Az amerikai–iráni kapcsolatok az elmúlt negyven évben

Téves percepciók és eredménytelenség

Idén van az 1979-es iráni iszlám forradalom negyvenedik évfordulója, az amerikai–iráni kapcsolatokban azonban továbbra sem történt jelentős enyhülés, és a diplomáciai kapcsolatok nem álltak helyre a két ország között a negyven évvel ezelőtti szakítás után. Sőt, jelenleg a katonai beavatkozás lehetősége is felmerül az USA Irán-stratégiájában. Az Iránt „lator államnak” tartó elemzők mellett számos véleményalkotó gondolja úgy, hogy Irán nem az oka, hanem csupán a haszonélvezője a Közel-Kelet utóbbi két évtizedben bekövetkezett destabilizációjának.

Regional Dimensions of the Belt and Road Initiative

The aim of present paper is to analyse and compare different approaches to the challenges and opportunities that Europe and Asia face in terms of connectivity, especially in the light of China’s Belt and Road Initiative (BRI), as well as the EU’s Asia-Europe connectivity plan. The paper primarily focuses on the economic, political, and geopolitical dimensions of the topics at hand. Firstly, the authors touch upon different approaches to connectivity and compare the EU’s connectivity plan and BRI. Secondly, the developments of BRI will be presented along with actual cases that show how BRI projects have been realized so far.

Outlook 2020

PERSPECTIVES FOR THE NEXT YEAR FROM THE ANTALL JÓZSEF KNOWLEDGE CENTRE RESEARCH TEAM

This year, New Years’ Eve will not only see a regular new year coming but the closing of a whole decade. The aggregate analysis of the AJRC research group points toward specific likely conclusions about the world which suggest 2020 to be a concluding year of the problems of the 2010s. Many of those issues that characterised international relations for quite some time have now reached a point of rest—though not resulted in a definitive outcome.

Az Öböl monarchiák arab tavasz utáni ellenforradalmi törekvései a Közel-Keleten

Az arab tavasz előtt a Közel-Kelet valamennyi arab államával kapcsolatban elterjedt volt az a nézet, hogy nem aktív szereplői, hanem csupán haszonélvezői vagy éppen károsultjai a világpolitikai folyamatoknak. A térség alacsony fokú belső gazdasági integráltsága folytán a Mediterráneum arab államai nem tudnak egyenlő partnerként részt venni a világgazdasági folyamatokban, illetve a nagyhatalmak geopolitikai érdekeik mentén saját politikai és gazdasági céljaik elérése érdekében kihasználják a helyi rezsimeket. Ez a nézet a 2010-es években gyökeresen megváltozott, hiszen ebben az időszakban a Perzsa-öböl (vagyis röviden „az Öböl”) olajmonarchiái aktívabb kül- és biztonságpolitikába kezdtek. Ennek kialakulásához belső és külső okok vezettek.

A koronavírus hatása Irán bel- és külpolitikai folyamataira

Irán számára a koronavírus megjelenése egy több éve tartó bel- és külpolitikai válságsorozat betetőzését jelenti. Donald Trump hatalomra kerülése óta az amerikai-iráni kapcsolatok történelmi mélypontra kerültek. Az amerikai kormányzat maximális politikai és gazdasági nyomást helyez az iráni rezsimre és gazdaságra, amelyet az európai államok az elmúlt három évben EU-s keretek között igyekeztek enyhíteni, sikertelenül.

A Kászem Szolejmáni halálát követő amerikai–iráni katonai feszültség fejleményei a COVID–19-járvány tükrében

2020 év elején, az amerikai hadsereg által likvidált Kászem Szolejmáni, aki az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) „Jeruzsálem Alakulatok” (Szepáh-e Kodsz) parancsnoka volt, halálát követően számos szakértői vészforgatókönyv jelent meg, amelyek komoly iráni válaszcsapást és a közel-keleti katonai konfliktusok eszkalálódását vetítették előre. A Szolejmáni halálát követő első napokban sokan elkerülhetetlennek tartották egy közvetlen amerikai–iráni háború kirobbanását, míg mások nem zárták ki, hogy regionális vagy globális méretű konfliktus alakul ki ebből az egyedi esetből.

