Tálib pandémiastratégia – közegészségügy Afganisztánban a koronavírus idején

Tálib pandémiastratégia – közegészségügy Afganisztánban a koronavírus idején

2020 05 | Éva Ádám | Ázsia és Afrika kapcsolatok iroda | Kül- és biztonságpolitika

Az afganisztáni tálib mozgalom – vagy ahogy magukat nevezik, az Afganisztáni Iszlám Emirátus – a COVID–19-vírus megjelenése után szokatlanul aktívvá vált a közegészségügy területén. Bár félő, hogy ez puszta propagandaakció csupán, tevékenységük az afgán társadalom számára most mégis nagyon fontos, mivel a kormány a civilek tesztelése, védelme és kezelése terén nem tudta hatékonyan ellátni a feladatát.

2020. március végén, amikor a koronavírusos esetek száma még csupán néhány száz főnél járt, az afganisztáni tálib mozgalom az ország több régiójában is aktív közegészségügyi kampányba kezdett. Aktivistái nagy feltűnést keltve teljes vegyvédelmi öltözékben jelentek meg a mecsetekben. Tevékenységük kezdetben arra irányult, hogy a vírus terjedésének elkerülése érdekében felhívják a lakosság figyelmét a megfelelő elővigyázatossági intézkedések megtételére. Az afgán kormány üdvözölte a tálibok tevékenységét, ők pedig a korábbi elzárkózás után nyitottságot mutattak a kormánnyal és az egészségügyi civil szervezetekkel való együttműködésre. A mozgalom bejelentette, hogy a járvány ideje alatt valamennyi egészségügyi dolgozó részére szabad bejárást biztosít az általa uralt területekre. A mozgalom korábban azért kezelte bizalmatlanul a civil szervezeteket, mert azokat a kormány, illetve a nyugati államok esetlegesen tálibellenes propagandát terjesztő ügynökeinek tartotta. A felvilágosítókampány után a tálib mozgalom megkezdte a lakosság koronavírus-tesztelését, és a betegek elkülönítését. Azonnal szembetűnővé vált, hogy a mozgalom aktivistáinak védőeszközökkel és tesztekkel való ellátottsága sokkal jobb, mint a központi kormányé.

 

Kabulban, az ország fővárosában van a legtöbb koronavírusos megbetegedés

Forrás: mbrand85/Shutterstock

A mozgalom aktivitása azért meglepő és váratlan fordulat, mivel az 1990-es években leginkább a tálibok konzervatizmusának volt köszönhető az, hogy jelentős mértékben leromlott az afganisztáni közegészségügy helyzete. A mozgalom alig több mint öt évig tartó uralma alatt számos csapást mért az ország egyészségügyére. Egyáltalán nem törődött például az évtizedekig tartó polgárháborúk során tönkrement infrastruktúra és közművek helyreállításával. Az ország élelmiszer- és ivóvízellátása akadozott és rendkívül rossz minőségű volt, ez pedig alultápláltsághoz és a fertőzéses megbetegedések számának növekedéséhez vezetett. A megbetegedések számos esetben elkerülhetőek lettek volna, a tálibok azonban mindig is ellenezték a védőoltások beadását – a mozgalom például nagy ellenzője a gyermekbénulás elleni oltásnak. A tálibok ugyanakkor a társadalom egy jelentős szeletét ki is zárták a közegészségügyből azáltal, hogy a nők számára például csak korlátozottan tették lehetővé az orvosi ellátást az ország azon részein, ahol a női orvosok praktizálását egyáltalán engedélyezték (nézeteik szerint ugyanis férfi orvos csak férfi pácienst vizsgálhat). Az Afganisztánban a fentiek következtében kialakult népegészségügyi állapotok az országot az 1990-es években a világranglista végére száműzték. Sok egyéb mutató mellett például a csecsemőhalandóság mértéke és a születéskor várható élettartam is messze elmaradt a világátlagtól.

