Mi akarsz lenni 10 év múlva?

Készítette: Czabán Samu

Sokatok lelkét nyomja a kérdés, ezért ezt szeretném egybe megírni nektek. A válasz egyszerű: senki sem tudja mi lesz vele tíz év múlva, ezért a kérdésen ebben a formában nem érdemes gondolkodni!

A senki persze nem pontos válasz, van olyan, aki ötéves korától tudja, tűzoltó szeretne lenni, ha nagy lesz, és végül ténylegesen is ki tud teljesedni megálmodott szakmájában. Ez azonban kevesek kiváltsága. A legtöbben nem rendelkezünk határozott jövőképpel, illetve gyakran változtatunk rajta. Ne adj isten, olyan mértékig multifunkcionalista emberek vagyunk, hogy el sem tudjuk képzelni az egypályás életutat. Ez nehéz, mert a történelem során a lehetőségek nem voltak ilyen szélesek, más volt a munka és a társadalom szerkezete, így a felettünk lévők tapasztalatai bizonyos értelemben elavultak. Nagymamám egy munkahelyen dolgozott negyven évig, de valószínűleg Te ilyen kiszámítható életre nem számíthatsz az egyetem után. A ma létező 10 legnépszerűbb foglalkozás például még nem létezett 2004-ben. Egy napilap egy heti termésében több információ van, mint amivel egy ember a XVI században egész életében találkozott, az internet segítségével pedig egyes munkákat a világ bármely pontjáról végezhetsz. Ezek ellenére, mégis mindenki azt a kérdést szegezi hozzánk kiskorunktól kezdve: “Mi leszel, ha nagy leszel?” Ezzel azt a hamis képet nevelik belénk, hogy erre a kérdésre van válasz, vagyis pontosabban, ha van, tudni kéne azt. Ez feszültséget gerjeszt bennünk, ahogy a „nagy választás” elé érünk: „Én miért nem tudom, tudnom kéne, hisz mindenki ezt kérdezi!”

Ezen a ponton legrosszabb esetben lebénulsz, és inkább nem is cselekszel. Vagy cselekszel, csak sok álmatlan éjszakával a hátad mögött teszed ezt, és közben folyton kísért a „Jól döntöttem-e?” kérdése. Ez azonban nem egy jó gyakorlat, mert eleve egy helytelen kérdés nyomaszt. Soha nem szabad attól elveszettnek érezned magad, hogy nem tudod, merre indulj az életben. A „hova jelentkezzek egyetemre” típusú kérdéseknek nincs akkora jelentősége, mint ahogy ezt most sugallja neked a közösségi megszokás. A tudás alapú társadalomban az újratanulás, a kreativitás, a mobilitás számítanak a fő értékeknek. Az ismereteitek a világ gyors változása miatt hamar elavulnak, maga a gondolkodásmód, a folyamatos megújulás képessége fog téged messze vinni, amelyeket alapvetően a legtöbb egyetemen – megfelelő energia befektetés mellett– megszerezhetsz. Elkezdesz egy szakot, és lehet, hogy teljesen más területen fogsz végül érvényesülni, még az is megtörténhet, hogy egy másikat fejezel be végül. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen lényegtelen, hova jelentkezel, mint ahogy azt sem, hogy nem kell előre gondolkodnod az életben. A jövődet építened kell. Pusztán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem érdemes a döntésen leragadnod, ezen őrlődni, mert nem annyira végleges, mint amilyennek most látszik.

Ne hezitálj tehát sokáig, menj előre! Mert nem az számít, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy milyen minőségben. Nem a mit a kérdés, hanem a hogyan. A merre menjél helyett inkább az legyen fontos, hogy hogyan menj az utadon, hogy amit aktuálisan csinálsz, azt csináld jól. A legnagyobb lehetőségek általában spontán jönnek az életben, és gyors reakciókat igényelnek. Az ember feladata az, hogy felkészült legyen, amikor odaér, és ez bizony sok munka. Ha pedig még mindig nyomaszt, hogy nem látsz célt, ott van a régi, de igaz közhely: az út maga a cél. Ne legyél tehát elveszett, mert nincs rá okod. Teremts, és menj előre!

Szeretnék leszámolni még egy tévhittel, mielőtt tanulmányaid elején elkeserednél, vagy motivációt vesztenél. Mindenhol fogsz olyan tárgyakkal találkozni, amelyeket nem szeretsz. Ha az az illúziód, hogy a gimnázium után, az egyetemen majd csak az érdeklődésed szerinti kurzusok várnak, azt vesd el minél előbb. Örökérvényű igazság – sajnos vagy sem – hogy az életben sokszor az aktuális “munkátok” felét haszontalannak fogjátok érezni. Ezen nem szabad leragadni, sem pedig elkeseredni, nem csak azért, mert ez mindenhol így van, hanem mert a haszontalannak érzett munka egyszer még hasznos lehet.

Ha mégis valami konkrétabb képletre van szükséged, hogyan is lehet az életben érvényesülni, akkor a következő három elemet emelném ki: kapcsolatok, saját munkával megszerzett tudás, és persze egy kis szerencse. Az első alatt közösségi hálót és szakmai kapcsolatokat érts, szerencse alatt pedig alkalmat, lehetőséget, amit meglát az ember és felhasznál. Ha ezek megvannak, ezeket megszerzed, a konkrét tartalomtól függetlenül sikeres leszel. A fenti triászból természetesen a saját munkával megszerzett tudás a legfontosabb, mert attól tudnak legkevésbé megfosztani a körülmények, az lesz a legbiztosabb pontod az életedben. A tudás, amit egyetemi éveid alatt felszedsz, alapvetően fogja meghatározni az életed minőségét, sőt nagy valószínűséggel még a gyerekeid életét is. Tudás alatt in nem csak statikus információra gondolok, hanem kompetenciákra, ami képességet jelent komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására. A mai felgyorsult világunkban a hagyományos tudásformáknál, mint műveltség, ezek a készségek már sokkal fontosabbak. Az OECD iránymutatásai a jövő kulcskompetenciáit, amikkel érvényesülni tudsz, a következőként rendezi:

1. autonóm cselekvés (a cselekvés összefüggéseinek átlátása / saját élettervek kialakítása és önálló vezetése / jogok, érdekek érvényesítése és védelme)
2. eszközök interaktív használata (a nyelv, a szimbólumok és a szövegek interaktív kezelése / az ismeretek használata / új információs technológia használata)
3. szociálisan heterogén környezetben való működés képessége (másokkal való kapcsolatépítés / csoportmunkában való együttműködés / konfliktuskezelés és megoldás)

Tehát visszatérve, nem állítom, hogy nem fontos, hogyan végzed az egyetemet. Sőt, azt állítom, hogy a hogyan fontosabb, mint az, hogy éppen melyik egyetemet, szakot végzed.