Arab tavasz: tíz év sikerei és kudarcai

A 2010-es évek közel-keleti politikai és társadalmi változásait nagyon sok szakértő hajlamos az alapján értékelni, hogy a politikai rezsimváltozások demokratikus átalakulásokhoz vezettek-e vagy sem. Így könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyedüli sikertörténet Tunézia, míg a többi arab államban megbukott a „demokratizálódás” kísérlete. Ez a megközelítés egy rendkívül korlátozott értelmezési keretet ad az elmúlt tíz év változásainak az értékeléséhez és nem mond semmit az arab társadalmakban végbemenő lényegi változásokról.

Global Demographic Outlook 2020 – Demographic Perspectives from the Antall József Knowledge Centre Research Team

Irak bel- és külpolitikai viszonyai Musztafa al-Kázimi miniszterelnöki beiktatása után

Irak 2003 óta, vagyis a Szaddám Huszajn bukását követő években változatlanul egy korrupcióval és gazdasági nehézségekkel küzdő ország, amelynek a belpolitikai folyamatait meghatározza az USA és Irán katonai, politikai és gazdasági befolyásért folyó versengése. Ezt a versengést maga a 2003 utáni etno-szektariánus alapokra helyezett iraki politikai rendszer teszi lehetővé, amelynek eredeti célja a társadalmi inkluzivitás mértékének növelése lett volna, azonban csak a vallási, etnikai és politikai szekták és klikkek közötti feszültségek növekedéséhez vezetett.

Az iráni–afgán kapcsolatok az USA afganisztáni katonai kivonulásának lehetősége tükrében

A közös történelem, kultúra, nyelv és legfőképpen a két ország között húzódó közel ezer kilométer hosszú határ miatt Irán és Afganisztán között természetes kapcsolat van. Irán számára Afganisztán történelmi hátországot képez, mivel a határon túli tartományokban perzsa nyelvet beszélő és a síita iszlámot nagy számban gyakorló népcsoport él. Afganisztán modern kori története során elhelyezkedése miatt számos nagyhatalom kívánt tulajdonjogot gyakorolni az ország területe felett, ezért az utóbbi évtizedekben Irán csak korlátozottan volt képes élni regionális középhatalmi státusából adódó befolyását a szomszédos országban. A rossz verseny­pozíció mellett az iráni kül- és biztonságpolitika szempontjából az ország nyugati és déli szomszédsága, illetve a Levante alrégió az elmúlt negyven évben egyértelműen prioritást élvezett Afganisztánnal szemben.

The Global Effects of the COVID-19 Pandemic

Selected Analyses by the Antall József Knowledge Centre Research Team

A COVID-19 járvány globális hatásai

Az Antall József Tudásközpont kutatócsapatának válogatott elemzései

A legtöbb szakértőt meglepetésként érte a globális koronavírus (COVID-19, SARS-CoV 3) járvány példátlan ütemű elterjedése. 2019 végén való ázsiai megjelenését követően a járvány hamar elérte a világ távoli szegleteit is 2020 első felében, példátlan mértékben befolyásolva mindennapjainkat. Az Antall József Tudásközpont kutatói az elmúlt hónapokban rövid elemzéseket készítettek, amelyek egyes konkrét kérdésekben vették górcső alá a COVID-19 járvány széles körű hatásait. A nemzetközi kapcsolatoktól kezdve a turisztikai és divatipar jövőjéig, a Közel-Keleten át a Nyugat-Balkánig a vírus várhatóan hosszan eltartó jelenléte mély hatást fog gyakorolni a politikai, gazdasági és társadalmi diskurzusok döntő többségére.

Globális demográfiai kilátások 2020

Demográfiai perspektívák

Az elmúlt évtizedekben a világ népességének példátlan növekedését tapasztalhattuk meg. Míg 1974-ben bolygónk lélekszáma 4 milliárd, 1999-ben 6 milliárd, idén pedig 7,8 milliárd főtt tett ki, addig a közeljövőben a globális népesség meg fogja haladni a 8 milliárd főt. Ez a gyors növekedés a kevésbé fejlett nemzeteket fogja leginkább érinteni; ezzel szemben a gazdaságilag fejlett államokban világszerte – kölcsönösen összehangolt trendek miatt – a népesség rohamos csökkenése lesz tapasztalható.