Id. Antall József

Idősebb Antall József kisnemesi földbirtokos család sarjaként 1896. március 28-án látta meg a napvilágot a Veszprém megyei Orosziban. Jogászként, valamint német-latin szakon diplomázott Budapesten. Tanulmányai után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, később a Pénzügyminisztériumban, majd a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, melynek megszűnése után 1932-től a Belügyminisztérium alkalmazásában állt, ahol a szociális ügyeket irányította. Nevéhez fűződik az első magyar létminimum-számítás és szociálpolitikai koncepció kidolgozása. 1931-ben alapító tagja volt a Független Kisgazdapártnak.

Az 1930-as évek végén bízták rá a menekültügyek intézését, mivel 1938-tól egyre nagyobb számban érkeztek menekültek az országba. Elsősorban Romániából, Ausztriából és Csehszlovákiából indultak útnak a politikai és zsidó menekültek. A legtöbben Lengyelországból érkeztek hazánkba; 1939 őszén 70 000 lengyel civil és katona menekült Magyarországra a német megszállás elől. Idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztosként a több tízezer lengyel menekültről való gondoskodás megszervezése mellett Henryk Sławik lengyel diplomatával együttműködve 1939 és 1945 között több mint 5000 lengyel zsidó életének megmentésében működött közre.
Bekapcsolódott a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenálló csoport szervezésébe, illetve részt vett a Kállay-kormány béketapogatózásainak előkészítésében is. Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállását követően Antall József azonnal lemondott hivataláról, megsemmisítette vagy elrejtette a menekültekkel kapcsolatos tevékenységére vonatkozó iratokat és somlói birtokára utazott. Néhány héttel később itt tartóztatta le a Gestapo. Végül Horthy kormányzó közbenjárására augusztus 28-án szabadulhatott; a háború befejeztéig vidéki birtokán tartózkodott családjával együtt.

1945 májusában tért vissza a fővárosba és pártja, a Független Kisgazdapárt színeiben azonnal bekapcsolódott az újjáéledő politikai életbe. Először újjáépítési államtitkár, majd miniszter lett, feladata ekkor a gazdaság újjászervezése, a megmaradt és elhurcolt javak számbavétele, illetve a nyomor enyhítése volt. 1946 augusztusától 1948-ig a Kisgazdapárt pártigazgatójaként, valamint a Magyar Vöröskereszt, a Külforgalmi Rt. és a Lengyel–Magyar Kereskedelmi Kamara elnökeként tevékenykedett.

Antall József igyekezett ellenállni az erősödő kommunista nyomásnak is, emiatt – bár a választásokon mandátumot szerzett – 1949-re teljesen háttérbe szorították: eltávolították a Magyar Vöröskereszt éléről, csak az országgyűlésben maradhatott képviselő 1953-ig. Személyi szabadságában nem korlátozták külföldi elismertségének és kapcsolatainak köszönhetően, de miniszteri nyugdíját elvették, így magántanításból egészítette ki jövedelmét. Az 1956-os forradalom alatt részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében, de komolyabb szerepet már nem töltött be. Ezt követően visszavonultan élt és emlékiratain dolgozott 1974. július 24-én bekövetkezett haláláig. 1989-ben az izraeli Jad Vasem intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fia, ifjabb Antall József, a későbbi miniszterelnök jelenlétében fát ültettek a tiszteletére az emlékhely kertjében.

 Antall József életút

Antall József 1932. április 8-án született Budapesten, id. Antall József és Szűcs Irén második gyermekeként, kisnemesi családban. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, ezt követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom–történelem–levéltár szakos hallgatója lett. A nappali szakos tanári diploma mellett kiegészítő szakon könyvtárosi és muzeológusi diplomát, később doktori címet is szerzett. 

Rövid ideig a Magyar Országos Levéltárban, illetve a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott, majd tanítani kezdett. Fiatal tanárként maga köré gyűjtötte a diákokat, élükre állva jelen volt az 1956. október 23-i eseményekben, részt vett a Keresztény Ifjú Szövetség megalakításában és a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagógusi pálya gyakorlásától.

A következő éveket a könyvtárosi tevékenység, a gyógyászat történetének kutatása, valamint az eredmények publikálása határozta meg, míg 1964-ben Antall Józsefet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár tudományos főmunkatárssá, majd igazgatóhelyettessé, később főigazgatóvá nevezte ki. Ebben az időszakban a múzeum megszervezése mellett szenvedélyesen foglalkozott a politikával és a 19. századi magyar nemzeti liberalizmussal is.
A rendszerváltoztatás idején Antall József stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett, és ehhez kereste a legközelebb álló politikai jobbközép formációt. 1988 elején kapcsolódott be az ellenzéki mozgalomba: megalakította – többek között Göncz Árpáddal együtt – az Emberi Jogok Magyar Ligája Párizsi Szervezetének Budapesti Tagozatát.

A Magyar Demokrata Fórum rendezvényein – beleértve a tüntetéseket is – 1988 elejétől vett részt, állandó meghívott tagja volt az elnökségnek és a választmánynak. A küldöttek 1989. október 21-én választották meg az MDF elnökévé, ezzel egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje.
Az országgyűlés 1990. május 23-án választotta meg miniszterelnöknek.

Antall József kormányfőként állandó támadások kereszttüzében állt, és az egyre súlyosbodó betegségével is meg kellett küzdenie. Kabinetje megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági, illetve itthoni és külföldi feltételeit. Az MDF elnökeként koalíciót kötött az FKGP-vel és a KDNP-vel, majd az ország kormányozhatósága érdekében paktumot az SZDSZ-szel. Ez a megállapodás lett az alapja a magyar demokrácia parlamenti működésének.

Kormányfői időszaka bővelkedett a jelentős nemzetközi eseményekben: megszűnt a KGST, mely hozzájárult Magyarország euro-atlanti orientációjához, felbomlott a Varsói Szerződés, a megszálló szovjet csapatok pedig kivonultak Magyarországról. A hazai belpolitikában ugyanakkor komoly nehézségek kísérték pályáját: a taxisblokád után kénytelen volt átalakítani kormányát, majd a kisgazdák koalícióból való kilépése majdnem megbuktatta kabinetjét, melyet végül ügyes taktikázással sikeresen megtartott.

Fülepp Klárával kötött házasságából két fia született, György és Péter. Hosszú betegség után, 1993. december 12-én hunyt el Budapesten.