Feleségem Vera biztatására fogtam hozzá a fotóim és az élményeim kötetbe gyűjtéséhez. Néha úgy érzem, már két életet is leéltem. Amikor hivatalos úton Szingapúrban jártam, Handler Ákossal, a követség első beosztottjával sokat beszélgettünk a régi időkről. Ő is azt javasolta, dolgozzam rajta. Le kell írni sok mindent, hogy kevesebb hazugság maradjon a köztudatban.

Apámból, Antall Józsefből nem kell szobrot faragnom, én viszont emlékezem arra az emberfeletti küzdelemre, amelyet a saját múlandósága ellen vívott. Tanárember volt, a miniszterek a háta mögött osztályfőnöki órának hívták a kormányülést. 1985 óta fényképezem. Harminchét éve, de most sem unom. Az volt életem nagy luxusa, hogy mindent addig csináltam, ameddig örömet okozott. Több mint egy évtizeden át a fotózás az életformám: a munkám és a hobbim is.

1988-1990 között a sajtóban dolgozni fantasztikus volt. Azt hittük akkor, hogy a rendszerváltoztatás ütemét a sajtó adja. Ma már tudjuk: alapvetően Moszkva és Washington megegyezése határozta meg