Szakértők szerint a tálibok a jelenlegi járványhelyzet során tanúsított magatartásukkal bebizonyíthatják, hogy felelős és megbízható szereplői az afgán belpolitikának. Ugyanez a nemzetközi kapcsolataikra is érvényes, hiszen a vírushelyzet során a WHO-val és más nemzetközi szervezetekkel is együttműködnek. A mozgalom meg is tette az első lépést ebbe az irányba azzal, hogy tűzszünetet hirdetett azokban a megyékben, ahol a COVID–19-megbetegedéseket okozó vírus felütötte a fejét. Az ENSZ véleménye szerint azonban ennél sokkal többre lenne szükség. A szervezet ugyanis azt várja a jelenleg is háborús viszonyban álló mozgalomtól és az afgán kormánytól, hogy azok kezdeményezzék az átfogó nemzetközi tűzszüneti egyezményről való tárgyalást a másik félnél. A 2020. február 29-én Dohában aláírt békemegállapodás egyelőre nem hozta meg a várt enyhülést a helyi politikai szereplők között. A helyzetet bonyolítja, hogy 2020. március elején Asraf Gani és Abdulláh Abdulláh, az ország két legnagyobb támogatást élvező politikusa úgy döntött, párhuzamos kormányt állítanak fel, miután az utóbbi jelölt nem ismerte el jelölttársa választási győzelmét. A belpolitikai vitának óriási ára van, a javarészt külföldi segélyekből működő ország vezetőire az amerikai kormányzat ugyanis úgy akart nyomást gyakorolni a márciusi kormányválság lezárása érdekében, hogy jelentősen csökkentette az országnak folyósított segélyeket. Ezzel azonban épp a járványügyi válság idejére jelentős gazdasági krízist idézett elő az országban.

A tálib mozgalom erőssége mindig is abban rejlett, hogy kihasználta a központi kormánynak a vidéki tartományok kormányzása során mutatott alkalmatlanságát. A mozgalom a jelenlegi járványhelyzet alatt is inkább a vidéki válságkezelésben jár élen, és ezzel kívánja bebizonyítani, hogy a kormány korrupt és alkalmatlan a feladatának ellátására. Ennek egyik látványos példája, hogy a tesztek beszerzésére képtelen kormányzat számára maga a tálib mozgalom biztosított közel ezer darab tesztet. A tálib mozgalom tehát – mint korábban megannyi esetben – a jelenlegi helyzetben is árnyékkormányként működik a kabuli kormány mellett. A perifériákon ugyanakkor a mozgalom nagyon fontos feladatot látott el a járvány megjelenésekor. Ma már köztudott tény, hogy Kína után Iránban gyorsult fel a leginkább a vírus terjedése, miután rengeteg halálos áldozatot szedve megjelent Kom városában, majd számos államvezető életét követelve Teheránban is. A pánikhelyzetben az Iránban élő, legalább kétmillió főnyi afgán menekült közül több százezren úgy döntöttek, visszatérnek Afganisztánba. Hasonlóképpen Pakisztán területéről is nagy számban tértek haza menekültek. A tálibok nagyon odafigyeltek arra, hogy a hazatérők semmiképpen se vegyülhessenek az afganisztáni lakossággal, mivel más szükséges óvintézkedések megtétele mellett több hetet elkülönítve kellett tölteniük.

 

Az ország második legnagyobb városa, Kandahár, ahonnan 1994-ben útjára indult a tálib mozgalom

Forrás: Wikimedia, szerző: Karla Marshall, licenc: közkincs

Afganisztánban jelenleg, május 5-én, közel 3500 aktív koronavírusos megbetegedést tartanak számon. A fertőzöttek jelentős része Kabulban, Herátban és Kandahárban, tehát a nagyvárosokban összpontosul. Mivel a jelentősebb városokat továbbra is a kormány uralja, a vírusveszély kezelésének feladata alkalmatlansága ellenére is javarészt rá hárul, a tálib mozgalom pedig csupán kis mértékben járul hozzá a betegség visszaszorításához. A központi kormányzat viszont ma már az ország alig felét uralja csupán, a fennmaradó területek pedig vagy a tálibok fennhatósága alá tartoznak, vagy harcok dúlnak a felügyeletükért. Ez az állapot ugyanakkor a jelenlegi többszörös válsághelyzet következtében hamarosan tarthatatlanná válik. Az ENSZ Élelmezési Világprogramjának 2020 áprilisában publikált jelentése szerint a járvány által okozott világgazdasági válság következtében Afganisztán lakosságának mintegy harmada az éhínség szélére sodródhat, ez pedig több mint hétmillió éhhalálnak kitett afgán gyereket jelent. A járványhelyzet és a gazdasági válság, illetve ezáltal az éhínség felszámolása érdekében nagyfokú együttműködésre lesz szükség az ország vezetéséért vetélkedő szereplők között már csak azok területi megoszlása alapján is. Így a tálibok által tett propagandaintézkedések dicséretesek ugyan, de nem elégségesek a továbblépéshez.