feladatokat befogadó kohéziós országok számára. A kohéziós alap tehát az egységes európai piac hosszú távú és rugalmas helyreállítási eszközének tekinthető a következő többéves pénzügyi kereten belül.

A világjárvány messze ható következményekkel jár majd úgy az egyének szintjén, mint az európai gazdaság esetében. A kohézió folyamatosságának biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unió valóban egységes maradjon, és a globális verseny kihívásainak ellenálljon. Jelenleg, amikor sürgető szükség van a biztonságra és a szolidaritásra, az Európai Tanács legutóbbi ülése csak az elkötelezettséget mutatta, de egyértelmű költségvetési javaslatot nem tett. Az eddigi legnagyobb, de már így is késlekedő európai költségvetést úgy kell megtervezni, hogy az valóban tükrözze a szolidaritás eszményét, amelyre mindig hivatkozunk – hiszen az életmentés nem válhat pénzkérdéssé.